A szülinapomon anyának az az ötlete támadt, hogy meghív karácsonyozni. Habár drága akkor a jegy, és lehetetlen szabadságot szerezni, igent mondtunk. Már jó másfél hónapra előre beadtuk a kérelmünket a melóban, hogy valószínűleg megkapjuk azt a hat napot, amit karácsonyozásra szántunk. 3 héttel később, amikor még mindig csak várakoztunk, és abban a tévhitben vártunk, hogy majd valamikor kapunk valamiféle választ; az FLM manager közölte, hogy az irodában elvesztették a papírt. Az irodában akkor megkérdeztük, és a papírunk nem járt ott, így újra kitöltöttük... Azt újra leadtuk, és a figura továbbra is meg akart vezetni. Elrakta a papírt, benyelte és ismét nem hallottunk felőle. Ismét egy irodai figurát kerestem fel, a főnököt, aki a jelenlétemben kérdezett rá. Számomra akkor derült ki, hogy az FLM manager aláírását vártuk, amikor aláfirkantva, már aznap meg is kaptuk a válaszunkat. NEM.
Hazudott, benyelte, eltűntette ismét hazudott mindezek után még volt képe aztán ráírni, hogy nem mehetünk el... Mi meg akkor alaposan és hideg fejjel megfontoltuk a dolgot. Számot vetettünk, és úgy döntöttünk, hogy megvesszük a jegyet. Mire ez a sok szarakodás végbement, rengeteg idő telt el, így a jegyek ára is felment, elfogytak a jobb időpontú (pl hajnali) járatok.
Így jutottunk odáig, hogy az az egyetlen jegy maradt tűrhető áron Bristolból Kölnbe, amit aztán megvettem. Rengeteget gondolkodtam, hogy megvegyem-e az EasyJet drága jegyét fejenként 500ért, vagy kockáztassam meg a Ryanairt 133ért. Ez egy jelentős árkülönbség. Arra tippeltem, hogy azért ilyen olcsó, hogy azt válasszam többi embertársammal együtt spórolási szándékkal. Az utóbbi hónapokban ugyanis rengeteg törlési, és késési botrányuk akadt. Gondoltam, megkockáztatom, hiszen nem akarhatnak karácsonykor is botrányt, amikor éppen próbálnak kijönni belőle.
A reptérre érve délelőtt 10:30-kor szembesültünk vele, hogy alapból 21:25-re tették a járatunkat minden figyelmeztetés nélkül. Akkor azt hallottuk, hogy a német pilóták sztrájkolnak, azaz nem a Ryanair hibája a késés.
Hosszas várakozás után aztán elindultunk becsekkolni.
A becsekkolás a szokásos mederben folyt, mivel a gépünk 10 órás késéssel volt kiírva, még vagy 11 óránk maradt a gépig. Leálltunk kicsit nézelődni az ajándékboltokban.
11:36-kor egy frankfurtból érkező repülő kereke kidurrant az állítások szerint, és már gurulás közben kisiklott a leszállópályáról. Akkor kezdték el törölgetni a már amúgyis késő gépeket. Lassan minden gépet töröltek, a miénket kivéve. Ahogy telt az idő, minden más gép lecserélődött, mi maradtunk az egyetlenek, akik reggel óta a listán voltak.
Már az első két órában beültünk egy reptéri étterembe. Ott üdítőt rendeltünk, és hosszan nézegettük a 4 ételes menüt, nehogy elküldjenek, ha végeztünk. Végül egy egyszerű hamburgert kértem, mert egyedül ez tűnt normális kajának az étlapon. Próbáltam úgy választani, hogy ne kelljen mégegyszer ennem aznap a méregdrága menüből.
1-2 vagy mégtöbb óra múlva aztán egy üveg bort rendeltünk, amivel le is zártuk a rendelgetést, csak arra kellett, hogy valami legyen az asztalunkon. A járatokat továbbra is törölték, senki nem tudott semmit, csak vártuk a 21:25-öt, vagy legalább azt, hogy töröljék a járatunkat hogy haza mehessünk.
Az első 1-2 órában még lehetetlen tömeg gyűlt össze a hirtelen késések, törlések és átirányítások miatt, később aztán minden pórul járt utast hazaküldtek. Ez az időszak jóval kényelmesebb volt. Mindenkinek lett ülőhelye és megszűntek a háborúra hajazó viszonyok. Türelmesek voltunk 21:25-ig, amikor megtudtuk, hogy 22:00-kor indul a gép. Akkor kezdett feszült lenni a hangulat, amikor még ezt is átváltották az üzenetre, hogy 23:00-kor értesülünk a sorsunkról. Majd nem is sokkal később a járatunk törlésre került. Több, mint 12 óra reptéri tartózkodás után... Aztán kihozták a számlát a hármunk hamburgeréről, egy teáról, egy mokkáról, egy két decis vízről és egy borról. 78 font.
Volt képük kifizettetni a fogyasztásunkat, miután önhibából belerángattak egy ilyen helyzetbe, ráadásul ennyire áron felül.
A kijárathoz egyetlen embert állítottak, aki információval tudott szolgálni. Még este megtudtuk, hogy másnap bepótolják a gépünket, 23.-án, de semmit sem árultak el arról, hogy mikor indul a gép, vagy hogyan tudunk jegyet szerezni. Az információs azt mondta, hogy ugyanúgy kell foglalni, mint korábban csak ingyen lesz. Erre én azt gondoltam, hogy; Még szép, apukám! Teljesen természetes.
Egész este azt vártam, hogy megjelenjen a jegy de foglalni nem lehetett, hajnalban is óránként felkeltem, hogy ellenőrizzem, nehogy kiderüljön, hogy reggelre teszik, vagy más lehetetlen időpontba. Becsekkolni sehogy sem tudtam a jegyet, egyfolytában azt mutatta, hogy betölti, várjak. De persze nem történt semmi az utolsó pillanatig sem. A bőrönd feladónál csekkolták be végül díjmentesen. Eredetileg ez is 40 és 70 font között mozog, ahogy olvastam mások panaszaiból, akik hasonlóan jártak, csak fizetniük kellett.
Az utunk ezután békében és pontosan zajlott, éjfél után landoltunk. A karácsonyunk pedig a szokásos hangulatos, meghitt, családias volt. Finom ételek, sütimennyország, karácsoyni filmek és zenék. Így utólag bánom, hogy az év végéig nem maradtunk Németországban.
Anya befizetett minket egy svédasztalra is a szállodában, ahol dolgozik, így abba is belekóstolhattunk, hogy mit gondolnak a németek különleges karácsonyi ételnek.
Már majdnem el is felejtettük a korábbi kellemetlenségeket, mikor megpróbáltam online becsekkolni a jegyeket visszefelé. Az alkalmazás továbbra sem engedett... majd a reptéren következett az utolsó csapás. Hiába volt további jópár ember, hasonló problémával mégis kifizettették a saját rendszerhibájukból adódó hibát. Extra 50 fontot fizettettek azért, hogy visszarepülhessünk angliába.
Az extra költségeink alap hangon is zavaró méreteket öltenek, de a kiesett másfél nap, és a kiállt szenvedések ezért a szolgáltatásért... elképesztőnek találom ezt a nyerészkedő hozzáállást.
1-2 vagy mégtöbb óra múlva aztán egy üveg bort rendeltünk, amivel le is zártuk a rendelgetést, csak arra kellett, hogy valami legyen az asztalunkon. A járatokat továbbra is törölték, senki nem tudott semmit, csak vártuk a 21:25-öt, vagy legalább azt, hogy töröljék a járatunkat hogy haza mehessünk.
Az első 1-2 órában még lehetetlen tömeg gyűlt össze a hirtelen késések, törlések és átirányítások miatt, később aztán minden pórul járt utast hazaküldtek. Ez az időszak jóval kényelmesebb volt. Mindenkinek lett ülőhelye és megszűntek a háborúra hajazó viszonyok. Türelmesek voltunk 21:25-ig, amikor megtudtuk, hogy 22:00-kor indul a gép. Akkor kezdett feszült lenni a hangulat, amikor még ezt is átváltották az üzenetre, hogy 23:00-kor értesülünk a sorsunkról. Majd nem is sokkal később a járatunk törlésre került. Több, mint 12 óra reptéri tartózkodás után... Aztán kihozták a számlát a hármunk hamburgeréről, egy teáról, egy mokkáról, egy két decis vízről és egy borról. 78 font.
Volt képük kifizettetni a fogyasztásunkat, miután önhibából belerángattak egy ilyen helyzetbe, ráadásul ennyire áron felül.
A kijárathoz egyetlen embert állítottak, aki információval tudott szolgálni. Még este megtudtuk, hogy másnap bepótolják a gépünket, 23.-án, de semmit sem árultak el arról, hogy mikor indul a gép, vagy hogyan tudunk jegyet szerezni. Az információs azt mondta, hogy ugyanúgy kell foglalni, mint korábban csak ingyen lesz. Erre én azt gondoltam, hogy; Még szép, apukám! Teljesen természetes.
Egész este azt vártam, hogy megjelenjen a jegy de foglalni nem lehetett, hajnalban is óránként felkeltem, hogy ellenőrizzem, nehogy kiderüljön, hogy reggelre teszik, vagy más lehetetlen időpontba. Becsekkolni sehogy sem tudtam a jegyet, egyfolytában azt mutatta, hogy betölti, várjak. De persze nem történt semmi az utolsó pillanatig sem. A bőrönd feladónál csekkolták be végül díjmentesen. Eredetileg ez is 40 és 70 font között mozog, ahogy olvastam mások panaszaiból, akik hasonlóan jártak, csak fizetniük kellett.
Anya befizetett minket egy svédasztalra is a szállodában, ahol dolgozik, így abba is belekóstolhattunk, hogy mit gondolnak a németek különleges karácsonyi ételnek.
Az extra költségeink alap hangon is zavaró méreteket öltenek, de a kiesett másfél nap, és a kiállt szenvedések ezért a szolgáltatásért... elképesztőnek találom ezt a nyerészkedő hozzáállást.