Lucky strike, avagy hogyan kerültem én a konyhára #3

2016. július 8., péntek


Ez a bejegyzés lenne a Több, mint 70 óra című bejegyzésem folytatása is... 

Tehát történt, hogy miközben én folyamatosan plusz órákért könyörögtem, egyszercsak végre megtalált egy agency aki megadta az álom éjszakai műszakot a nappali műszakom mellé, így lett több, mint hetven órám hetente. Végtére is úgy számoltam, hogy az két átlagos 8 órás keresetnek felel meg, azaz majdnem annyit kerestem, mint Butlin'sban két és felen. Így már nem is tűnik olyan kárnak, hogy már nem ott dolgozom, igaz? 

Viszont időközben elkezdték szórni a plusz órákat a munkahelyemen, amiket el kellett utasítanom, ha pont a gyári napokra esett. Kiderült hát a turpisság, kérdezték, hogyan bírom és mióta megy ez így... Nem régóta, csak egy hete csináltam, így a főnököm csökkentette az óráimat, mondván, hogy fáradt leszek, és az veszélyes. Nem akartam a jobbik helyen csökkenteni, csak hogy gyárban dolgozhassak, így végül megbeszéltük, hogy abbahagyom a gyári munkát, visszaemeli az óraszámom, és kapok plusz órákat a konyhán. Plusz órák alatt valami napi három órára számítottam maximum, így még mindig nem voltam elégedett..

Egyik nap KT keresett meg, hogy közölje, heti három-négy napot kapok a konyhán zárásig a jelenlegi munkám után, Ez jelentős óraemelkedést jelentett, azonnal rá is bólintottam, majd a heti három-négyből gyorsan hat nap lett. Heti hat napon tizenkét óra munka. Ezzel meg is kerestem azt a pénzt, amit a gyárral kerestem. 

A főnököm minden lehetségest elkövetett, hogy megkapjam a plusz órákat, és ne kelljen többé a gyárban dolgoznom. Pláne nem éjjel és pláne nem 12 órát... de legplánébb... nem a másik munka mellett! Segítőkész és kedves volt mindenben. Ha mégis lett volna valami programom, elintézett egy szabadnapot, és mindig figyelt, hogy senki ne sunyizza el a szünetem. 

Ezekben a napokban rejtett kis sarkokban elbújva, egy-egy kósza üzenetet elküldözgetve tartottam a kapcsolatot azokkal, akik otthon vannak, és akik nem ott dolgoznak. A konyhai hajtás mellett alig jutott energiám másra, de éjjelente még így is sikerült programokat beiktatni, vagy akár azon a heti egy szabadnapomon. Pl friss ruhatár alapjait raktam össze pár hét alatt, és a szobám is új stílusjegyek alapján került berendezésre. Július elejétől augusztus végéig ebben a tempóban hajtva a szekeret rájöttem, miért mondja az angol, hogy csinálja a pénzt. Ám, augusztusra olyan mennyiséget halmoztam fel, ami mellett úgy döntöttem, ideje normális mennyiségűre csökkentenem az óráim, és a minimum 65 maximum 72 órámról 53 órára csökkentettek, ami még mindig nem kevés és még mindig nagyon jó, ráadásul a nyári szünet is lecsengett, lassan vége a szezonnak, a munka minősége is javult. Nyugodtabb, kellemesebb. Lassacskán múlik az ízületi megterhelés miatti fájdalom a csuklóimban és az ujjaimban. Ráadásul ezzel az összeggel, már nekivághatok a költözősdinek, a munkakeresésnek... azaz egy új életnek messze a kezdettől, Skegnesstől. Remélem hamarosan megjelenik a búcsúposztom is!:)


Belton, Grantham NG32 2LS, UK

Belton Ház

2016. július 3., vasárnap


Alap infó: 
 - Szeretem a Jane Austen regényeket.
 - Ez az épület jelenítette meg Lady Catherine de Bourgh kastélyát az 1995-ös Büszkeség és Balítélet filmben.

A sztori:
 Egy meglepetésként kapott szombati napnak köszönhetően jutottam el első "kastélykirándulásomra" a Belton házba. Amint a többiek megtudták, hogy szabadnapos leszek én is, megtervezték a kirándulás részleteit. Az idő gyönyörű napos, és meleg. Angliában tényleg ritka az ennyire tökéletes idő. Magamra aggattam a csodaszép gyűrűimet, amiket nemigen tudok hordani, amikor dolgozom, és az új táskámat vettem fel a jeles alkalomra. Ha valaki esetleg nem értené, miért vagyok még Angliában ezek után a hányattatások után, holott otthon tökéletes életem volt, hát ez, egy elég nyomós indok. Anglia a világ egyik olyan országa, ahol még az ilyen eldugott kisvárosok környéke is tele van ezekkel a gyönyörű műemlékekkel, az úri-házakkal, ahol valaha igazi előkelő angol élet folyt. Sajnos a környékünkön már kiveszett az angol úriasság, így nehezen tudom megőrizni a rajongásom Anglia és maga az Angol előkelőség iránt, de ezeken a napokon, amikor ilyesmit láthatok, felragyog a szívem. Valaha így is lehetett élni!

A kirándulás:
 A kirándulás alatt végre újra éledt az elveszett rajongásom a fényképészet iránt. Ennyi gyönyörű bútort és enteriőrt is régen láttam, amilyet a Belton ház kínált, mindeközben a hely felélesztette a régiségek, antik tárgyak iránti véget nemérő, valószínűleg genetikusan örökölt rajongásom. 

 Sikerült művészettörténeti könyveket szereznem 15 fontért, ami lássuk be, 6 igényes bőrkötésű, színes nyomtatású fényes fehér lapú jól kötött, nehéz könyvért igazán csekély ár. Ez az esemény felnyitotta a szemem, és újra célt adott az életemnek. Erről még igyekszem majd később írni, ha eljön az ideje. 

 A házban valami olyat éreztem, amit régóta nem. Erősebb volt, mintha felkelt volna az énem, akit el kellett rejteni. Előbújt az az én, aki a mama szobájában olvasgatta a művészettörténeti könyveket az üveges könyv-szekrény előtt a régi vágású fotelban, mintegy régi viktoriánus regénybe lépve át.. Végre újra rácsodálkoztam a barokkra. 

Fejlődni akarok, tanulni, élni... 


Ez az élmény adta igazán vissza a régi életkedvem, és önmagam.

A Belton ház az 1680-as években épült, és tökéletes képet fest a korabeli vidéki kúriákról. Alaprajza Erzsébet korabeli 'H' stílusú. Az enteriőrök és ornamentikák csodás keverékei 300 évre tekintenek vissza. A birtokhoz egy szarvas park, egy templom, egy télikert és egy csodás park tartozik. A ház szemre vétele egész napos élmény, így nem érdemes egy napra tenni más programokkal.











































Üzemeltető: Blogger.
Theme Designed By Hello Manhattan
|

Copyright

My own photos and words since 2009 MARIONETTANNIE.