Dunakeszi, 2120 Hungary

Last minute szülinapozás ^^

2017. augusztus 27., vasárnap



Augusztus első napjával számomra eljön a visszaszámolás ideje. Egytől kilenc éves koromig számtortával - azután simával -, családdal, és barátokkal ünnepeltünk. Lufik mindenűtt és persze szerpentin, az elmaradhatatlan barátjával, konfettivel. Egy-egy ilyen buli után napokig kellett takarítani, mire nagyjából eltűnt a sok konfentti, de a következő szülinapig is minden nap felbukkantak újabb szemek innen-onnan. Kivétel nélkül felcsendült mindent évben a boldog születés napot, és életemben először a szülinapomon használtam dezodort, mikor elég nagylány lettem. 

Volt olyan év, mikor a kézzel írott meghívóimat a szomszéd gyerekek postaládájába dobtam, máskor szétkürtöltem az iskolában. Olyan is volt, hogy a legtöbb vendég jelölt éppen nyaralt. Nyári gyerekként nehéz az élet. 

Tavalyelőtt szűk körben iszogattunk. Előrelátóan Jack Daniels vettem magamnak ajándékba, hogy meg tudjam itatni a vendégeimet, az akkori újdonsült barátaimat. A régi "barátnőm" ugyanis lelépett miután megivott egy cidert az ő stílusában - valamennyit az alján hagyva. Az egy nagyon kedves születésnapom volt ennek ellenére, ami akkor nagyon közel sodort valakihez.
Tavaly pedig kastélyt látogattunk ugyanazzal a személlyel, távol a családomtól, és habár nem csendült fel a boldog születésnapot, igencsak jól sikerült. Idénre is hasonló programot szerveztem volna. Illetve meg is volt a helyszín, az útvonal és a szabadnapom is.

Aztán a sürgős családi krízis megvétózta az akaratom. Már úgy volt, hogy idén egyedül maradok a napommal angliában bármiféle ünneplés nélkül. Elég elszomorító gondolat, hogy valakinek nincs szülinapja. Illetve van, mert emlékeznek rám, anyától egy gyönyörű 3 részes festményt kaptam olaszországból, meg egy láda édességet egy párnával, amin én vagyok az ominózus pillanatban, mikor életemben először gondolázom. - Anya mindig mindennek megadja a módját! :D - Mindezt egy hatalmas dobozban küldte, még a futár is fellelkesült a csomag láttán. Egy héttel a szülinapom előtt érkezett, amikor még tervben sem volt egyikünk hazaútja sem. Este rózsákat, sütit és likőrt találtam az asztalon, mikor későn érkeztünk haza. Szóval már korábban is emlékeztünk rám, mégis örültem, hogy haza jöhetek ezen a napon.

Természetesen nem ezért jöttem haza, és úgy terveztem, hogy én maradok dolgozgatni meg unatkozgatni egyedül. Rajzolok pár képet, felidegesítem magam a metrón, és megnézek valami unalmas sorozatot...Végül aztán az utolsó pillanatban egy elejtett megjegyzés határása minden következményével együtt vállaltam az utat, lett meg a jegyem, és mindent félredobva jöttem haza. Azonnal riasztottam anyát; torta helyett hidegtálat kértem - de végül torta is lett. Szóltam, hogy kb 5 napja van arra, hogy hidegtálat, kaját és vendégsereget intézzen, én meg viszem a többieket, ha úgy alakul. Végül az utolsó pillanatra alakult úgy, hogy mind tudtunk menni, és nagyon jól sikerült az egész. Összességében örülök neki, hogy így alakult.

A díszes társaság

Nem tudom, ki hogy van a szülinapjával, ismerek olyat, aki elutasítja a sajátját, és tudomást sem akar róla venni. Nekem is volt ilyen időszakom... igazán akkor lett fontos, mikor elveszítettem a lehetőségét annak, hogy anya beéget a vendégsereg előtt a boldog szülinapot című dallal. Az ember azt gondolná, hogy fellélegzik majd, hogy elhagyja a régi szokást, ami nem volt túl jó már a végefelé. Mármint kiöregedve éreztem magam.. Aztán anya nem vett részt a dalával két szülinapomon, és torta sem volt. Vágyni kezdtem a szokásaimra. Összességében jó, hogy így alakult, mindenki kisebb sokkot kapott, hogy mindent hátrahagytam és itthon kötöttem ki. Még én is.






Ashton Court Estate, Long Ashton, Avon, Bristol BS41 9JN, United Kingdom

International Balloon fiesta, Bristol

2017. augusztus 18., péntek


 Koktélozás közben, egy nagyon kedves új ismeretségem kapcsán merült fel a Ballonozás gondolata. Illetve, hogy bristolban a héten 4 napig ballonokat engednek fel. Szó szerint úgy éreztem magam, mint, aki  most bújt elő a föld alól. Sosem hallottam még erről a dologról, de nagyon felvillanyozot, hogy megint valamin részt tudok venni. Kijárt a jó mostanában. Voltam otthon, megnéztük Tynetsfieldet immár kétszer, Olaszországban süttettem a hasam, gondoláztnk velencében. Mikor hallottam, hogy fel lehet menni hőlégballonnal, valahogy az az érzésem támadt, hogy ott a helyem, hogy kiegészítsem ezt a gyönyőrű sort, aminek remélhetőleg még most sincs vége. Persze végül nem szálltam ballonba, és ami azt illeti, majdnem le is maradtunk az eseményről.

 Már napokkal korábban megtelt a légkör ballonokkal, reggel az égen mindenhol csak ballon, ballon hátán. El sem tudom mondani, milyen édeskés lelkületet biztosít már reggelről, mikor munkába menet ballonokat látsz az égen. Annyira boldoggá tett.

 Egy órával korábban indultunk, hiszen nincs olyan messze. Pontosabb címem nem volt, de előző nap láttam egy buszt Ballon felirattal, és a hely neve is megvolt, ígyhát a központ felé vettük az irányt. Gyalog. Csalódottan konstatáltuk, hogy a központ kígyózó sorrá változott. Nem is értem, mire számítottunk. Végigmentünk a hatalmas soron, de már ez is elég megterhelő volt ahhoz, hogy ne akarjuk kivárni a végét. Gyorsan megnéztük, melyik másik buszok mennek még abba az irányba. Már nem mintha lett volna esélyünk elkapni egy buszt abban a dugóban és még oda is érni időre... csak kíváncsiak voltunk, hogy merre lehetne elindulni. Véletlenül pont ismerem az említett buszok menetrendjét, ígyhát megegyeztünk; gyalog indulunk útnak, és majd felszállunk egy buszra!

 Végülis megállóról megállóra bandukoltunk, és letettünk az egyezség azon feléről, hogy majd felszállunk egy buszra, de vissza sem fordultunk, mert már annyira közel voltunk, hogy pár megálló választott el a céltól. A kihagyhatatlan Night Glowtól.

 Ez egy 4 mérföldes séta azaz kb 6 és fél kilométer, és a busz útvonalán tettük meg, ami néha kizárta, hogy járdán illetve biztonságban haladjunk. A tempónk kielégító volt, szerintem úgy másfél - két óra ment a sétára, persze közben megálltunk egy ATMnél és ebben benne van az is, amit a sorban elszerencsétlenkedtünk.

 Ahogy oda értünk, tudtuk merre tovább. Már éppen elővettem volna a gps-t, mikor megláttuk a kígyózó sorokat, azt a rengeteg embert, aki a haza buszra várt, és a kocsisorokat, akik még csak odafelé tartanak. Rengeteg ember volt, lufis ember és tolakodás, sietés cipőm sarkát letaposás. Tortúra, amíg végre kitapostunk magunknak egy kis ülőhelyet két személyre a fűben, hogy ezentúl a mi fejünk felett is el lehessen járni. Megteremtettük a hangulatot a helyi - félig üres burgerrel - és sültkrumplival. Nagyjából egy - másfél órán át piknikeztünk ott, mire végre fújni kezdték a ballonokat. Hatalamas dolognak éltem meg, mintha egy egyedülálló és megismételhetetlen dologtörténne, és én jelen lehetnék rajta. Úgy éreztem, most olyasmit láthatok, ami hatalmas élmény lesz. Nagyon feldobódtam, mint egy gyerek, aki a Mikulást lesi az ablakból. Aztán a lufik ütemre villogtak, villogtak hosszan sok dalra. Volt ott Despacito és Linkinpark meg mindenféle vidám népszerű dalok, aztán a lufik leeresztettek, tűzijátékot lőttek fel, én meg ott álltam csalódottan, és nem láttam felszállni a világító balonokat...

 Sokan mások is huhogtak és csalódtak, pedig állítólag a Night Glow ballonjai sosem szállnak fel, hiszen sötétben - logikusan - nem repülhetnek. Szóval összességében megint részünk volt egy jó kalandban, és egy nap alatt megtettünk 13 kilométert gyorsított tempóban. Lett egy csomó ballonos képem és videóm. Jó volt csak csalódtam.. :D

"Balloon fiesta booked parking full use alternative transport"








































Üzemeltető: Blogger.
Theme Designed By Hello Manhattan
|

Copyright

My own photos and words since 2009 MARIONETTANNIE.