28. Szülinap... - valami balszerencsefelhő lebeg a fejünk felett?

Idén szerencsésen 4 szabadnapra esett a szülinapom, így ismét hosszú hétvégés kiruccanást terveztünk. Elsőre Bathba szerettem volna ellátogatni, végül mégis Torquay-ra esett a választásom ismét. Ezt a gőzmozdonyt azért csak nem akartam kihagyni... Van még sok más érdekesség, amit nem sikerült megnéznünk Torquayban. 

De ez a szülinap nem az a szülinap volt, amikor minden kis kívánságom tündérmeseként valóraválik. Inkább az a fajta, amit csak az élvez, aki szereti a kihívásokat, és szeret megkűzdeni a kellemes pillanatokért. 

A 2 órás út végére a kocsi zörgő hangot adott, amit tisztán hallottam én is, szóval nem csak a szokásos férfi képzelgés műve volt. A hotelba érve átvettük a szobánkat és indultunk is egy autószerelőhöz. Torqay hegyvölgyes utcáin, én magassarkúban K pedig siet, mert lassan minden bezár. Az első helyen közölték, hogy perceken belül zárnak, és a hérvégére nem is nyitnak ki, de ajánlottak egy másik helyet. Odafelé lemaradtam és visszafordultam, ezalatt ott sem tudtak segíteni csak egy harmadik helyen válalták, hogy másnap reggel megnézik. 

Az első délutánunk, a születésnapom hivatalos napja tehát ebben az aggodalomban telt. A parton ücsörögve csodáltuk az öblöt, és azon agonizáltunk, hogy meg lehet-e javítani, illetve hogy mennyibe fog ez kerülni... estére visszasétáltunk a szállásra, K nem bajlódott tovább a torta eltitkolásával, amikor kiderült, hogy a hotelban nincs konyha és így kés sem lesz. Szóval útra keltünk este a sötétben, hogy találjunk egy tescot vagy akármilyen boltot, ahol lehet kést kapni. 

Abban a helyi mini tescoban persze nem lehetett kést kapni, én pedig nagyon gyanúsnak éreztem magunkat, ahogy éjjel 2 külföldiként egy kést akarunk vásárolni a tescoban... azt mondták, hogy ahol venni tudnánk, 10-kor már bezárt. Csalódottan kullogtunk hazafelé, és már pont arra gondoltam, hogy "nem is olyan nagy baj, majd holnap felvágjuk", mikor egy kínai étterem mellett haladtunk el és K azzal a remek ötlettel állt elő, hogy sétáljunk be és kérdezzük meg, hogy tudnak-e kölcsönadni egy kést. 

Szóval... 

Torquay, éjszaka, két külföldi fiatal besétál egy kínai étterembe és kést szeretne kölcsön kérni. 

A kínai nő a pult mögött elöször elgondolkodott, majd azt mondta, hogy nem adhatnak oda kést. Mire azt kérdeztük, hogy akkor sem adja-e oda ha kifizetjük. Nyilván K nem gondolta végig, hogy mennyibe kerül egy ilyen kés. A nő arra is nemet mondott, így K elmesélte hogy hogy jártunk. A szülinapot, a kést, a tescos bevásárlást. A nő az elutasítás ellenére is végig segítőkésznek tűnt. A szülinapi torta hallatára azonban besétált a konyhába, és elmondta a dolgot a fiúnak és a lánynak, akik ott dolgoztak. A fiú aztán azonnal besétált egy helyiségbe és pillanatokon belül visszatért egy tortakésre nagyon hasonlító tárggyal. Örömmel elfogadtuk, és megígértük, hogy másnap visszaadjuk. 

Valahogy ez a kis akció végül feldobta a szülinapomat. Hirtelen izgatott lettem, amiért valahogy ez a nap is jól sült el minden szerencsétlenség ellenére. 

Másnap reggel sokáig aludtunk, azután az első utunk az autószerelőhöz vezetett, aki azt mondta, hogy a motornak annyi, de ők meg tudják csinálni nagyon sok fontért, ha velük hagyjuk a kocsit, cserébe pedig adnak csereautót. Az áron kívül milyen jól hangzik minden... Ez az információ egy időre megint elintézte a hangulatot. Ez a kocsi már szinte családtag, és ennyi pénzért megjavítani több lenne, mint az ára volt 2014-ben. Nagyjából háromig ügyintézéssel bajlódtunk. Már kezdtem úgy lenni vele, hogy el sem fogunk indulni semerre, csak a szobában ücsörgünk majd egész nap. A kocsin kívül most már az is zavart, hogy a szállás is ki van fizetve, pedig az is kárba megy... amikor egy mágnes csattanása jelezte, hogy mára vége. Persze a gőzmozdony, Cockington, a Paingtoni ajándékboltok, és a komptúra ki volt zárva, de sétára indultunk a városban. Benéztünk néhány ajándékboltba, és vettem egy pulcsit egy turiban. Helyi lekvárt, mézet és teát. 

Késő délután pedig egy kis torta kíséretében visszvittük a tortavágót a kínaiba, a tortától aztán ők is izgatottak lettek. Ha már náluk voltunk, rendeltünk is kesudíós marhát, ami náluk kicsit még finomabb volt, mint máshol. K szerint csak éhes voltam már... Szülinapom alkalmából ingyen volt a kóla, ez kicsit feldobta a kedvem ismét. 

Végülis nem volt ez olyan rossz szülinap, csak a meglepetés nem tetszett! Végül vontatóval utaztunk haza.:'D

 

Erased - Boku dake ga Inai Machi

 

Amiről ma írok, az egy kicsit nagyobb szabású, mint eddig talán bármi, amiről itt írtam. Legalábbis az anime kategóriában. Amikor megláttam a netflixen az angol címét, nem voltam nagyon elájulva. A szövege sem bíztatott, hiszen nem is volt, és csak azért kezdtem el nézni, mert még nem voltam készen arra, hogy összeszedjem a gondolataimat a nemrég másdoszor is megnézett Tokyo Ghoulról. 

 

Valahogy a leírás és a cím alapján nem lehetett kitalálni, hogy jó lesz-e az anime, az késztetett az elkezdésére, hogy valamiért thriller kategóriába rakták. Amit nagyon szeretek, de valahogy még sosem találkoztam thriller kategórás animével és látni akartam, hogyan birkóznak meg a japánok egy ilyen kategórával. 

Nem olvastam véleményezéseket és kritikákat, úgyhogy a magam nevében fogok beszélni. Szerintem ez volt a legjobb anime, amit valaha láttam. Voltak szerethetőek, élvezhetőek, olyanok, aminek felnőttem, és olyan, ami belefonódott az életembe... De olyan még nem volt, ami megadta a filmnézés élményét és azt a keserédes elgondolkodást az élet komoly dolgairól.  Illetve valamilyen szinten mind ilyen, csak máshogy. 

Röviden úgy tudnám összefoglalni, hogy az anime egy 29 éves fiúról szól, akit gyerekkori traumája miatt elkerül a szerencse. Nem tudja megvalósítani az álmát, mert mangakaként mindig valami hiányzik a műveiből, így végül pizzafutárként él, nincs jóban az anyjával és időnként történik vele egy furcsaság. Valami rajta kívül álló okból vissza tud utazni az időben perceket, amikor a környezetében valami szörnyűség történik, és meg tudja azt akadályozni, ha elég ügyes. Az egyik ilyen hőstett következményeként kórházba kerül, az anyja látogatóba jön hozzá. Megismerhetjük a nem túl rózsás viszonyukat is. 

Valami azonban megragadja az anyja figyelmét, ami után nyomozni is kezd. Ez a felfedezése pontosan akkor történik, mikor a fia időutazáson megy keresztül, és figyelni kezdi a jeleket. Az anya viselkedése arra utal, hogy talán tudhat valamit a fiával történő időugrásokról. Nekem legalábbis elég gyanús volt a viselkedése, de erről a későbbiekben nem esik szó. Legalábbis számomra nem derült ki konkrétan. 

Az anyát aztán leszúrják, mert óvatlanul nem zárja be maga mögött az ajtót a fia lakásán. Azt hiszi, hogy a fia lép be utána a házba, és látszólag kész elmondani neki az aznapi nyomozása eredményét, de mire megfordulna, kést döf a hátába egy relytélyes idegen, és azután kisétál a házból. Hősünk, Satrou is csakhamar betoppan. Figyelmezteti is az anyját a nyitott ajtó láttán, hogy nem otthon van, és csukja be. De amikor a lakásba lép, az anyja vérben tocsogó holttestére bukkan. Sokkos állapotban hozzér a testhez, amitől csupa vér lesza  keze, betoppan a szomszéd asszony is, hogy visszaadjon egy tálat. A gyanúsított azonnal az egyetlen jelenlévő, Satoru lesz, aki sokkos állapotban futásnak ered, és futás közben újra visszakerül az időben, vélhetőleg azért, hogy megmentse az anyját.... De akkor ésszereveszi, hogy esik a hó, hogy 30 centivel alacsonyabb, és hogy még mindig 10 éves!? Hokkaidon van, és az iskolába tart, és azt, hogy 1988-at írnak. Tudja, hogy ez az az év, amikor meggyilkolták az osztálytársait, és azonnal elhatározza hogy megakadályozza a gyilkosságokat még ha a saját életébe kerül is. 

A sztori előrehaladtával megismerhetjük az osztálytársait, barátait. A megölt lányt és fiút is. Azután szemtanui lehetünk annak, ahogy Satoru mindent belead, hogy megmentse őket. Még ha nem is sikerül elsőre. Közben pedig lassanként más szemmel kezdi látni az anyját is. 

Eleinte nem értjük, hogy az életének miért pont erre a fordulópontjára volt képes visszatérni, ám lassan összeáll a kép és így lesz egyre izgalmasabb a történet. 

Amikor az anime készült, a manga még nem volt befejezve, így a végét nekik kellett kitalálni. Készült aztán egy filmsorozat is, amiben Furukawa Yuki játssza Satoru szerepét. Yuki nagyon jó színész, és a film sem volt nagyon rossz, a vége aztán unalmas lett, és nagyon nehéz volt figyelnem. Nem is írok róla külön, mert fölöslegesnek érzem.

A végén aztán maradtak bennem kérdések, amikre nem is kaptam választ. Valahol azt olvastam, hogy terveznek folytatást, de szerintem nem lenne túl sok értelme, hiszen a történet befejeződött, és semmilyen szálat nem hagytak nyitva egy esetleges folytatás számára.

Great Chalfield kert és kápolna

Ma egy képes bejegyzéssel érkeztem. A múlthét vasárnap látogattunk el ebbe a friss, nyugtató hangulatú kertbe. Utazásunkat az instagram egyik felhasználójának köszönhetjük, aki tökéletes képet tett ki, a virágzó futórózsákról, a kútról, és erről a hátsó bejáratról, amit a képen is láthattok. Amikor megláttam, elhatároztam, hogy bármilyen messze lesz is, meg kell látogatnunk még a virágzás vége előtt. Szerencsére 40 percre volt tőlünk  kocsival, így egy nem teljesen szabad vasárnap délelőttjén ellátogattunk a kertbe. Ezúttal a kevés idő miatt csak a kertet és a kis kápolnát látogattuk meg. A házban pedig még laknak élők, így csak túrák keretein belül mutatnak belső tereket. Ezt egy következő alkalomra hagytuk. A kert és a régi kápolna azonban gyönyörű, megnyugató élmény volt. Úgy éreztem regenerálódom, ahogy a tó körül sétáltam a friss vidéki levegőben. 

Kávézójuk nincs, de önkiszolgálóan működik egy kis rész, ahol le lehet ülni meginni egy kávét vagy teát. Onnan az asztaltól a lovakra láthatunk. Nekünk szerencsénk volt, és az egyik lovat a helyén találtuk. 

Legközelebb a Manorház túrájára látogatunk vissza erre a kellemes, és meglepően közeli helyre.