Azok a vad '80-as évek

2011. október 28., péntek


Freddy megszállott imádásával kezdődött. Igen, a '80-as évek csíkos pulóveres, égett testű, pengés ujjú, gyerek gyilkosának imádója lennék.

Most kifejteném, hogy milyen módon lehet imádni egy ilyen karaktert, de megintcsak elkalandoznék. Tehát, minden akkor kezdődött, mikor a klasszikusok közül a hozzánk közelebb állókat kezdtem nézni. ['80-as évek] Nagy horror imádó is vagyok, így természetesen ilyen értelemben. [Péntek 13 sorozat, Rémálom az Elm utcában 6+1 meg még 1 részes sorozat]

Mindig érdekelt a közeli "történelem". [ami születésem előtt történt, de nem volt még régen] Tehát mindig érdekelt, de inkább a távolabbi közeli ['50, '60-as évek]. Azok a filmek olyan hangulatot adtak át, és olyan érzéseket, ami más volt, mint azelőtt így felkerült a listámra a hozzá tartozó évtized. 

A zenében a Dokken - Into the fire című szám indított el. Imádom:D Ha már a zenénél tartunk, egy rövid zenei ismertető teljesen saját amatőr meglátásom szerint. (nem mondom, hogy értek a zenéhez, mert nem)

A '80-as évek zenei stílusa hozta meg a különleges hangzást. Ez nem olyan volt, mint a régi akusztikus számok, vagy később a basszus. Még a '70-es évek pszichedelikus rock furcsa hangzására sem tudott hasonlítani. Elektronikus, lendületes hangzása, különc és furcsa, de tetszős nagyon! :D 
Menő volt a Rock és a Disco, Szintipop és New wawe.  Jurney, Bon Jovi, Kim Wilde, Sandra, C.C Catch, Laura Branigan, Modern Talking, Alphaville, Madonna, Culture club meg ezek, hogy a divatzenét említsem.

A zene is csak azt bizonyítja, hogy mennyire eltérőek akartak lenni az eddigiektől. A régi jó átlagtól. Mint én! Szóval elkezdtek testhez álló ruhadarabokat hordani. Cica nadrágot, feszes pólót, színes ruhadarabokat, neon színeket. Minden elképzelhető színt és árnyalatot. Sok kiegészítővel, még csak nem is passzoltak egymáshoz. Persze a hippy korszak után nehéz volt újat alkotni, de nekik sikerült, még milyet! Lábszár melegítő, szakadt farmer, kőmosott farmer dzsekik. Minden olyan dolog, amit addig kerültek. 

Kócos, göndör, tupírozott és kreppelt haj. Nagy hajgumik. Természetellenes platinaszőke haj, és színes tincsek. Mindenféle elképzelhetetlen, nevetségesen felturbózott frizura. Akkor jött divatba az elöl rövid, hátul hosszú séró is. A hetvenes évek trapéz gatya mániája után a szárak szűkek lettek, szakadtak, sport cipővel. Válltöméssel. Rózsaszín, vagy vörös rúzsal. Erős színű szem festés. Sok réteg ruha, mindenféle kiegészítők pl. masnik, pepita minta, nagy fülbevalók és egyéb őrültségek. Erre példa a sonka ujjú pulóver, rövid elálló aljú póló, Ejtett vállú felsők, mini ruhák, kötött dolgok, Csíkok, nagy színes, mintás pólók. Latex szerű nadrágot hortak, ez most is nagy divat lett, de szerintem nagyon kevés embernek áll jól. Egyre kevesebbnek. Talán érdemes lenne kerülni a gyorséttermeket, vagy a latexnacit-.-"

Az első személyi számítógépek megjelenése. Az internet kezdete. Sok jó film, és zene.

Divatlap és régi dolgok

2011. október 27., csütörtök


Ma megint arra jöttem. Azon az utcán fel, ahol az őszi hangulat olyan erős. Az illatok. Száraz levél, és füstös hűvös szellő. Minden sárga, barna, és narancsos árnyalatú. A fák egyre kopaszabbak, és az úton sok száraz levél. Ott végig sétálni olyan, mint valami film a '70-es évek közepéből. Egy egyszerű film. Amit az újságban is csak így tüntetnek fel, "Amerikai film", vagy "Francia film" Se nem dráma, nem is vígjáték, de még horror sem. Csak film. Üres, semmit mondó történettel. Aminek a nyomasztó, de hívogató hangulata évekkel később is feledhetetlen. 

A barna csizmám volt rajtam. Mikor nyáron megvettem azonnal tudtam, hogy akármilyen drága, még a föld alól is előkaparom a pénzt, mert nekem az kell. Ez nem egy ilyen csajos dolog. Ez akarat. 

Azóta is tetszik, és egy pillanatra sem bántam meg, hogy olyan sokat adtam érte, pedig gyakran sajnálom a kiadott pénzt. 

A hétvégén nézegettem a '70-es évekből a Divatlapot. A mama gyüjtötte, és végül könyvbe köttette őket. Még az évkönyvek is megvannak. Abban láttam, hogy az én csizmámhoz hasonló volt a divat:D
Bizonyítja, hogy akkor is tetszik a kor, ha nem tudom, hogy az:D Persze általában tudom, de a Magyar divat más, és ez mindig is így volt. Amíg itt a Barna és a sárga (nem részletezem itt, majd máskor), addig az USA-ban a vad színes diszkó, afro séró és a hippy össze-vissza minták, hajak a kör szemüveg (mint John Lennoné). Amíg itt a '80-as években váltömés volt és pepita minta, addig a Furcsa Amcsiknál rózsaszín rúzs, neon színek kócos, kreppelt haj, lábszár melegítő, rockerek és diszkó zene volt a király. (Persze ne felejtsük el a két legjobb dolgot, azt a buta napszemüveget, és a denevér ujjas felsőket)

Egy buszos élmény, és a papír

2011. október 24., hétfő


A buszon néhány hihetetlenül idegesítő, és alpári csaj volt, nem sokkal távolabb tőlem. Először csak irritáló hangmagasságban üvöltöztek, aztán kihangosították a telefonjukat és az ocsmány zenéjükkel fertőzték a reggelemet. Az egyik csaj már rászólt a zenésre a saját társaságából, valahogy szóba került, hogy mért ki ő, hogy nem lehet rászólni. 

Az meg bejelentette, és ki volt? 

Igen, amitól féltem, egy régi kellemetlen ismerős. Azonnal behúztam a fejem, és másfelé kezdtem nézni nehogy felismerjen a mocsok. :D 

____________________________

Már végre haza tartottam. A buszra vártam, mikor egy nő közeledett felém a férjével. Elég erősen látszott már messziről is, hogy a kisebbség táborát erősíti. Aztán rám üvöltött, hogy megy-e ez a busz arra, amerre ő tart. 
Látszott, hogy nem egy jól nevelt. Hangos volt, és gátlástalan. De még mielőtt előítélettel tudtam volna gondolni rá nagyon érdekes dolog történt. A maga módján bebizonyította, hogy bár nem egy jól nevelt, hangos és számomra rémisztő társaság... Azért igenis normális ember. Talált egy papírt a földön. Feltűnő volt, mert esett az eső, és a világos, még tiszta papír rikított a sötét eső áztatta betonon. Felvette, elolvasta. Látta, hogy valami fontos van rajta, ezért mindenkit végig kérdezett, hátha valakinek még szüksége van rá. Mivel senkihez nem tartozott, a kukába dobta. Felvett egy szemetet, és nemcsak kidobta, hanem arra is gondolt, hogy hátha valakinek még szüksége van rá. Ez egy kellemes csalódás volt. 

Mindig meglep ez az emberi faj...

Jeffrey Dahmer

2011. október 9., vasárnap


Tegnap előtt láttam egy filmet Jeffrey Dahmer életéről a hálózaton. A főszerepet Carl Crew játszotta. Ma pedig megnéztem egy másikat is, amiben Jeremy Renner játszotta őt. 

Ez a két film kicsit összezavarta a lelki világomat, elvileg utálni kéne, mert szörnyű dolgokat csinált egész életében. Nem is vágok bele egyből inkább elmagyarázom annak, aki nem tudja, hogy ki ez az ember. 

Jeffrey Lionel Dahmer 1960 májusában született. Normális gyereknek tűnt egészen 10 éves koráig. Akkor zárkózott lett. Halott állatokat kezdett boncolni, majd később több kutyát és macskát is megölt. 
18 éves korában ölt először embert, csak kíváncsiságból. Elmondása szerint a többi nem direkt volt. Azokat nem tervezte el előre, de nem tudta kontrollálni. Volt egy nagy savas hordója is. 6 évet élt a nagymamája házában, majd a 90-es években elköltözött. Többször is panaszkodtak rá a szag miatt, de sosem indult eljárás. Többször is volt olyan helyzetben, mikor csak egy hajszál választotta el a lebukástól, de egyszer sem kapták el 1991 előtt. 1992-ben elítélték 957 évre. 1994-ben egy cellatársa halálra verte. 34 éves volt. 17 férfit és fiút ölt meg. Megkínozta őket, és kibelezte valamennyit. Általában azt hazudta nekik, hogy fényképeket akar róluk pénzért, aztán begyógyszerezte őket. Az egyiknek kifúrta a fejét, és savat öntött bele, mert zombit akart létrehozni.

Ez szörnyűnek tűnik, de valahogy nem érzem, hogy mocskos disznó lett volna. Azért, mert nem ölte meg senkimet. Mert akkor lehet, hogy mást gondolnék. Mikor mocskolódnak rá, nem értem. Érthető, ha a halottak hozzátartozói utálják, de azok, akik nem látnak a fejébe miért? Szeretném tudni, hogy mit érzett és mit gondolt, mikor ilyet csinált, mert biztos érdekes lehet. 
Nem tudok utálattal gondolni rá, mert van egy véleményem róla, mint emberről. Bár tudom, hogy ez borzasztó... mégsem. Azt gondolom, hogy egy szeretetre vágyó kis homokos elmeháborodott volt. Csak szeretetet akart, és úgy gondolta, hogy másképp nem kötődhet igazán senkihez, csak ha megöli és egy darabját megtartja. 


Tébolyultak, a remake

2011. október 6., csütörtök


A film, amit az osztálytársaim ajánlottak, mert nekem való. 

Már vagy 2 napja meg akarom nézni, de soha nem úgy alakult. Ma pedig igen, mert ma nem érdekel semmi, és megnéztem.

Szóval a Tébolyultak remake. [Egy 1973as George A. Romero film remakeje.]

Mivel imádom az öreget, a bugyuta zombi észjárását, és a filmjeit, gondoltam megéri. Nagyon is megérte. Az eredeti filmet sajnos még nem volt szerencsém látni, így lehet, hogy ezért vagyok ilyen véleménnyel a remakeről, de ha ez ilyen jó volt, akkor milyen lehet az eredeti? 

Na jó, ne túlozzunk.. Annyira nem volt jó. De ha előtte nem olvastam volna utána is megmondtam volna, hogy ez egy George A. Romero film remakeje. Ugyan az a sablon, egy kisváros vagy a világ. Megfertőzve (ebben nem egészen zombik, de majdnem) az emberek kétségbeesettek, sokan meghalnak. Néhányan élnek. Zombis viselkedés, és az a furcsa hangulat. Az a barátságtalan, de hívogató. Pedig ez csak egy REMAKE!!! 

Milyen jónak kell már lenni ahhoz, hogy az ember így átjöjjön egy olyan filmben, amihez végülis nem is volt sok köze? (csak annyi, hogy ő már elötte megcsinálta ezt a filmet) 

A film egyik különleges tulajdonsága volt számomra, hogy olyat mutatott, amit eddig még nem láttam. Még fiatal vagyok, és nem láttam olyan sok filmet, de elmondhatom, hogy annyit láttam, hogy le tudjam vonni a következtetést. A horror filmben nem halnak meg gyerekek. Általában nincs is benne, de ha van, akkor megmenekül, vagy felnőtt lesz mire meghal. Ebben volt, és meg is halt, amilyen gyorsan csak lehetett. 

Mint mindig most is sikerült kijelölnöm az egyik hullajelöltet kedvencnek, és az elvesztése megint ugyan olyan volt, mint mindig. 

Most néhány szóban összefoglalnám, hogy miért is szeretem a horrort. Hogy miért nem nézek olyan agypusztítást, mint a többi nyálas csaj. Pl romantikus vígjátékot... :D 

Egy jó horrorban szélesebbek a határok, mint egy sima filmben. Ha valaki sokkolást akar, azt nem úgy érik el, hogy bömbölő női fejeket mutatnak, hanem ... Megismertetnek néhány embert. Közéjük kerülsz. Része leszel a csapatnak. Átéled a bulit. Már megvan az is, hogy kit nem szeretsz, és ki az akit igen. Aztán jön a bolond gyilkos és megöli egyenként a társaságot, majd megmarad a legártatlanabb. Ő általában csaj, mert milyen lenne már, ha egy keménycsávó maradna a végére. Ez csak egy átlagos sablon, de a lényege mindnek az, hogy vannak néhányan és lassan elfogynak a film végére. Mindegy, hogy ki és miért vagy hogy, de megöli őket. Szellem, zombi, őrült gyilkos, álombeli rémalak, vagy a saját fantáziájuk. 
Nekem szerencsém még, hogy könnyen azonosulok a szereppel, és olyanná válik az érzés, mintha oda csöppentem volna. Mikor lelkileg kötődni kezdek a "haverokhoz" meghalnak. ... Ettől lettem olyan, amilyen vagyok?

Még csak néhány éve nézek horror filmeket. Amikor kicsi voltam féltem már akkor is, ha láttam, hogy horror jön, mert azt mondták, rossz. Csakhogy az iskolában rajtam kívül mindenki azt akart nézni délután a napköziben. (igen. oda is kellett járnom) Az első film, amit láttam az a Tudom mit tettél tavaly nyáron... 
és még féltem is utána egyedül haza menni. Aztán a Paris Hilton korszakommal elkezdődött a horror korszakom is. A Viasztestekkel, ami meg annyira bénán nem volt se ijesztő, se érdekes... Aj... Nem véletlen kapta meg az Arany málnát. 
(gondolom mindenki tudja, hogy ez mit jelent) 
Aztán csupa jó Zombi film jött. Imádom a zombi filmeket!!! :D 

Megint rám jött a rajongói rinyálás, már nem tudom, hogy hova akartam kilyukadni, mert olyan fáradt vagyok. Legalább ide is írtam. :D

Üzemeltető: Blogger.
Theme Designed By Hello Manhattan
|

Copyright

My own photos and words since 2009.