A ragyogás (1997)

2011. november 29., kedd


Épp most fejeztem be, lelkesen kirohantam, és elmeséltem itthon. Azután azonnal ide jöttem, és egyből le is írom, amit gondolok, még mielőtt az idő változtatna az első benyomáson. 

A film egy mini sorozat. Eddig azt hittem, hogy a mini sorozat azt jelenti, hogy kevés rövid rész, de rájöttem, hogy kevés hosszú rész is az. Nagyon hosszú. Az egész egyben 273 perc. Azt végig ülni se semmi, de én az egyszerűbb utat választottam. 3 különböző napon néztem meg a különböző részeket, amik kb másfél órásak. 

A történet kicsit eltérően kezdődik, mert egyből azt mutatja, amikor Jack már megkapta az állást, és Watson bemutatja a kazánnak. Ez a lenti rész egészen hasonlított az elképzeléseimhez, bár a szereplőket nem egészen így képzeltem el. Watson rövidet alakított, így nem foglalkoztam vele, de Jack azért megzavart. Túl jámbor arca volt a szerephez, először ezt gondoltam. Majd láttam, ahogy halad a film, és mikor kezdett becsavarodni rájöttem, hogy jó. Jobb még Jack Nicholsonnál is, akire nem passzolt a szerep. Wendyt talán fiatalabbnak képzeltem, de még mindig jobban emlékeztetett a könyvbeli Wendyre, mint a másik. Danny az elején zavart, aztán megszoktam. Talán nem volt olyan okos, mint a könyvben, és 2 évvel idősebb is volt talán. A legjobb szereplője Halloran!!!

A hely ezerszer jobb, mint a másik. Jobban hasonlított az elképzeléseimhez is. Viktoriánus stílusra emlékeztető külső borítása, ami akkoriban a hajógyártás fellendülése miatt lett divat, sokkal inkább illett a korhoz, amiben épült. A másikban egy hatalmas öreg viskó kinézetű volt, ebben egy gyönyörű épület, ami az 1920-as években még bőven épülhetett. 
A sövény állatok, amit a másiknál úgy hiányoltam... Tökéletesen aranyosak voltak, de én azt hittem, nagyobbak, és úgy emlékeztem, hogy csak 5 volt 3 oroszlán, 1 nyúl és egy kutya. Ehez képest tele volt kicsi állatokkal a játszótér előtti ösvény szélénél. 
Bár a könyvben kicsit másképp van leírva - amit még én is átalakítottam fejben - azért a szálloda tökéletes. Több helyen tökéletesebb, mint elvárnánk. A történetben apró változtatások; Jack nem nyírta meg a sövény állatokat. Nem egy nagy eltérés, de ennyit tudok felmutatni:D Több apró figyelmemre méltatlan eltérésre is emlékszem, de már nem tudnám megmondani. Nem zavaró tényező. Kivéve, mikor Dannyre támadtak a sövényoroszlánok. A könyvben egy feszültséggel teli menekülő jelenet volt tele pánikkal a kisfiúban, a filmben nem is vette észre, hogy közelítenek felé. Gondolom a kisfiú jeleneteit azért játszotta nagyrészt inkább az apját alakító színész, hogy ne bántsák a lelki világát vagy csak nem tudta volna eljátszani. A 217-es jelenetet azonban megkapta. A film egyik csúcspontja!:D Három helyen tér el nagyon, de ezek nem zavaróak. Az egyik, hogy Wendy menekülős jelenetében nem kellett felmennie a lépcsőn, mert a földszinten laktak, pedig a könyvben az első emeleten volt a személyzeti lakás. A másik, hogy Dicket nem támadta meg a sövény oroszlán, amikor befelé ment. Ez nem is baj. A könyvben is tökre féltettem. Az utolsó és a legnagyobb, a vége. A könyvben Dick elvitte őket ahhoz a szállodához, amiben dolgozott, és a közelében bérelt nekik házat. Később Marylandbe költöztek. A film vége a 10 évvel később történő ünnepség, ahol Dannyt mutatják, a diplomaosztóján. A könyv még a Panorámában nyilvánvalóvá tette, hogy ki is Tony, ezt a film a végére hagyta. Dick is megjelent az ünnepségen. Sőt, még Jack is ott volt. Azt hiszem ennél meghatóbb filmet nem láttam. :D Ehhez hasonló csak a Holtsáv könyv elején volt, mikor Johnny kómába került. 

Annak ellenére, hogy nem bírom az érzelgős pillanatokat, jó volt. Nézhető, jobb, mint a másik. Sokak szerint nem, mert nem valami pörgős. Ha valakit csak az érdekel, hogy gyorsan essünk túl rajta és, öljük meg a történet lényegét, akkor tényleg a másik. Ha meg valakit a történet érdekel, és nem sajnálja kiülni mind a 273 percet, akkor az 1997-es mini sorozat változatot ajánlom inkább!

A ragyogás (1980)

2011. november 27., vasárnap


Épp az előbb fejeztem be a Ragyogást. A filmet, amit 1980-ban mutattak be. Tehát nem a későbbit. 
Ezt azért kell közölnöm, mert megvan róla a véleményem. Vegyes... 

Azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó film... lehetett volna. A baj csak az volt, hogy már olvastam a könyvet. Nem csak olvastam, de az egyik legjobb, amit eddig olvastam, és azok között is, amit majd fogok. Tökéletes ötlet, szerethető karakterek, és hosszú, de pörgős jelenetek a végén. Vontatott, de érdekesek az elején. 
Sajnos a filmben ez nem volt meg. Semmit nem adott vissza a könyvből. Lépjünk túl azon, hogy a környezetet nem sikerült megfelelően ábrázolni. Bár nehéz, lépjünk túl a semmitmondó sövénylabirintuson a sövény állatok helyett. A kihagyott párbeszéd részleteken, amik fontosak lettek volna. Azon a furcsa sövénylabirintus maketten, aminek később nem lett semmi szerepe. Azon is, hogy tele volt ellentmondásokkal a múltjuk. 

De miért mutatták be a hotelt felülnézetből, ha tudák, hogy az elképzelésük szerint mellette van a sövény labirintus. Mert ugye az elején nem volt az épület mellett tabirintus, de később lett. Persze ez még semmi. 

Sajnos annyi jelenetet átírtak, hogy már képtelen voltam szeretni. Hogy kevésbé zavarót említsek ott van, hogy Danny-t megvizsgálja a doktornő. Az a probléma vele, hogy mikor Jack állásinterjún volt, akkor ő az út szélén ülve várt rá. Várta, hogy haza érjen és megjavítsa a játékát. Ekkor jött Tony, és mutatta meg neki először a Panorámát. Mármint, hogy mi fog ott történni, így akarta megakadályozni, hogy oda menjenek és meghaljanak. De ez a jelenet a filmben a fördőszoba tükör előtt történt, és azonnal kihívta az orvost az anyja, mikor a könyv szerint az anyja aludt egyet délután. 
Persze sajnos ennél a kis változásnál, még elnéző voltam, de a későbbiekben egyre bénább lett a helyzet. A könyvben nagyon sokáig volt még őszi idő, és sok dolog történt ez alatt, ami bemutatta a szereplőket, és közelebb hozta őket hozzánk. Mint egy régi ismerőst. Volt múltjuk, és ezt is meg lehetett volna mutatni néha néha egy emlékben. És persze most adódik a kérdés, hogy mikor lett volna idejük emlékezni? Természetesen olyan rövidke, uncsi, de fontos jelenetek közben, mikor pl Jack ír, vagy mikor szerelte a zsindelyeket. Mert a könyvben nem csak beköltöztek a Hotelba, hanem munka is volt. Többek között a rossz fűtőberendezéssel is kellett volna foglalkozni egy csöppet, meg azzal, hogy kb. visszakapjuk a filmben is az érzelmek tömkelegét, amit a könyv gyönyörűen leírt. Azt, hogy milyen szoros a kapcsolat Danny és Jack között, mutatni kellett volna, hogy játszanak, vagy hogy időt töltenek együtt, mert ilyen jelenet egy sem volt. A köyvben Jack teljesen normális volt velük végig, majdnem végig. Wendyvel szerették egymást. A filmben csak három ember volt összezárva. Szinte idegenek.

Danny csak mellékszereplőként került néha képbe, pedig a legtöbb borzasztó dolgot ő látta, majd az apja is (Persze Nickolson mellett hogyan szerepeltessenek egy gyereket, nem igaz?). Ez kergette az őrületbe lassan. Ami szintén egy olyan érzelem, ami a filmben nem volt jelen. Mint ahogy a szálloda iránti érdeklődése, és rajongása. 

Multat idéző jelenetek sem voltak, csak a bár. A kutyás fazont pedig fölösleges volt bele tenni, mert nem volt értelme az egésznek. Főleg, hogy egy másik fontos szereplő kimaradt, akinek még szövege is lett volna. Mert ugye Watson kimaradt. Ahogy az is kimaradt, hogy ki is valójában ez a Tony. Aki Danny volt idősebb korában. Daniel Anthony Torrance. A robbanás kihagyása volt még egy fölösleges dolog. A leghülyébb döntés pedig Dick Hallorann félreállítása volt. 

A filmet is be lehetett volna mutatni a különböző karakterek szemszögéből. Ahogy ezt a könyv is tette. Ugye volt egy csomó kihagyott mellékszereplő, és sokkal fontosabb szereplők is. Például Al, Jack alkoholista pajtása, aki gazdag és tulajdonos a Panorámában. Így kerültek végülis oda. A meglepő az, hogy volt olyan jelenet is, ami nem hiányzott. Az, amikor Al és Jack autóbaleset áldozataivá válnak. Végülis ezért tették le a piát. A film szerint Jack azért nem iszik már, mert megígérte miután eltörte Danny kezét. 

A végén a labirintus jelenet jól megoldotta a problémát, de akkor is béna volt. Meg mi is történt Jackel, ami miatt meghalt? Mert Danny csak egy kötött pulóverben volt ő meg egy kabátban. Nem volt sebesült ha leszámítjuk azt a karcolást a kézfején. 

Nem értettem, hogy a Donner csoport minek került bele, ha a többi ilyen mellékes dolog kimaradt. Miért volt ez fontos, ha később semmi szerepe nem lett? Kicsit inkább olyan volt az egész, mintha újként akarnák eladni ezta régi történetet. 

A Gradyvel való találkozás sem volt valami jó. Persze ez nem egyzavaró válzotatás. A nő, akivel táncolt. a fehér ruhás... na, ő kimaradt a filmből, és talán ezért is került be az a jelenet, mikor a fürdőkédas nő kimászik a kádből, és akkor még csinos aztán lesz csak rohadt. 

Sajnos egy csomó fontos magyarázat kimaradt belőle. Ennek ellenére mégiscsak KÉTÉSFÉL órás lett, a sok fölösleges butaság miatt. Az írógépes jelenetet, mikor Wendy megtalálja a papírokat, a könyv lapjait, ami egy mondatból áll, azt nem értettem, hogy miért fontos. Ahogy azt sem, hogy miért akarta a film beállítani Jacket egy szemét alaknak már az első pillanattól fogva. Mert ugye a könyv szerint meg akart javulni. 

Hiányzott nagyon a jelenet, ami leginkább bizonyította a kötődésüket, mikor Danny a szörnyeteg apjához szól, hogy ez nem is ő. Amikor Jack rá szól, hogy fusson, csak ne felejtse el, hogy mennyire szereti. Aztán az is hiányzott, hogy Wendyt megveri, ahogy az is, hogy Dick életben marad. A Happy End pedig a legjobban hiányzó jelenet volt. A balta pedig egyenesen rémes volt. A könyvben egy Roque ütővel ámokfut, de mindegy. Vagyis nem az, mert ez is a szálloda múltjához kapcsolódik, és nem elhanyagolható. Ahogy Horace Derwent sem lett volna felejthető apróság.

Aztán a szereplők. Jack még elment, bár én fiatalabbnak képzeltem először, de ilyen jó színésszel könnyű túllépni rajta. A baj csak az volt, hogy elejétől őrültnek akarták beállítani, és így elveszett az a szál, hogy gonosz a szálloda. Vagy a megőrülés lassú folyamata.
Wendy sem lett volna még rossz, ha kicsit kevésbé nyafka és buta. A könyvben pedig szőke volt. Nem értettem, hogy miért is lett fekete a haja? Legalább egy parókát rá tehettek volna. (az, hogy mennyire át van írva a szerepe ott volt a legfeltűnőbb, amikor odament Jackhez, mikor dolgozott. A könyvben örült, hogy végre ír, és nem piszkálta volna) Danny aranyos volt, bár én nem ilyennek képzeltem, ő teljesen olyan volt, amilyennek leírta a könyv is. Dick Halloran a legjobb a filmben, és mégis ilyen béna, és befejezetlen hatású véget ért. A többi mellékszereplő béna volt, főleg Ullman, de a Doktornő az elejéről se túl jó. Más dolog, hogy ez senkit sem érdekel.

Hogy ne tűnjön úgy, mintha nem tetszett volna a film, azért megjegyzem, hogy nagyon jól meg volt csinálva. A kamera beállítások, és a fények jó hangulatúak voltak, a zene is oda illett. Ha kicsit kevesebb lett volna a fölösleg, és több a magyarázat, és persze nem olvastam volna még a könyvet, akkor nem is lenne ez olyan rossz film.

Könnyű az írás, mégis olyan nehéz

2011. november 18., péntek


Reggel, amikor iskolába megyek, mikor kilépek az ajtón. Röviddel az után, hogy elfordítom a kulcsot, aztán kihúzom a zárból. A kapu felé indulok, és már nem amiatt aggódom, hogy Jaj, megint elkések!. Nem jár a fejemben semmi rossz, nyugtalanító. Még tiszta vagyok, friss. Látom a szomszéd házat, és a kopasz fákat. Látom, amint lehullik az utolsó levél. Látom a gyönyörű ködöt, a hidegtűrő madarak hangját hallgatom, és tökéletes békét érzek. Hihetetlen gondolatok futnak át akkor az agyamon. Tájleírások megfogalmazódnak, aztán amint kigondoltam el is tűnnek. Szeretnék néha leülni egy fa tövébe, és elővenni egy jegyzetfüzetet. Azok a reggeli gondolatok még nincsenek megfertőzve. Tiszták, békések és gyönyörűek. Kipihentek, pont mint a természet. 

A korán kelés talán egyetlen előnye, hogy látod a természet ébredését, és ez újra meg újra eszünkbe kéne, hogy juttassa mekkora kincs nekünk. De mi csak rohanunk. Nehogy elkéssünk. Szinte bűn lenne. Pedig néha elnézni a távolba és elgondolni messzire pihentetőbb, mint egész éjszaka aludni, és rádöbbent. Rádöbbent minket magunkra, másokra, a természetre, az időre, a haladásra. 

Mennyire egyszerű lenne szépeket írni, ha mindig ott lenne egy jegyetfüzet, és rengeteg idő, felírhatnám a gondolatokat. Néha csak úgy dől belőlem, de amint írni kezdek, vége. 

Az ősz füstös, hűvös késő délutáni illatáról. A barna csizmám alatt ropogó száraz falevelek jellegzetes hangjáról. Arról az érzésről írnék, ami bennem van akkor. Akkor, amikor a száradó fák színpompájában haladok el. Arról, ahogy lassanként napról napra egyre hidegebb az idő, hűvösebb a levegő. Ahogy változnak az érzések. Azok az emlékek régről. Amikor a villany sárga, barátságos fényében anya sütit sütött ősszel, és közben szellőztetett. Kinyitotta az ajtót, pedig kint hideg volt. Aztán felmosta a konyhát. Kint furcsa illat volt. -én azóta is őszillatnak hívom.- Az ég sötét, a borostyán velem szemben susogott, és a szomszéd házának a tetején még mindig ott volt a rózsa. Évek óta állt már ott. Egyszer felfutott oda az az egy, és ott virágzott, de nem rohadt el, csak kiszáradt, és még évekig ott díszelgett. Akkor még rokon élt ott. A tévében az a nyomozó atyás sorozat ment. Emlékszem, pedig nem is néztem. Ez az emlék a legerősebb az őszről. Már rég közölni akartam valakivel, vagy inkább mindenkivel. Ki akartam kiabálni, hogy Héj! Még erre is emlékszem! Pedig olyan régen volt, és én olyan kicsi voltam. 

Bár élethűen le tudnám írni, hogy más is érezze. Hogy mindenki lássa, mert nekem ezek az emlékek jelennek meg a fejemben, amikor megérzem a tiszta csípős, füstös levegő illatát, és a jeges szellő érintését.

Túléltük a szalagavatót...

2011. november 12., szombat


Ezt a bejegyzést másodszor írom meg, mert amíg először írtam kijelentkezett EZ... Tehát az egész eltűnt. 
Így most az írás vége is változik, mert azóta a szalagavató is megtörtént. 
Tehát az egyik leglazább hét végén itt ülök, még takarítani akarok, és közben nézem az EastEnderst. De elötte megírom ezt, másodszor, de többet már nem. 

Tehát hétfőt túlélve (amikor is elengedett minket az utolsó óráról a tanár, mert az órarendváltozás miatt nem számított az óránkra) kissé álmosan, és bambán mentem az iskola felé. Találkoztam 3 osztálytársammal, azzal fogadtak, hogy az iskolából jönnek, és csőtörés van. Tehát csak 3 óránk lesz megtartva, az is a szombati pótlás elkerülése érdekében. Szóval korán elengedtek, és nem kellett ott haldokolni. :D 
Szerdát is túléltük valahogy. Bár a tanár nehezen elviselhető magatartása megnehezítette a helyzetünket. :D 
Csütörtökön nem kellett mennem, készültem a szalagavatóra. Ki tudta, hogy 90 perc kell nekem 6 gomb és 1 patent felvarrásához? 

Tegnap szalagavató, 1 órával korábban ott voltunk a próbán. Egész nap nem ittam, és hideg is volt. Ennek ellenére nem is volt olyan szörnyű, mint gondoltam. Bár lehet, hogy ez azért van, mert alig kellett csinálnom valamit. 

(Ez az írás elsőre 3× ekkora volt, de kinek van már kedve órákig írogatni másodszor is.)

Szalagavató? -.-"

2011. november 7., hétfő


Éppen csak az őszi szünetet átlépve egy hatalmas cipővel, már a nyakunkon a szalagavató. Vagyis pénteken lesz. Nem hiányzik. Próbálok minél kisebb ügyet csinálni belőle, és csak annyit költök rá, amennyit muszáj. Még télikabátom sincs! Egy jegy meg 1500 forint. Egyéb költségek a csokor, a világító vackok és a blúz, amit nekünk kellett megcsinálni és az anyagot is nekünk kellett kiválasztani. Nem volt könnyű. Mindenki mást akart. Mindenki más szín ellen tiltakozott. Én minden színes ellen. 
Mindig fehér volt az ünneplő feketével, és általában lázadó vagyok, de azért szorult még belém némi hagyomány tisztelet is (vagy csak azért állok ki a hagyomány mellett, mert ezzel is lázadok?). Ez is egy az ellentmondások közül, ami a lelkemben bujkál. Ez úgy van, hogy mindennek ellent mondok. Ha valaki az én elveim szerint akar gondolkodni, hát annak is ellent mondok, mert én így vagyok más. Nem akarok beállni a sorba, és így jön ki. Néha rossz. Rossz, ha valakivel egyet értek. 

De ugorjuk át a hablatyot, mert csak fél tízig van időm, hogy meglegyen a nyolc óra pihenés... :D 

Szóval, mindenki erről beszél, erre készül, erre költik a pénzt. Pedig lezajlik néhány uncsi óra alatt, és alig fogjuk várni a végét. Sokan több, mint 14 centis sarokkal fognak majd ott állni, és nyomni fogja őket a cipő, meg törni. Én nagy okosságomban eldöntöttem, hogy a fekete csizmámban leszek. Nem magas szárú, elegáns. Illik a macskanadrág egyenruhánkhoz, és csak 10 centis a sarka, így remélhetőleg nem leszek magasabb senkinél. 1 számmal nagyobb nálam, ami ebben az esetben kifejezetten szerencsés. A sarka megfelelő helyen van, így kényelmesebb a legtöbb tornacipőnél magasabb sarkú cipőnél. 

Aztán még itt ez a jegy. Az az ócska papír, amiért képesek voltak ennyi pénzt elkérni. Persze tudom, hogy a bérletre kell a pénz, de miért fizessek az állóhelyért ugyanannyit, mint az ülőért?

Azt se tudom, hol van pontosan ez az átkozott rendezvény... Az osztályról készült dián pocsékul nézek ki. Csak rossz képek vannak rólam. Régen, mindig olyan jók lettek. Valahogy állandóan arra figyeltem, hol a kamera. Azt hiszem, erre vissza kellene szoknom. Amúgy is sztár akarok lenni:D (NEM)

Pontosan még az idétlen próbát sem tudom, hogy mikor hol van... 

Az órarend is folyton változik. Ha nincs nálam füzet nem tudok figyelni órán, tanulni meg képtelen vagyok. Hogy vizsgázzak így, hogy minden ilyen szervezetlen? Néha komolyan azt gondolom, hogy nem kellett volna ilyen makacsul ragaszkodnom ehez az iskolához. Már idén érettségiznék, és legalább ez meglenne rendes körülmények között. 

Az agyam már pép. Idegesítenek az ott járó-kelő, önmagukat diáknak álcázó akárkik. Üvöltenek, legtöbben a saját nemüket szeretik, és nekem ez nem is lenne probláma. Semmi közöm hozzá, de nekem mért kell hallgatnom? Miért kell ezt néznem? 

A Wc-ben kilóméteres sor áll minden egyes szünetben. Állva kell ennünk a folyosón, mert a projektorok, és a számítógép miatt be kell zárni az ajtókat. Nincs egy gombostűhegynyi hely sem a folyosón szünetekben egymást taposva, lökdösve jutunk el a büfébe, wc-be, vagy éppen ki az utcára, már aki elmúlt 18. Az aki nem, ott kell ülnie egész nap. Vagyis állnia, ha nem akarja, hogy össztetapossák. 

Alg várom, hogy megszabaduljak végleg ettől az iskolától, és ezt annak ellenére mondom, hogy az osztályfönüküt kivéve, aki egy önző liba, minden tanár nagyon aranyos, és többen még jól is adják az anyagot. (Persze néha nekik is vannak rossz pillanataik, de elnézhető) 

Tehát az iskola egy trágya. Ezen már túlléptem, csak közölnöm kellett... 

Most vidámabb dolgokról... Hétvégén újra megnéztem kedvenc filmtrilógiám ELSŐ részét, egyik kedvenc színészemmel a főszerepben. Ezen nőttem fel. Najó, nem titkolom tovább... Szóval a "Vissza a jövőbe" ELSŐ részét. Ez talán a legjobb, és bár milliószor láttam meglepett, hogy mennyire nem emlékeztem a részletekre. Pedig ezen nőttem fel. Talán ezért is vagyok ilyen dinka. Talán ezért hiszem szentül, hogy az időutazás létezik, csak valakinek fel kéne találni. Csoda egy ötlet! :D 
Tehát megnéztem, mert az utóbbi időben akár mennyire is fel akartam volna idézni, nem sikerült. Csak az utolsó jelenet jutott eszembe az utolsó pillanatban. Vagyis az utolsó fontos jelenet. 

Aztán kedvenc Angol bandám is vagy legalábbis az egyik énekese, hasonlóképpen imádja a filmet. Névszerint a McFLY! és igen. Állításuk szerint Marty McFly után lett épp ez. :D Nem kételkedem. Tom az egyik énekes azóta beszerzett kb egy hónapja egy Vissza a jövőbe II. cipőt. Amit elvileg az idén dobott piacra a NIKE. 2015-re Marty érkezésére már lesz önbefűzős is, legalábbis ezt ígérgetik. Azt hiszem gyűjtenem kell. :D 

Na, mára elég a butaságaimból, mert nem tudom rávenni magam reggel, hogy kitépjem magam az álmok édes világából a zord iskolai életbe taszítva ezzel érzékeny kis lelki világomat;)

Azok a vad '80-as évek

2011. október 28., péntek


Freddy megszállott imádásával kezdődött. Igen, a '80-as évek csíkos pulóveres, égett testű, pengés ujjú, gyerek gyilkosának imádója lennék.

Most kifejteném, hogy milyen módon lehet imádni egy ilyen karaktert, de megintcsak elkalandoznék. Tehát, minden akkor kezdődött, mikor a klasszikusok közül a hozzánk közelebb állókat kezdtem nézni. ['80-as évek] Nagy horror imádó is vagyok, így természetesen ilyen értelemben. [Péntek 13 sorozat, Rémálom az Elm utcában 6+1 meg még 1 részes sorozat]

Mindig érdekelt a közeli "történelem". [ami születésem előtt történt, de nem volt még régen] Tehát mindig érdekelt, de inkább a távolabbi közeli ['50, '60-as évek]. Azok a filmek olyan hangulatot adtak át, és olyan érzéseket, ami más volt, mint azelőtt így felkerült a listámra a hozzá tartozó évtized. 

A zenében a Dokken - Into the fire című szám indított el. Imádom:D Ha már a zenénél tartunk, egy rövid zenei ismertető teljesen saját amatőr meglátásom szerint. (nem mondom, hogy értek a zenéhez, mert nem)

A '80-as évek zenei stílusa hozta meg a különleges hangzást. Ez nem olyan volt, mint a régi akusztikus számok, vagy később a basszus. Még a '70-es évek pszichedelikus rock furcsa hangzására sem tudott hasonlítani. Elektronikus, lendületes hangzása, különc és furcsa, de tetszős nagyon! :D 
Menő volt a Rock és a Disco, Szintipop és New wawe.  Jurney, Bon Jovi, Kim Wilde, Sandra, C.C Catch, Laura Branigan, Modern Talking, Alphaville, Madonna, Culture club meg ezek, hogy a divatzenét említsem.

A zene is csak azt bizonyítja, hogy mennyire eltérőek akartak lenni az eddigiektől. A régi jó átlagtól. Mint én! Szóval elkezdtek testhez álló ruhadarabokat hordani. Cica nadrágot, feszes pólót, színes ruhadarabokat, neon színeket. Minden elképzelhető színt és árnyalatot. Sok kiegészítővel, még csak nem is passzoltak egymáshoz. Persze a hippy korszak után nehéz volt újat alkotni, de nekik sikerült, még milyet! Lábszár melegítő, szakadt farmer, kőmosott farmer dzsekik. Minden olyan dolog, amit addig kerültek. 

Kócos, göndör, tupírozott és kreppelt haj. Nagy hajgumik. Természetellenes platinaszőke haj, és színes tincsek. Mindenféle elképzelhetetlen, nevetségesen felturbózott frizura. Akkor jött divatba az elöl rövid, hátul hosszú séró is. A hetvenes évek trapéz gatya mániája után a szárak szűkek lettek, szakadtak, sport cipővel. Válltöméssel. Rózsaszín, vagy vörös rúzsal. Erős színű szem festés. Sok réteg ruha, mindenféle kiegészítők pl. masnik, pepita minta, nagy fülbevalók és egyéb őrültségek. Erre példa a sonka ujjú pulóver, rövid elálló aljú póló, Ejtett vállú felsők, mini ruhák, kötött dolgok, Csíkok, nagy színes, mintás pólók. Latex szerű nadrágot hortak, ez most is nagy divat lett, de szerintem nagyon kevés embernek áll jól. Egyre kevesebbnek. Talán érdemes lenne kerülni a gyorséttermeket, vagy a latexnacit-.-"

Az első személyi számítógépek megjelenése. Az internet kezdete. Sok jó film, és zene.

Divatlap és régi dolgok

2011. október 27., csütörtök


Ma megint arra jöttem. Azon az utcán fel, ahol az őszi hangulat olyan erős. Az illatok. Száraz levél, és füstös hűvös szellő. Minden sárga, barna, és narancsos árnyalatú. A fák egyre kopaszabbak, és az úton sok száraz levél. Ott végig sétálni olyan, mint valami film a '70-es évek közepéből. Egy egyszerű film. Amit az újságban is csak így tüntetnek fel, "Amerikai film", vagy "Francia film" Se nem dráma, nem is vígjáték, de még horror sem. Csak film. Üres, semmit mondó történettel. Aminek a nyomasztó, de hívogató hangulata évekkel később is feledhetetlen. 

A barna csizmám volt rajtam. Mikor nyáron megvettem azonnal tudtam, hogy akármilyen drága, még a föld alól is előkaparom a pénzt, mert nekem az kell. Ez nem egy ilyen csajos dolog. Ez akarat. 

Azóta is tetszik, és egy pillanatra sem bántam meg, hogy olyan sokat adtam érte, pedig gyakran sajnálom a kiadott pénzt. 

A hétvégén nézegettem a '70-es évekből a Divatlapot. A mama gyüjtötte, és végül könyvbe köttette őket. Még az évkönyvek is megvannak. Abban láttam, hogy az én csizmámhoz hasonló volt a divat:D
Bizonyítja, hogy akkor is tetszik a kor, ha nem tudom, hogy az:D Persze általában tudom, de a Magyar divat más, és ez mindig is így volt. Amíg itt a Barna és a sárga (nem részletezem itt, majd máskor), addig az USA-ban a vad színes diszkó, afro séró és a hippy össze-vissza minták, hajak a kör szemüveg (mint John Lennoné). Amíg itt a '80-as években váltömés volt és pepita minta, addig a Furcsa Amcsiknál rózsaszín rúzs, neon színek kócos, kreppelt haj, lábszár melegítő, rockerek és diszkó zene volt a király. (Persze ne felejtsük el a két legjobb dolgot, azt a buta napszemüveget, és a denevér ujjas felsőket)

Egy buszos élmény, és a papír

2011. október 24., hétfő


A buszon néhány hihetetlenül idegesítő, és alpári csaj volt, nem sokkal távolabb tőlem. Először csak irritáló hangmagasságban üvöltöztek, aztán kihangosították a telefonjukat és az ocsmány zenéjükkel fertőzték a reggelemet. Az egyik csaj már rászólt a zenésre a saját társaságából, valahogy szóba került, hogy mért ki ő, hogy nem lehet rászólni. 

Az meg bejelentette, és ki volt? 

Igen, amitól féltem, egy régi kellemetlen ismerős. Azonnal behúztam a fejem, és másfelé kezdtem nézni nehogy felismerjen a mocsok. :D 

____________________________

Már végre haza tartottam. A buszra vártam, mikor egy nő közeledett felém a férjével. Elég erősen látszott már messziről is, hogy a kisebbség táborát erősíti. Aztán rám üvöltött, hogy megy-e ez a busz arra, amerre ő tart. 
Látszott, hogy nem egy jól nevelt. Hangos volt, és gátlástalan. De még mielőtt előítélettel tudtam volna gondolni rá nagyon érdekes dolog történt. A maga módján bebizonyította, hogy bár nem egy jól nevelt, hangos és számomra rémisztő társaság... Azért igenis normális ember. Talált egy papírt a földön. Feltűnő volt, mert esett az eső, és a világos, még tiszta papír rikított a sötét eső áztatta betonon. Felvette, elolvasta. Látta, hogy valami fontos van rajta, ezért mindenkit végig kérdezett, hátha valakinek még szüksége van rá. Mivel senkihez nem tartozott, a kukába dobta. Felvett egy szemetet, és nemcsak kidobta, hanem arra is gondolt, hogy hátha valakinek még szüksége van rá. Ez egy kellemes csalódás volt. 

Mindig meglep ez az emberi faj...

Jeffrey Dahmer

2011. október 9., vasárnap


Tegnap előtt láttam egy filmet Jeffrey Dahmer életéről a hálózaton. A főszerepet Carl Crew játszotta. Ma pedig megnéztem egy másikat is, amiben Jeremy Renner játszotta őt. 

Ez a két film kicsit összezavarta a lelki világomat, elvileg utálni kéne, mert szörnyű dolgokat csinált egész életében. Nem is vágok bele egyből inkább elmagyarázom annak, aki nem tudja, hogy ki ez az ember. 

Jeffrey Lionel Dahmer 1960 májusában született. Normális gyereknek tűnt egészen 10 éves koráig. Akkor zárkózott lett. Halott állatokat kezdett boncolni, majd később több kutyát és macskát is megölt. 
18 éves korában ölt először embert, csak kíváncsiságból. Elmondása szerint a többi nem direkt volt. Azokat nem tervezte el előre, de nem tudta kontrollálni. Volt egy nagy savas hordója is. 6 évet élt a nagymamája házában, majd a 90-es években elköltözött. Többször is panaszkodtak rá a szag miatt, de sosem indult eljárás. Többször is volt olyan helyzetben, mikor csak egy hajszál választotta el a lebukástól, de egyszer sem kapták el 1991 előtt. 1992-ben elítélték 957 évre. 1994-ben egy cellatársa halálra verte. 34 éves volt. 17 férfit és fiút ölt meg. Megkínozta őket, és kibelezte valamennyit. Általában azt hazudta nekik, hogy fényképeket akar róluk pénzért, aztán begyógyszerezte őket. Az egyiknek kifúrta a fejét, és savat öntött bele, mert zombit akart létrehozni.

Ez szörnyűnek tűnik, de valahogy nem érzem, hogy mocskos disznó lett volna. Azért, mert nem ölte meg senkimet. Mert akkor lehet, hogy mást gondolnék. Mikor mocskolódnak rá, nem értem. Érthető, ha a halottak hozzátartozói utálják, de azok, akik nem látnak a fejébe miért? Szeretném tudni, hogy mit érzett és mit gondolt, mikor ilyet csinált, mert biztos érdekes lehet. 
Nem tudok utálattal gondolni rá, mert van egy véleményem róla, mint emberről. Bár tudom, hogy ez borzasztó... mégsem. Azt gondolom, hogy egy szeretetre vágyó kis homokos elmeháborodott volt. Csak szeretetet akart, és úgy gondolta, hogy másképp nem kötődhet igazán senkihez, csak ha megöli és egy darabját megtartja. 


Tébolyultak, a remake

2011. október 6., csütörtök


A film, amit az osztálytársaim ajánlottak, mert nekem való. 

Már vagy 2 napja meg akarom nézni, de soha nem úgy alakult. Ma pedig igen, mert ma nem érdekel semmi, és megnéztem.

Szóval a Tébolyultak remake. [Egy 1973as George A. Romero film remakeje.]

Mivel imádom az öreget, a bugyuta zombi észjárását, és a filmjeit, gondoltam megéri. Nagyon is megérte. Az eredeti filmet sajnos még nem volt szerencsém látni, így lehet, hogy ezért vagyok ilyen véleménnyel a remakeről, de ha ez ilyen jó volt, akkor milyen lehet az eredeti? 

Na jó, ne túlozzunk.. Annyira nem volt jó. De ha előtte nem olvastam volna utána is megmondtam volna, hogy ez egy George A. Romero film remakeje. Ugyan az a sablon, egy kisváros vagy a világ. Megfertőzve (ebben nem egészen zombik, de majdnem) az emberek kétségbeesettek, sokan meghalnak. Néhányan élnek. Zombis viselkedés, és az a furcsa hangulat. Az a barátságtalan, de hívogató. Pedig ez csak egy REMAKE!!! 

Milyen jónak kell már lenni ahhoz, hogy az ember így átjöjjön egy olyan filmben, amihez végülis nem is volt sok köze? (csak annyi, hogy ő már elötte megcsinálta ezt a filmet) 

A film egyik különleges tulajdonsága volt számomra, hogy olyat mutatott, amit eddig még nem láttam. Még fiatal vagyok, és nem láttam olyan sok filmet, de elmondhatom, hogy annyit láttam, hogy le tudjam vonni a következtetést. A horror filmben nem halnak meg gyerekek. Általában nincs is benne, de ha van, akkor megmenekül, vagy felnőtt lesz mire meghal. Ebben volt, és meg is halt, amilyen gyorsan csak lehetett. 

Mint mindig most is sikerült kijelölnöm az egyik hullajelöltet kedvencnek, és az elvesztése megint ugyan olyan volt, mint mindig. 

Most néhány szóban összefoglalnám, hogy miért is szeretem a horrort. Hogy miért nem nézek olyan agypusztítást, mint a többi nyálas csaj. Pl romantikus vígjátékot... :D 

Egy jó horrorban szélesebbek a határok, mint egy sima filmben. Ha valaki sokkolást akar, azt nem úgy érik el, hogy bömbölő női fejeket mutatnak, hanem ... Megismertetnek néhány embert. Közéjük kerülsz. Része leszel a csapatnak. Átéled a bulit. Már megvan az is, hogy kit nem szeretsz, és ki az akit igen. Aztán jön a bolond gyilkos és megöli egyenként a társaságot, majd megmarad a legártatlanabb. Ő általában csaj, mert milyen lenne már, ha egy keménycsávó maradna a végére. Ez csak egy átlagos sablon, de a lényege mindnek az, hogy vannak néhányan és lassan elfogynak a film végére. Mindegy, hogy ki és miért vagy hogy, de megöli őket. Szellem, zombi, őrült gyilkos, álombeli rémalak, vagy a saját fantáziájuk. 
Nekem szerencsém még, hogy könnyen azonosulok a szereppel, és olyanná válik az érzés, mintha oda csöppentem volna. Mikor lelkileg kötődni kezdek a "haverokhoz" meghalnak. ... Ettől lettem olyan, amilyen vagyok?

Még csak néhány éve nézek horror filmeket. Amikor kicsi voltam féltem már akkor is, ha láttam, hogy horror jön, mert azt mondták, rossz. Csakhogy az iskolában rajtam kívül mindenki azt akart nézni délután a napköziben. (igen. oda is kellett járnom) Az első film, amit láttam az a Tudom mit tettél tavaly nyáron... 
és még féltem is utána egyedül haza menni. Aztán a Paris Hilton korszakommal elkezdődött a horror korszakom is. A Viasztestekkel, ami meg annyira bénán nem volt se ijesztő, se érdekes... Aj... Nem véletlen kapta meg az Arany málnát. 
(gondolom mindenki tudja, hogy ez mit jelent) 
Aztán csupa jó Zombi film jött. Imádom a zombi filmeket!!! :D 

Megint rám jött a rajongói rinyálás, már nem tudom, hogy hova akartam kilyukadni, mert olyan fáradt vagyok. Legalább ide is írtam. :D

Digitális napló mánia

2011. szeptember 30., péntek


Imádom a naplókat, és most pont aktuális a téma. Tegnap letöltöttem néhány Digitális Naplót.
Tudom, hogy nincs már annyi időm, hogy minden naplómba írjak, és még a blogok is mellette. Most meg minek már a Digitális napló is?

Mindenkinek van egy kényszeres gyűjtögetési, vagy imádási hajlama. Azt hiszem én így vagyok a naplókkal. Van, amibe még nem is írtam. Vannak füzetek, kicsik nagyok. Spirál, és nem spirál. 
Bőrkötésű, naptár forma. Van gerinces, fényes fedelű. Kemény fedelű, és puha. Csíkos, kockás és sima. 
Különféle színű lapokkal, és mintákkal az oldalakon, és olyan is van, amit egy barátnőmmel cseréltem, mert olyan régi sárgás lapjai vannak, és nekem olyan kellett. Van lakatos
Van páva mintás, macis, színes, madaras, macskás, és olyan, amire mindenfélét ragasztottam. Kék csíkos és számos borítóval. Sőt, régen volt néhány olyan is, amit kedvenc mesefiguráim, film szereplőim nevén írtam. (amikor kicsi voltam)
Van itt minden, legtöbb üres. Néhány félig van, vagy csak néhány oldal belőle. 

Valami beteges. Aztán amint lett netem egyből rákaptam a blogolásra. Minden blogszolgáltatónál volt blogom. Egy bejegyzés erejéig. Hogy kipróbáljam. Volt amelyik jobban tetszett, és azoknál többet is írtam bele. 

Most tegnap pedig kitaláltam, hogy a gépemre is kell napló. Rá is kerestem, és nagyon jó programokat találtam. 
Tegnap hármat találtam ami jobb volt. 

-3 IDailyDiary- 


Nem túl szép, de érthető a kezelője. Minden indításkor jelszót kér, így a családunk nem tudja elolvasni a titkainkat. 



-2 myDiary- 


Indításkor egy olyan belépő felület jelenik meg, mint az msn-nél. Vagy valami hasonló. Csak ugye nincs kép és cím. 
A jelszót akkor hozza létre, mikor először be akarunk lépni. Megjelenik a belépő. Beírjuk a választott jelszót, és onnantól azzal kell belépnünk. A felület kicsi. A felső részen van egy naptár. Az alsóba írunk. Dátumozni is lehet. Viszont nem lehet kiválasztani a színt, és a méretet. Azt hiszem talán a betűtípust lehet csak formázni mást nem. De nekem nagyon tetszik.:D 


-1 Efficient Lady's Organizer- 


Szép skinek közül lehet választani. Be lehet állítani, hogy kérjen jelszót vagy ne. Kapcsolatokat, eseményeket és teendőket is lehet benne tárolni. 
Természetesen naplót írni is. Ez nem igazán naplóíró, inkább egy szervező program. Ebben a változatban női (a skinek miatt), de létezik férfi változat, és abban nincs csajos skin. A teljes változat fizetős, de le lehet tölteni ingyen is, kevés korlátozással. 



Na, ennyit mára a naplókról. :D 

Kínok kínja... sztori a bűzről

2011. szeptember 22., csütörtök



Ma nem akartam az iskoláról írni, de nem tarthatom vissza ezt. Valakinek el kell mondanom. Mivel mindenki másnak elmondtam, akinek lehetett, de még mindig zavar... 

Reggel bemegyek, és ugye az, aki ott mellettem ül nem volt ott. Erre egy másikat ültettek a helyére. 
Azt, akit senki nem bír elviselni. Több okból. Rettenetesen hangosan visít, üvöltözik és buta, mint a föld. Ha ez nem lenne elég, még ronda is, és rettenetesen büdös. Ez egy lány. 

Eleinte, az első szünetig úgy bírtam ki, hogy alig csináltam valamit, és rendezkedést, meg ilyesmit színleltem. Így nem kellett a helyemen maradnom. Az összes rossz tulajdonságát elviseltem volna, de azt a bűzt nem! Azt már nem aranyom! Amúgy is utálom azt a helyet, de mellette lenni egész nap, kínzás!!! 

Szerencsére (bár nem illik, és így ezzel vissza is vonom, hogy szerencse, mert ha beteg valaki az nem szerencse, csak most az enyém) egy másik osztálytársam sem volt bent, és ő elég messze ül attól a helytől. Elöl, biztonságban. Tehát egyből, amint muszáj lett volna csinálnom valamit oda kértem magam, és mivel előre mindig lehet ülni, meg is engedte a tanár. 

Tehát, bár reggel reménytelennek, és szomorúnak tűnt a sorsom nemsokára jóra fordult. Nem kellett hátul magányban ülnöm!!! 

A később adódó probléma is hamar megszűnt. De tényleg büdösebb volt, mint valaha. A körülötte ülőknek egész nap hányingere volt, és én ültem volna legközelebb. Attól féltem így is, hogy az én cuccaim is felveszik a szagot!!! 


Na, de legalább egy kis időre, talán egész hétre előre kerültem, és így jó lesz. :D

A Doctor


Igen, végre nem az unalmas életemről írok, hanem arról, amit szeretek. Ez a DOKTOR! 
Ez egy hosszú történet, és még hosszabb, mivel annak aki nem tudja ki is a Doktor, na annak el kell magyarázni. Ne legyen a földön egyetlen ember sem, aki ilyen tudás nélkül lézeng. 

A Doktor valójában talán nem is létezik. (Talán, mert a bejegyzés címében található a hit szó. Talán, ha van valami amiben hinni akarok az a Doktor, bár buta és elrugaszkodott ötlet, azért nem lenne rossz. Bevallom, ha hinni kezdem, jobb a napom is. A gyerekes álmok mindig szebbé teszik az életet, mint a csili a babot. :D) 
Tehát a Doktor egy angol sorozat főszereplője. Egy olyan földönkívüli, aki külsőre olyan, mint egy ember. Csak 2 szívvel. A Doktornak időgépe van, ami alakváltó. Kinézete a környezethez igazodik, így nem lehet észrevenni. (ezt azért találták ki, mert nem tudtam megeggyezni, hogy milyen legyen az űrhajója) Ezen kívül a Doktor Térben és időben utazik. Az űrhajója viszont mégis mindenhol ugyan úgy van ábrázolva. Annak ellenére, hogy alakváltó. (Ez azért van, mert bár nem született megegyezés, az egyik ötletelő egy nap hazafelé menet meglátott egy 50-es évekből hátramaradt kék rendőrségi telefonfülkét. ) Tehát a legeslegelső részben, amit 1963-ban adtak le, a Doktor megismerte útitársának (akit unokájának nevezett) 2 tanárát, és nekik akarta megmutatni az időutazást. Az őskorban kötöttek ki. Amint kiszáltak a Tardis-ből (Time And Relative Dimension In Space eredetileg, Susan a Doktor "unokája" nevezte el Tardisnak), azonnal észrevette a Doktor, hogy meghibásodott a gépe, és nem vált már alakot. Tehát valójában sosem változtatta meg az alakját a képernyőn. 

Tehát, amit eddig tudni lehet a Doktorról: 

-Időutazó földönkívüli két szívvel. 
-Időgépét Tardisnak nevezi 
-1963-ban kezdődött a sorozat 

A Doktor nem egy orvos. Neki a neve a Doktor! Ettől függetlenül szinte mindenhez ért, minden nyelvet beszél, és távoli galaxisok technológiáját, is ismeri. Persze van, amit még nem látott. Ha ilyesmivel találkozik, meglepetten tanulmányozza, és rájön, hogy kell használni. 

A Doktor tehát az univerzum legzseniálisabb elméje. :D 

Tudni kell róla, hogy a sorozat kezdete óta van vele valaki, akinek megmutatja a tudását, és akit meg kell menteni. A középpontban általában a föld, a föld lakossága vagy az univerzum megmentése áll. Ha nem ilyen nagy dolog, akkor kis településeket, vagy gyerekeket ment meg. Ezen kívül, ha a Doktor meghal regenerálódik. Ez annyit jelent, hogy testet vált, amit nem ő választ ki. Amikor felfedezi az új testet általában vicces dolgokat mond. Mindig megváltozik az öltözködési stílusa és az, hogy milyen kaját szeret. (Ez azért alakult így, mert az 1. Doktort alakító idős színész megbetegedett, és le akart állni, de a nézettség miatt nem hagyhatták abba. Ezért így magyarázták ki a színész váltást) [William Hartnell az Első Doktort alakító színész 23.-án Áprilisban 1975-ben halt meg. 67 éves volt.] 

Itt meg kell említenem a Negyedik Doktort. Mind fontosak, de ő az egyik legnépszerűbb volt. Leghosszabb idejig játszotta a Doktort. Ő Tom Baker. Onnan is ismert még, hogy ő az Angolkák (Little Britain) narrátora. 

A nyolcvanas évek végén leálltak a sorozattal. Az akkori Doktornak nem volt akkora sikere. De később a Nyolcadikként 1996-ban visszatért egy mozifilmmel. Hosszú szünet után 2005-ben a Kilencedikként Christopher Eccleston tűnt fel. Akkora sikere volt, hogy a mai napig sikeresen fut a kultikus sorozat. A Kilencedik Doktor 1 évad azaz 13 rész után regenerálódott. Eccleston azt mondta azért, mert nem tudta tovább válalni. Nem neki való a szerep, és nem tud eléggé azonosulni vele. Vele Billie Piper játszott. Őt azért említem, mert épp 2006-ban ismertem meg a sorotatot, amikor mindenképpen egy példaképet kerestem. Meg is találtam akkor, Rose szerepében 19 évest alakított. Eleinte butácska volt, majd egyre okosabb. A Tizedik Doktor 1. útitársa. 1 közös évad után egy párhuzamos dimenzióban rekedt, és ott kellett folytatnia az átlagos életet a családjával.

Most biztos mindenkit az érdekel, ha a Tardis nevében benne van, hogy a dimenziók között is utazik, akkor miért nem hozta vissza a Doktor. Ez a 70-es években történt. Tom Baker volt a Doktor. A negyedik Doktort száműzték bolygójáról a Gallifrey-ről a földre. A UNIT-nak dolgozott. Eközben kitört az időháború, ahol a Doktor a népét az Időlordokat egy időhurokba zárta a Dalekokkal együtt. Akik az elejétől a legnagyobb ellenségei közé tartoznak. A Dalekok vezetőjét is említenem kell Davrost, aki később is feltűnik, de neki csak a nevét kell ismerni. Ő is az időhurokban ragadt.

Tehát, amint megszűnt az időlordok uralma az idő felett, amint elpusztult az egész bolygó, és az egész faj, megszűnt a dimenzióutazás lehetősége, mert kárt tenne a valóság szövetén, vagy valami ilyesmi. Ezt nem tudom biztosan, úgyhogy nem akarok hülyeséget írni. :D 

Tehát így lehet ez. A Tizedik egyébként David Tennant. 3 évadon át játszotta a Doktort. Talán népszerűbb lett, mint a Negyedik. 

A jelenlegi Doktort Matt Smith játsza. Eleinte nem szerettem, de minnél többet látom, annál jobban szeretem. Ez azért rossz, mert mire tényleg nagyon fogom szeretni, addigra regenerálódik majd, ahogy azt szokta. 
Jelenlegi kísérőit az Amy Pond, és Rory Williams párost épp most szombaton tette ki. Házat és kocsit kaptak tőle. 

Nem tudom mi lesz nélkülük, mert épp most kezdett köréjük épülni a sorozat. Na, egyenlőre ennyi elég a lelkesedésemből. Sok lesz ez így egyszerre és még így sincs benne minden. Sőt nagyon is hiányos. :D 

Akit érdekel a régi részeket is le lehet tölteni, csak nem mindhez lehet feliratot találni. Ami van azt is csak elszórva árván lehet fellelni a Cyber térben. :D

Mai BKV élmények

2011. szeptember 5., hétfő


Na, ma a kevésbé kellemetlen, de annál fárasztóbb napom után végre felszálltam a buszra. Leültem egy helyre, mert hosszú az út. Egy újabb busz volt olyan, aminek az elején egyszemélyes ülések vannak. 

Egy olyanra ültem, amelyik a duplás mögött van. Elém meg egy kisfiú csapat. Olyan 11-12 körüliek. 4-en voltak, és volt velük 2 idősebb. A beszélgetés alapján egy focicsapat 4 tagja, és az edző meg egy másik csávó. 

A kisfiúk olyan kicsik voltak, hogy 2 ült egy helyen, és akik elöttem ültek elkezdtek beszélgetni. Rólam. Ami kellemetlen volt, mert minden szót hallottam. Nem akartam véleményt hallani magamról, ezért oda szóltam, hogy halkabban, mert így hallom. :D 

Erre az egyik elmesélte az egyik idősebbnek, aki meg rám vigyorgott.

Aztán egy néni jött az unokájával. Gondoltam gyorsan felálok, mert milyen már, hogy a néni ott áll. Erre, gyorsan odamondja, hogy csak a kislányt engedjem magam mellé, mert leszállnak. Szóval egyszemélyes helyen ültem egy cuki kislánnyal, aki olyan volt a nagymamájával, mint két tojás. :D

Aztán, amikor a kislányék leszálltak levágódott mellém a helyére egy csávó, amit aztán tényleg nem értettem, mert az TÉNYLEG egy EGYSZEMÉLYES hely volt!!!

Ez most komoly? 


Gyerekkorunk meggyalázása

2011. szeptember 4., vasárnap


Egyre több ócska másolat jelenik meg. Az ötletek hiánya miatt régi jó filmeket remakeelnek. De most nem erről fogok írni. 
A téma hasonló, csak éppen nem a régi jó filmekről, hanem a régi jó rajzfilm sorozatról a Scooby-Doo-ról írnám meg a nem éppen jó véleményemet. 

Ma 11-kor láttam először a kb. 2010-es legújabb sorozatot. Ez a Scooby Doo: Rejtélyek nyomában címre hallgat. 
A szereplők ugyan azok, mint régen 1969-től máig végig. 
Scooby-Doo a falánk kutya, és legjobb a barátja a szintén falánk Norville Rogers, aki egyébként a Shaggy becenevet használja. Magyarul Bozont. Az okos Velma Dinkley, a csapat igazi esze, a csapdákról gondoskodó Fred Jones, vagyis Freddie és a csinos, nem túl okosnak tartott Daphne Blake vagyis Diána. Ha már tényleg semmi ötlete senkinek ő mindig csajos praktikáival menti meg a helyzetet. 
Eredetileg ők mind barátok, és rejtélyes esetek után kutatnak, hogy leleplezzék az igazságot, miszerint szellemek és szörnyek nem léteznek. 
Ez minden részben sikerül is nekik. Azt hiszem egy rész kivéve a Scooby-Doo a zombik szigetén 1998-as mozifilmben kiderült, hogy tényleg zombik és macskaszörnyek vannak a szigeten. (A többi mozifilmből azt hiszem csak 2-t láttam.) 

Az a kis valami, amit ma láttam az meg... Kicsit változtattak a szereplők kinézetén. Mármint látszik, hogy nem az rajzolta, aki eddig. Vagy nem is tudom. Ez még nem is lenne baj, ha nem tettek volna bele egy újabb szálat, hogy bonyolítsák az elvileg már amúgy is bonyolult történetet. A hangulata nem lett volna rossz, és az ötlet is olyan volt, mint a régi, csak kicsit pörgősebb talán, és más alapokra is épül. Ez nem lenne baj. Egyszer mindent meg kell újtani, mert unalmassá válhat. Már régebbi újításokban is volt olyasmi, mint a élő szereplős filmben például, hogy Diána kicsit úgy viselkedik, mintha titokban tetszene neki Fred, de nem volt fontos. Talán nem is direkt volt úgy. 
A 2010-es legújabb sorozatban viszont direkt arra építenek, hogy Diána és Vilma is nem kicsit feltűnően rámásznak a fiúkra, és már nem is nagyon törődnek a rejtéllyel. Ami idegesítő, mert az lenne a lényeg. 
Különben is, szerintem a gyerekeknek semmi szükségük az ilyen butításra. Bár, elképzelhető, hogy csak így akarják megmutatni, a gyerekeknek, hogy működik a biológia.. Vagyis, hogy kellene működnie.

A Bozont és Scooby-s sorozat meg egyszerűen olyan bénán van megrajzolva, hogy 5 perc után már nem volt kedvem tovább nézni, úgyhogy arról sincs még véleményem. :D

Ez azért kapott egy teljes bejegyzést, mert ez az egyike azoknak a rajzfilmeknek, amin "felnőttem". Meg mert jó és kész!


Amiért a hatvanas évek a legjobb évtized

2011. szeptember 2., péntek


Ma ugye sétáltunk ott az erdőben és a fák feliratait nézegettem. Volt 1980 és a 90es. Egyszercsak egy 1965-ös mellett mentem el, és vissza is rohantam egyből, hogy lefényképezzem. A tanár csodálozva nézett rám, ezért megosztottam vele, hogy ez az egyik legjobb év. Megkérdezte, hogy miért; Nem válaszoltam.Több okból.
#1; nem jutott volna elég dolog hirtelen eszembe, hogy ledaráljam, mint a Doktor.
#2; út közben voltunk, és tök kényelmetlen volt a helyzet. Így is mindig okoskodok...
És egyébként is úúúgy szeretem, mikor nem tudják, hogy mit miért mondok. :D

1965 két legfontosabb eseménye:

-II. Erzsébet brit királynő kitüntette a Beatlest
-Megalakult a Pink Floyd

Ezen kívül két kedvenc filmem is készült 1960-ban.
-Psycho
-Szemek arc nélkül

Emellett sok sok más dolog is történt még:

-Jurij Gagarin a legkörön kívülre került.
-Létrehozták az internet elődjét, ami egy hatalmas dolog. Hiszen sehol nem lenne ez a blog, és a többi sem. Sem e-mail, sem semmi itt, ha ezt el nem kezdik.
-Az első ember a holdon
-Az első nő az űrben

Nem elhanyagolható a divat sem... 





(Egyszer csinálok erről egy kidolgozott cikket...)

Kirándulás


Mivel nincs meg az órarend, ma elmentünk és kirándultunk valami hegyes helyen vagy hol. Még jól is éreztem volna magam, fák voltak, természet, és nem főtt meg a fejünk. Elvileg nem is lettünk kullancsosak, és nem kellett egész nap az uncsi iskolában oszlani. Jó volt a levegő, és gyönyörű a kilátás. 

Tehát jó is lett volna, ha a felfelé sétálás közben nem kellett volna minden 5. méteren megállni valaki problémázása, vagy lemaradása miatt. Szerencsére jó volt a fák között mászkálni így ez sem volt baj. :D 

Csak két lökött lúzer osztálytársunk folytonos hisztije, és égő, közönséges viselkedése miatt éreztem egy kicsit kellemtlenül magam. Ha ők is ott vannak, mindig megszégyenülünk. 


Úgyhogy kb. ennyi is ez a nap. Szar. 























Első nap

2011. szeptember 1., csütörtök


Utálatos, mikor valamiből az első van. Főleg, ha az első első. De ez a mai már egy negyedik első volt. 
Persze az utolsót, valaminek a végét is utálom, és ez az első egyben az utolsó elsője is. 
Az utolsó évem ebben a buta iskolában. A legnehezebb. 

Már évek óta erre várok, de most, hogy elkezdődött, rájöttem, hogy ez nem éppem az aminek elképzeltem. 
Ki gondolta, hogy ennyit kell majd tanulni, és az a sok hülye duma szép ruháról táncról, meg valami lökött szalagról. 
Nem fogok táncolni. Azt el is felejthetik, és nem fogok ilyen fölösleges dolgokra költeni, amikor így is annyi, de annyi vágyamról kell lemondanom azért, mert nem születtem piszkosul gazdagnak. 

Szóval azt már nem! És nem fogok egy idióta izé miatt hülyét csinálni magamból egy "ruciban". 
Nem vagyok az a fiús fajta, szeretem a csajos ruhákat. Nem azért van ez. Csak... Olyan hülyeség. 

Aztán megtudtam, hogy ki lesz az angol tanár. Na, abból se leszek okosabb. 

Holnap meg kirándulunk egyet. Még azt sem tudom, hogy mit vegyek fel, de jobb vagyok, mint máskor. Nem veszek magassarkút. Ezt előre tudom. 

Tuti elkések, ahogy mindig... 

Alig várom, hogy a hülye év végére érjünk, és abbahagyhassam ezt a hülyeséget. 

Utálom már ezt az iskolát, és a benne eltöltött napok a legrosszabbak eddigi életemben. Csak legyen végre vége. 
Ha ezt szavakba lehetne önteni, mindenki lelki sérülté válna, amint kifejteném, de olyan szörnyű, hogy nem lehet. Ez mindenki szerencséje. :D 

Új haj:D

2011. augusztus 30., kedd



 Nem csak hajban, de öltözködésben is változtattam. Idén olyan ruhákat vettem, ami tetszik, nem amilyet elvárnak.

"Rockerek vagyunk! Mi írjuk a szabályokat!" 


 Szóval oké, reggel voltam a fodrásznál. Mondjuk jó rövid lett, vagy 5-10 centivel rövidebb, de olyan jól néz ki, és annyira olyan, mint amilyet akartam (csak rövidebb), hogy nem is zavar. Úgyis hamar nő.
Lehet, hogy mostantól fodrászhoz fogok járni az önfodrászolás helyett. :D

 Délután meg elmentünk körülnézni, hátha ki tudok húzni néhány dolgot vagy mindent a listámról, ami olyan hosszú, és ultra menő. x)
De végülis csak övet vettem, mert nem akartak olyan dolgok lenni, amik kelletek volna.
Persze, amikor nincs pénzem, még a csapból is jó cuccok folynak.

 De legalább a mai napom eredményes volt. Legalábbis fejen. :D

 Meglátjuk hova jutok el még holnap. Még egy-két dolog lenne nagyon fontos, ami kell még holnap, az az iskola kezdés előtt. A többi nélkül megleszek még a jövőhónapban. Akkor meg már sokkal több helyre el tudok menni fuvar nélkül is, mert lesz bérletem.

 Jaj, de fárasztó vagyok, meg ez az egész iskolakezdési futkosásom is az. Tök fölösleges leírnom, de annyira nem tudom magamban tartani. :D



Sok dolog.

2011. augusztus 29., hétfő


Igen, mivel tegnap nem csináltam semmit, ezért ma kell. 
Kitakarítottam a szobámban, és rendbe raktam a bevásárló listát is. 
Tehát rend is lett, tisztaság is meg már sorban van, hogy mi a fontos, és mi várhat. 
Holnap délelőttre sikerült megbeszélni a fodrászt, szóval zsúfolt napom lesz, ha minden jól alakul. 

Most egy kicsit jól érzem magam emiatt, úgyhogy ma már nem is csinálok semmi mást. Nincs több dolgom mára. :D

Sajnos így ennek a bejegyzésnek sincs semmi értelme, arról kéne, szólnia, hogy mennyi dolgom van, és hogy szenvedek. :D (De most szerencsére nem)
Mindegy most inkább a fodrásztól félek, hogy biztos olyan legyen, amilyennek elképzeltem. Katasztrófa, hogy mindig iskola előtt csonkítom vagy csonkíttatom meg a hajam. És ha egyszer rosszul sikerül, akkor meg mi van?
Bele se merek gondolni... 


(De büdös ez a bútor ápoló! Mikor tűnik már el ez a szag? Lehet, hogy csak este, ha megmosom a hajam? Az is tele van vele.)

Elpazarolt nap.

2011. augusztus 28., vasárnap


 Teljesen elpazaroltnak érzem a mai napot. Végülis nem csináltam semmit. 
Sokáig aludtam, és utánna semmit nem is csináltam, aminek értelme lett volna. 
Később ebédeltem, és egész nap csak rohangáltam a lakásban, mert tudtam, hogy a mai nap semmittevéssel telik, és nem tudok odafigyelni a semmittevésre, ha tudom, hogy olyan dolgot is csinálhatnék, amit igazából akarok. 

 Ez annyit jelent, hogy nem érdekelt volna, hogy semmit sem csinálok, pedig lenne dolgom, de más ez, ha az a dolog olyan, amit én is akarok csinálni, csak még korai. 

 Ez is azért van, mert elhatároztam, hogy fodrászhoz megyek. Nem szoktam fodrászhoz járni. Én csinálom a hajam. De most úgy akarom kezdeni az iskolát, hogy egy fodrász csinálta a hajamat, mert amit most kitaláltam, azt nem tudom, és nem is akarom megcsinálni.

 Viszont már csak néhány nap van az iskoláig. Néhány? Már 28 van. Csütörtökön már kezdődik. 
Tehát meg kell szervezni, hogy mikor menjek. Lehetőleg még iskola előtt. Tehát a következő néhány napban. Szerintem nem jöhet össze, de remélem. Mivel vasárnap van, csak holnap derül ki. És mivel nem tudom, hogy mi van, nem mehetek el vásárolgatni, mert azt sem tudom, mennyibe fog kerülni. 

 Szóval úgy kell kigondolnom, hogy még csütörtök előtt eljussak a fodrászhoz, és szintén csütörtök előtt megvegyek néhány cuccot, amik idén kellenek, és midez ne lépje túl a keretet. 

 A mai nap kiesett emiatt. Mivel a fodrász miatt idegeskedtem, nem csak azért, hogy ráér-e még csütörtökig, hanem azért is, hogy nem olyanra csinálja, amilyennek elképzeltem. Tehát egész nap itt ültem, és nem csináltam semmi, csak idegesítettem magam. 

 Nagyon ügyes vagyok! 

 Az iskola miatt is folyton ideges vagyok. Nem szeretek ott lenni. Utálom azt az embert, akinek ott érzem magam, és félek, hogy akármi van nyáron, ha oda visszamegyek mindig ugyan az az általam annyira gyűlölt személy leszek megint.

Születésnap!

2011. augusztus 27., szombat




 Na, ma már tényleg elmondhatom magamról, hogy 18 éves vagyok. Remélem ezentúl sem fognak többet elvárni tőlem, mint amennyit csinálni akarok. :D


 3 éve a facebook a legjobb dolog, ami ilyenkor történhet, mert azóta mindig egy rakás jókívánság pottyan be olyanoktól, akik amúgy nem is tudják, mikor lenne. Viszont sosem kaptam még annyit, mint idén. Vagyis. Ma többnek tűnt.










 Ebédre meg annyit ettünk, hogy a tortának már nem maradt hely, de bepréseltük. Olyan rossz. Még most is rosszul vagyok. (újabb helyzetjelentős, értelmetlen poszt)









Üzemeltető: Blogger.
Theme Designed By Hello Manhattan
|

Copyright

My own photos and words since 2009.