1A Park Rd, Stapleton, Bristol BS16 1AZ, Egyesült Királyság

Szívmelengető szivecskés lattézás

2020. november 2., hétfő


 Szemetelt az eső és viharos szél próbált felkapni, amikor végeztem a munkahelyemen. Nehéz napon voltam túl, és csak a nyúlra tudtam gondolni, amit munka után varrok a varrós szobácskámba kuckózva, elbújva a szél elől. 


Ahogy a hideg éles cseppek az arcomat verték, azon tanakodtam hogy vajon mikor tér majd vissza az élet általunk megszokott rendje. A járvány előtti "csodálatos" habár inkább főként kényelmes élet. Hogy mikor tudok végre felmondani, és mikor lesz normális munkám, pontosan hol is lehetne olyan. 


Hogy mikorra érem meg, hogy ne érezzem magam megalázottnak a munkahelyemen ahogy ma, hogy dobálnak össze-vissza mert felvesznek egy rakás embert és a 3 és fél éves munkaerőnek már jóformán nem jut hely. Ma 2 órán át kutattam munkaeszközök után, becsúszott egy tűzjelzés a hideg novemberi szélben és éppen kisomfordáltam, elmenekültem a 4 óra túlórám elől, ami lehetett volna. De elegem lett és otthagytam. Opcionális. 


Hazafelé bandukoltam a eső mosta aszfalton nyomot hagyva a munkavédelmi cipőmmel. A hazaút alatt a nap már kisütött, amolyan sápadt, fehér majdhogynem télies fénnyel. Minden vakítóan ragyogott, a felállványozott templommal szemben pedig éppen nyitva volt a kedvenc kávézóm. Kis családi vállalkozás. Elmentem mellette. Koszosan és csúnyán. De jó lenne pedig beülni a csütörtöki országos lezárás előtt, gondoltam. Mikor fogom kiróbálni a tökös lattét? Mikor legutóbb voltam, nem vettem észre, mire legközelebb lesz, eltelik egy év. Megtorpantam pár lépéssel az ajtó után és vissza cammogtam. Amikor benyitottam, egy bácsi döcögött ki a mosdóból. A lány a pult mögött a telefonját nyomkodta. 


- Hello, van pumpkin spice lattétok elvitelre? - kérdeztem. A starbucks és a costa arra tanított hogy előbb kérdezzem meg hogy egyáltalán van-e, amit kérni fogok. A lány kedvesen, de meglepetten felelt mintha természetes lenne hogy mindig van az éppen szezonális ízből. Azonnal beütötte a gépbe, lecsippantottam a kártyám. Néztem ahogy habosítja a tejet. Kicsit irigykedtem is. Ez biztos jobb munka mint az enyém. Figyeltem ahogy ráönti a szokásos szivecskéjüket, majd ráteszi a fedőt. A tömeg lattékon sosincs szív, de ez a kedves családi vállalkozás elvitelre sem fukarkodik a szívvel. Megmelengette a szívemet ezen a szeles napon. Nagyon remélem hogy ki tudnak még nyitni. Nagyon sok vállalkozás megy tönkre a járvány miatt. 


Örömmel bandukoltam tovább a haza vezető úton. Nem bántam hogy nem ültem be a szörnyű kinézetem miatt, inkább csináltam pár képet és ittam a finom lattémat. Nem éreztem különbséget egy sima lattétól, mégis jó érzéssel töltött el, hogy ez tökös. Visszatöltötte a lemerülőben levő őszi hangulatomat. 










Háztartási keksz

2020. október 30., péntek


Nyáron esett meg, hogy egy barátunkat vártam, és sütőkolbászt sütöttem ebédre a fiúknak. Kenyér hiányában én csak egy nagyon keveset ettem az enyémhez. Másnap reggel nagyon rosszul éreztem magam. Anya olyankor mindig főtt krumplival, cukrozatlan kamilla teával és háztartási keksszel gyógyított, ahogy legtöbbünket. Sajnos itt szinte lehetetlen háztartási kekszet beszerezni, így addig kuttattam, amíg rá nem találtam erre a könnyű, finom, omlós receptre.

Eszközök:
 
Tepsi
Szaggató
Mérő edény
Mérleg
Keverőtál
Nyújtófa
Kenő ecset

 

Hozzávalók:

40 dkg liszt
8 dkg cukor
4 tk sütőpor
1 csipet só
12 dkg ráma
2 db tojás


Elkészítés:

A hozzávalókat gyúrjuk össze és 30 percre tegyük a hűtőbe. Ezután lisztezett felületen nyújtsuk ki és szaggassuk tetszőleges formára. Én beszurkáltam a tetejét, hogy olyan leszen, mint egy bolti keksz. Sütőpapíros tepsin 200 fokon süssük.







 

8A Scarborough Rd, Torquay TQ2 5UJ, Egyesült Királyság

27. Szülinapom #2 - Valóravált álmok

2020. szeptember 5., szombat


Meleg napsugarak simogatták az arcomat reggel. Ígéretes napnak indult a szülinapom. Örömmel kiugrottam az ágyból hat óra körül, még le is fényképeztem az örömteli reggelt, a gyönyörű kilátást a tengerre. Utánna egy picit visszabújtam az édesem ölelésébe és elaludtam. 

Fél 8 körül keltünk újra, hogy fel tudjunk készülni a reggelire ami 8-tól 9-ig tart. Addigra az ég is beborult. A reggelink sem volt olyan bőséges, mint amilyet eddig más helyeken tapasztaltunk. Talán ez volt a szállás egyetlen kis negatívuma. Habár ez sem volt igazán negatív. 


Mire befejeztük a regglit, eleredt az eső. Szomorkás előérzetem támadt a szülinapi kívánságaimmal kapcsolatban. Ráadásul rájöttem, hogy nincs nálam a dezodorom (ezt még mindig magyarországról rendelem, mert tizenéves korom óta ezt használom, és nagyon jól működik) a kamerám pedig merül és nincs nálam töltő... hirtelen minden egészen reménytelenre fordult. A legnagyobb esőben felkerekedtünk tescot keresni, útközben pedig találtunk egy elektronikai boltot is, ahol éppen volt töltő a kamerámhoz, és egyébként is szerettem volna igazi törtőt, ami nem csak egy adatkábel dugó nélkül. Közben egy nagyon csinos kabátot találtunk 5 fontért egy turiban. A kis fagyos sétánk alatt pedig nemcsak megáztunk egy egy gyönyörű csábító sütiboltra bukkantunk, ahol igazán volt választék a többi angol pékséggel ellentétben. A széles üvegkirakat felett piros napernyő adta a filmes hangulatot.


Délutánra kisütött a nap, csak mérsékelten, de nagy boldogságot okozott. Az első sugarak láttán azonnal visszamentünk a hangulatos kis pékségbe. Hallottatok már a Take away krém teáról? Szóval a két kis sütit, a krémet és a lekvárt egy dobozba rakta, mellé kést és szalvétát. Pár perccel később már a tengerpart felé tartottunk egy Subway szendviccsel, egy teával és a krémtea szettel elvitelre. Lényelmetlenül, de büszkén leültünk a lépcsőre és élvezve a nap első, de lassan utolsó napsugarait, megettük a szedvicset a sütit és megittuk a teát. Közben egy önveszélyes gyereket néztünk, aki úszógumival egymagában bement a jéghideg vízbe. ÉS ÉLVEZTE! 


Még szivárványunk is volt!


Mielőtt a nap végleg alá bukott volna a horizonton, még volt úgy egy óránk. De abban az egy órácskába igazán kitett magáért és a legszebb arcát mutatta. Ebben az egy órában volt szerencsénk megvalósítani az egyik álmomat. Visszatértünk Torquay-be hogy mehessek a körhintán. (Csodálatos volt a kilátás. A szülinapi vlogban ezt is láthatjátok.) 



A körhinta után még sétálni szerettem volna, de K határozottan vissza akart menni a szállodába. Puffogtam. Utolsó napsugarak meg minden. Végülis nem bántam, mire visszaétünk a szállásra, le is ment a nap. K azt mondta, elmegy felfedezni a szállodát. Egyedül hagyva a szobában... 

Rövidesen visszatért és ragaszkodott hozzá, hogy menjek le vele. Bevezetett az üvegházba, leültem. A rövid út alatt egy idősecske férfi le is szólított, K elmagyarázta, hogy ő a tulaj. Aztán a tulaj újra megjelent, nagy fehér dobozt rakott az asztalra, hogy bontsam ki. Ez a csodaszép torta várt az alján, hogy végre örömet szerezhessen. 

Akkor a tulaj felkiáltott, azt mondta ma van a szülinapom és mindenkit éneklésre buzdított. Aztán mindenki énekelte, hogy Boldog szülinapot. Hihetetlen érzés volt, hogy egy rakás idegen nekem énekel, mert szülinapom van. Azt hiszem, ez valami olyasmi lehet, ami csak angliában eshet meg. Valahogy az emberek kedvesek, nyitottak és nem sajnálják jobbá tenni a másik napját valami kedvességgel. Általában akkor sem, ha nem kedvelik (és utána kegyetlenül kibeszélik a háta mögött). 


Azzal az édeskés ünnepi érzéssel a szívemben, a torta joghurtos emlékével a számban félrevonultunk, de még a közösségi térben maradtunk. Azt terveztem, hogy mindenkinek válaszolok a szülinapi köszöntésekre, amikor egy idős csapat leült közel hozzánk. Lassanként bevontak minket is a beszélgetésbe, és csitri tinikként hajnalig beszélgettünk bandába verődve. Annyira jól éreztük magunkat, hogy másnapra is egyeztettünk egy találkozót az esti órákra. 


Nagyon boldog szülinap kerekedett végül az esősnek induló napból. Köszönöm K! dobogás



Abbey Crescent, Torbay Rd, Torquay TQ2 5HD, Egyesült Királyság

27. Szülinapom #1 - Visszatérés Torquay városába - Visto Lounge


Tavaly májusban már ellátogattunk Torquay városába, és annyira mély nyomot hagyott bennünk, továbbá annyi elvarratlan szálat vittünk magunkkal, hogy végül Ide foglaltam szállást a szülinapomra is.

(Csak megjegyzésként; Egyébként Augusztus 23.-án volt 5 éve, hogy megismertük egymást, és nem tudtuk igazán megünnepelni aznap. Helyette én úgy fogtam fel, hogy az utazásunk estéje és az aznapi vacsora még a 23.-hoz tartozik.)

Augusztus 26. Szerda: 

Egész nap jókívánságokat kaptam a munkahelyemen. Látszólag mindenki örömmel fogadta, hogy én is öregszem. Hatalmas mosolyokkal közeledtek azok, akikkel a legtöbbször szoktam beszélgetni, és boldog szülinapot kívántak. Főként a kedvesebb szomáliai barátaim. Valaki nagyon ajánlotta Isle of Wight-ot mint úticél (Torquay helyett Nihihi) és egy marék cukorral jutalmazott szülinapom alkalmából. Munka után a parkolóban K filippinó kis barátja lehúzta az ablakot és a vele bejáró nénivel, akivel egy ideig együtt dolgoztam, kikiabálták, hogy boldog szülinapot! Hát nem aranyosak?

Gyors bepakolás, elkészülés után 5-6 között már úton is voltunk.

Váratlanul megálltunk kb egy óra utazás után, ahol K kiszállt. Nem is nagyon mertem felnézni, nehogy kiszimatoljam, miért állhattunk meg. Mikor vissztértünk az utunkra, még vicceltem is vele hogy ezt az épüetet már láttam, és úgy fogunk járni, mint Micimackóék, amikor "a menyét magával hozta a menyét is" és körbe-körbe sétáltak egy cserjebozótot.

Az út kedélyesen telt, mindketten vidámak voltunk. Valamikor 8 után vagy talán 9 körül értünk oda. A hotel nagy fák árnyékában alig-alig látszott már az félhomályban. Elfoglaltuk a szobánkat, örömünkre ismét a tengerre néző szobát kaptunk. Habár azt hiszem, direkt ilyet is kértünk. A kilátás egy gyönyőrű tündérmesét idézett, főként az első este a rózsaszínű égbolttal. A szoba tiszta volt, kisebb mint az előző szállásunkon tavaly, de ugyanolyan kényelmes. Fürdőkádas fürdőszoba járt hozzá, és az elmaradhatatlan tea.



A recepción megkérdeztük a nénit, hogy melyik éttermeket ajánlaná, ő mondott 2-3 helyet és azok közül választottunk végül a parton.


Az étterem nagyon hangulatos volt. A falakat kopott-barokk mintás tapétával, festményekkel és tükrökkel díszítették. Sajnos a koronavírus mizéria miatt az asztalokat ennek megfelelően rendezték és a földön matricák jelezték, hogy hol kell sorba állni és melyik a helyes irány. Az étterem a tengerre nézett, és nem kellett sokáig várakoznunk a sorban. Ez jó pont. Lepontoznám viszont; elsőkörben a fejetlenség miatt. Habár az italaink nagyon jók voltak. K valam paradicsomosat rendelt, én pedig Rózsakert elnevezésű alkoholmentes, de koktél kinézetű italt.


 Rendelésnél a vírusra való tekintettel a pultnál kellett rendelni. K nem tudta az asztal számát, de a nő megnyugtatta, hogy nem számít, mert majd megtalálnak. Rövidesen meguntuk a várakozást, és K odavonult a pulthoz. A nő közölte, hogy nem vették fel a rendelést az asztalszám nélkül, ráadásul körönként kell fizetni. Ikszdé. Mi van?! Újra rendelt. Az általunk választott étel "elfogyott", így hát valami mást rendeltünk. K levest is. Kisvártatva megérkezik az étel, a nő közli hogy leves is van.

Addigra türelmét kissé elvesztve K morogva megjegyezte leborotvált bajsza alatt, hogy - Amit előételnek rendeltem - mire a nő zavartan felajánlotta hogy vissza viszi a másodikat és kihozza előbb a levest, ami amúgy az "Előételek" címszó alatt szerepel az étlapon.


A zöldség krémleves nem volt rossz, de jó sem... Kissé ízetlen, örültem, hogy nem kértem. A pozitívum; nem kellett szólni, hogy hozza a "főfogást". Amint kiürült a csinos leveses tál, azonnal megérkezett a következő fogás. Jól nézett ki, talán az íze is jó lett volna ha nem lett volna atomcsípős... Amit nem tűntettek fel az étlapon. Normális helyeken - de még a dobozolt készételeken is - kis paprikákkal jelzik, hogy mennyire csípős az étel. Engem nagyon felidegesített, hogy szinte ehetetlenül csípős, pedig én szeretem ha egy bizonys pontig az. (A hangulatos félhomály miatt sajnos minden kép és felvétel rosszul sikerült róla.)


Összességében jól éreztem magam, de ez inkább az édes fiú érdeme és nem az ételé vagy a helyé. Úgy érzem bárhol máshol is ilyen jól éreztem volna magam vele. Ettől függetlenül a hely nagyon szép, hangulatos, és bármikor máskor is szívesen innék abból az italból.



A Torquay feliratú Ráki története, hogy nagyon megkedveltük legutóbbi alkalommal, amikor egy ajándékboltban megláttuk. Azonnal meg is vettük, és ezalkalommal vissza is hoztuk magunkkal. 

(Erről ebben a korábbi bejegyzésemben már olvashattatok: dobogás TORQUAY, JÖVÜNK! - CORBYN HEAD HOTEL dobogás)


Esti Tv nézés Ráki cimborával és az utazó zsiráfommal, Zsirivel.



Eper limonádé recept

2020. augusztus 1., szombat


Egy frissítő tea alapú epres "limonádéval" érkeztem ezen a csodálatos napsütéses - meleg nyári napon. A madarak éneke betölti a hátsó kertet, langyos nyári szellő ringatja a levendulák illatozó virágait. Már alig várom, hogy ismét a kezemben tarthassam a melegtől megizzadt jéghideg limonádés poharat, de előbb megosztom veletek is a receptet.

A receptet 3 éve fejlesztettem ki, amikor megvettem ezt a menő csapos üveget. Rengeteg üdítő nyári ital tárolására kényelmes és divatos megoldás! A mai recept egy személyes kedvenc ízkombináció. A gyümölcs turmix iránti rajongásom ihlette meg. A bejegyzést anyának ajánlom, akinek tegnap megigértem, hogy felteszem!

Hozzávalók: 

  Egy doboz eper

  1-2 csomag menta levél

  Víz

  5 filter fekete tea

  Cukor ízlés szerint

  Kb 4 literes csapos üveg


Elkészítés: 

  Tegyük az epret turmix gépbe, vagy egy tálba, amiben botmixerrel össze tudjuk törni.

  Amikor az eper már pépes, adjunk hozzá kis vizet és egy csomag menta levél 1/4-ét. Turmixoljuk, ameddig teljesen krémes nem lesz.

  Töltsük a turmixot az üvegbe és öntsük fel az egészet vízzel. Cukrozzuk ízlés szerint.

  A tenyerünkben sodorva törjük meg a megmaradt menta levelet és adjuk hozzá.

  Tegyük a vízbe az 5 filter fekete teát.

  Tegyük a hűtőbe állni.


Díszítés:

Vágjuk be egy eper csücskét, tegyünk a vágásba egy menta levelet és tűzzük a pohárra. A képen látható üveggel és befőttesüveggel is divatos!  








Üzemeltető: Blogger.
Theme Designed By Hello Manhattan
|

Copyright

My own photos and words since 2009.