Coffee & Vanilla (2020)

Egy gyorsan nézhető, könnyed, kedves kis sorozat következik. Munka után naponta pár részt néztem kizárólag takarírás közben. Azért választottam, mert egyszerű szerelmes mézes-mázos sztorija van, amire nem kell feszülten rákoncentrálni ahhoz, hogy mindent jól megértsünk, közben pedig nem is köti le annyira a figyelmünket, hogy elvonja a takarításról. 

Risa, egy fiatal egyetemista vidékről költözik Tokyoba, mert felvételt nyert az egyetemre. Életét néha megnehezíti félénk természete. Gyakran hívják bulikba, randira, de Risa a gondolattól is allergiás reakciókat produkál. Legalábbis majdnem. 

Egy szép (vagy talán kezdetben kevésbé szép) napon egy férfi kezdi zaklatni Risát a Coffe & Vanilla nevű kedvenc kávézójában, ahova gyakran jár egyedül, habár nem is szereti a kávét. Risa menekülni kezd a kávézóból, miközben ő kér elnézést a támadótól, amiért nem adja meg a telefonszámát és randizni sem hajlandó. A jelenet annyira butuska és kínos, hogy az már-már megindító. Én inkább csak gyorsan túl akartam rajta lenni! 

Ekkor megjelenik Fukami úr, kiöltözve, elegánsan. Átkarolja Risát, és úgy tesz, mintha hozzá jött volna és a lány egész eddig őrá várakozott volna. Ezzel az első férfivá válik, akivel Risa szimpatizálni kezd. A lány aztán a korán kezd aggódni, mivel jóval idősebb, közben gyanús hogy átverés áldozata, hiszen egy ilyen tökéletes férfi hogyan is szerethetné éppen őt, amikor annyi csinos, szép magabiztos lány is van még a világon, ő meg olyan félénk. 

[Spoiler]

A hirtelen jött érzelmekről aztán kiderül, hogy nem is olyan újkeletűek. Személy szerint nekem ez volt a kedvenc részem, amikor kiderül, hogy a férfi dolgozónak álcázva már találkozott a lánnyal, és megkínálta őt egy olyan kapucsínóval, ami a lánynak is ízlett. Mert nem volt kávé íze. 

[Spoiler]

A jelenet után, azt hittem laposabb lesz, idealisztikusabb, ami bizonyos értelemben így is lett. A karakterek összeköltöznek, és ennél a lépésnél éreztem rá, hogy a sorozatban az idő talán gyorsabban telik, mint ahogy mi nézzük. Talán akik angol, amerikai sorozatokhoz vannak szokva, érdekes lehet a sietség de valójában nincs itt sietség, csak elkerüljük a felesleges köröket, és háttérbe szorírjuk az idő múlásának ábrázolását. Helyette mozgalmas a sorozat még úgy is, hogy csak egy szerelmi történet. 

Van benne egy kis extra dráma is, pl a legjobb barátnő, aki beleszeret a főhősbe. De ez a kérdés japánosan oldódik meg, hidegvérrel. Egymás furkálása nélkül, önzetlen szeretettel viszonyul egymáshoz a két lány, s így a férfi dolga eldönteni, hogy kihez tartozik. Meglepő ilyet látni európaiként, közben pedig igazán helyesnek tűnik. De közben perverz üldöző és a gazdagság általi nyomás meg nem létező veszélyérzet keltése is kialakul, amikor minden előjel nélkül hirtelen közli a nővel, hogy nincs mellette biztonságban, de nem igazán lehet tudni, hogy egy népszerű kávézó tulajdonosa miért is lenne veszélyes parti. 

Risa végül enged a nyomásnak, és elhagyja Fukami-sant. De nem azért mert számára veszélyes ez az élet (ok nélkül), nem is azért mert nem szereti többé a férfit. Egyszerű önzetlenségből, mert azt képzeli, hogy nem elég jó hozzá. A férfi pedig ugyanezért nem is keresi. De ezzel még nincs vége egészen. 

Érdemes megnézni bárkinek, aki csak egy langyos szerelmi sztorira vágyik, vagy éppen japán nyelvet szeretne tanulni. Aktív tevékenység közben is könnyen értelmezhető. Ellentétben a Scum's Wish című sorozattal.

Scum's wish (2017)

A rakuten vikin keresgéltem pénteken. A hétvégém első napján. Csak a takarításhoz kerestem valami unalmasnak tűnő sztorit, hogy a háttérben halljak egy kis japán beszédet. A sorozat első részében bele is csöppenünk a dolog közepébe. Még azt sem tudjuk miről szól igazán, máris ott vagyunk ahova a legtöbb sorozatnak csak a végén jutunk el. Nem hagynak tanácstalanul, a következő jelenet azonnal elmagyarázza, miért történik ez. 

Hanabi kislány kora óta ismeri a tanárát, testvérekként nőttek fel a szomszédban lakó jóval idősebb fiúval. Hanabi beleszeretett az azóta férfivá érett fiúba, aki azonban nem viszonozza az érzéseit. Sőt. Beleszeret az iskola "csinos" tanárnőjébe. (A tanárnő számomra nem volt szép, valahogy olyan mű arca volt, mintha műtéteken esett volna át, a férfiak viszont odáig voltak érte. )

Hanabi egyik nap egy fiút pillant meg, amikor a tanárai alakuló románca után leskelődik, ahogy szokott. Ezen a napon megismerkednek. 

A történet innen érdekes fordulatot vesz. A tingli-tangli romantikus nyavajgás helyett pszicho-drámába csöppenünk, az ember érzéseinek legsötétebb bugyraiba. 

A fiú és a lány egyezséget kötnek.

1, Nem szeretünk egymásba.

2, A kapcsolat véget ér, amint az egyikünk szerelme beteljesül.

3, Bármikor kielégítjük egymás fizikai igényeit.

Amíg az iskola diákjai irigykedve nézik az új, boldognak tűnő párocskát, a háttérben egy bonyolult történet zajlik. A két fiatal szenved, és néha kisegítik egymást a bajban. Aztán megnyugvást keresve másokhoz fordulnak időnként segítségért. Ez így nyersen, ahogy van egészen elfogadhatatlannak tűnhet elsőre. Ám a szereplők helyébe képzelve magunkat, néhány döntésük már-már érthető, még ha nem is helyes. A sorozat minden része tele van érzelmekkel, de nem a tipikus romantikus édes módon. Ez inkább keserű, szenvedésselteli egyoldalú szerelem a fiatalok számára, ahogy az üres tanárnő néhai gondolatai is inkább sötétek, mint boldogok. Talán az egyetlen vidám karakter a tanárúr. Optimista alkat, aki nem veszi észre mi folyik körülötte, és mikor megtudja, sem zavartatja magát. 

A tanárúr karaktere egy példaértékű ember. Bemutatja a szerelemnek azt az oldalát, amiért a szerelem igazán gyönyörű, mégis sokszor ér szomorú véget. Olyanfajta önzetlenséget tanúsít, amelyet napjainkban talán már senki, és ezzel nyer. A sorozat igazi nyertese egyedül ő. 

A két fiatal pedig fiatalkori bakikat követ el, és szenvedik el az ezeket követő belső harcokat. Tipikus gyerekek, akik az első szerelmi csalódást nem a szobájukban sirdogálva, hanem más dolgokat, érzéseket felfedezve próbálják feldolgozni.  Sok szenvedés, mély sötét érzelmek jellemzik a sorozatot. Azért örülök egy kicsit hogy az én tinikoromba nem sok jutott ilyenfajta élményekből. Illetve én inkább a szobámban kesergős típus voltam. Talán ez a kissé mocskos módja valamivel élvezetesebb lehet. Furcsa azonban hogy a karakterek egyre mélyebbre merészkednek, ezer éves barátnőkkel, régi osztálytársakkal, sőt lány a lánnyal is... mégsem ítélkezhetünk felettük joggal. A sorozat egy manga alapján készült. Anime is létezik. Nem ajánlom azonban azoknak, akik csak egy cuki-muki sorozatot akarnak látni. 

Mit gondoltok, ti belemennétek egy ilyen kapcsolatba egy ilyen cuki-muki fiúval? Képesek lennétek nem beleszeretni végül?

Szívmelengető szivecskés lattézás

 Szemetelt az eső és viharos szél próbált felkapni, amikor végeztem a munkahelyemen. Nehéz napon voltam túl, és csak a nyúlra tudtam gondolni, amit munka után varrok a varrós szobácskámba kuckózva, elbújva a szél elől. 

Ahogy a hideg éles cseppek az arcomat verték, azon tanakodtam hogy vajon mikor tér majd vissza az élet általunk megszokott rendje. A járvány előtti "csodálatos" habár inkább főként kényelmes élet. Hogy mikor tudok végre felmondani, és mikor lesz normális munkám, pontosan hol is lehetne olyan. 

Hogy mikorra érem meg, hogy ne érezzem magam megalázottnak a munkahelyemen ahogy ma, hogy dobálnak össze-vissza mert felvesznek egy rakás embert és a 3 és fél éves munkaerőnek már jóformán nem jut hely. Ma 2 órán át kutattam munkaeszközök után, becsúszott egy tűzjelzés a hideg novemberi szélben és éppen kisomfordáltam, elmenekültem a 4 óra túlórám elől, ami lehetett volna. De elegem lett és otthagytam. Opcionális. 

Hazafelé bandukoltam a eső mosta aszfalton nyomot hagyva a munkavédelmi cipőmmel. A hazaút alatt a nap már kisütött, amolyan sápadt, fehér majdhogynem télies fénnyel. Minden vakítóan ragyogott, a felállványozott templommal szemben pedig éppen nyitva volt a kedvenc kávézóm. Kis családi vállalkozás. Elmentem mellette. Koszosan és csúnyán. De jó lenne pedig beülni a csütörtöki országos lezárás előtt, gondoltam. Mikor fogom kiróbálni a tökös lattét? Mikor legutóbb voltam, nem vettem észre, mire legközelebb lesz, eltelik egy év. Megtorpantam pár lépéssel az ajtó után és vissza cammogtam. Amikor benyitottam, egy bácsi döcögött ki a mosdóból. A lány a pult mögött a telefonját nyomkodta. 

- Hello, van pumpkin spice lattétok elvitelre? - kérdeztem. A starbucks és a costa arra tanított hogy előbb kérdezzem meg hogy egyáltalán van-e, amit kérni fogok. A lány kedvesen, de meglepetten felelt mintha természetes lenne hogy mindig van az éppen szezonális ízből. Azonnal beütötte a gépbe, lecsippantottam a kártyám. Néztem ahogy habosítja a tejet. Kicsit irigykedtem is. Ez biztos jobb munka mint az enyém. Figyeltem ahogy ráönti a szokásos szivecskéjüket, majd ráteszi a fedőt. A tömeg lattékon sosincs szív, de ez a kedves családi vállalkozás elvitelre sem fukarkodik a szívvel. Megmelengette a szívemet ezen a szeles napon. Nagyon remélem hogy ki tudnak még nyitni. Nagyon sok vállalkozás megy tönkre a járvány miatt. 

Örömmel bandukoltam tovább a haza vezető úton. Nem bántam hogy nem ültem be a szörnyű kinézetem miatt, inkább csináltam pár képet és ittam a finom lattémat. Nem éreztem különbséget egy sima lattétól, mégis jó érzéssel töltött el, hogy ez tökös. Visszatöltötte a lemerülőben levő őszi hangulatomat.