Amikor az általános iskolai matek tanárnőm azt mondta a március 15.-e téren egy ünnepség után, hogy a kedvenc írója Agatha Christie, még fogalmam sem volt róla, hogy ki az. Egy szép szőke, csinos sikeres fiatal nőnek gondoltam, aki béna - idősödő háziasszonyoknak való cukormázas romanikával árasztja el a világot. Mint például a harlequin kiadó (vita elkerülése érdekében töredelmesen bevallom, szeretem a harlequin kiadót is).
Csak pár évvel később tudtam meg, hogy a mamának van egy pár még Agatha Christie-ből is. Amikor nekiveselkedtem, hamar kiderült, hogy ez itt nem romantika lesz. Az első köyv, amit olvastam, a gyilkosság a könyvtárszobában volt. A második pedig, a hétvégi gyilkosság. Élvezettel igyekeztem felgöngyölíteni az ügyet és minden esetben ámultam a kacifántos befejezésen, amire nem igazán utaltak nyomok, de a végén mindig jól el lettek magyarázva, hogy megértsük, mert nem jöttünk rá.
A későbbiekben sokszor néztük a mamával a Poirot sorozatot, ahol a "hernyó bajszú ember" volt Hercule Poirot, ahogy a mama szokta mondani.
Végülis egész életem során egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy egy nap majd láthatom Agatha Christie weekend házát. Ami azt illeti, azt sem gondoltam volna, hogy ha egyszer látnám, akkor nagyon elájulnék, mert nem gondoltam rá, hogy ő esetleg pontosan ugyanolyan körülmények között létezhetett, mint a könyvei szereplői.
Csak Torquay-be mentünk egy hétvégére és a terv a tengerparton való sütkérezés volt, esetleges próbálkozással egy kis pancsolásra. Semmi egyéb. A nap azonban nem sütött annyira, én pedig találtam egy szórólapot a Greenway House felirattal, és egy képpel Poirot-ról a bejáratnál, amikor elhagytuk reggel a szállodát. Egy álló napig cipeltem magammal azt a papírt és mindig elővettem, hogy megtudjam mit is látok pontosan. Csak ránéztem, de nem olvastam át igazán, csak nézegettem és mentem tovább. Estére erőteljesen meggyőztem magam, hogy jó lesz, meg kell keresni.
A kulcsok leadása után a második napon kocsiba ültünk, és elindultunk a Greenway ház és kert felé. A komp és a vonatkirándulásról lemondtunk, mert valamivel 11 után indultunk csak el, és a ház után még haza kellett utaznunk másfél órát. Akkor pillantottuk meg a honlapon feltüntetett üzenetet, ami addig elkerülte a figyelmem: A parkolót előre kell lefoglalni, mert ha nincs hely, visszafordítanak. Persze én azonnal megpróbáltam online foglalni, de a gép szerint túl késői időpontot választottam, így fel kell hívni őket. K felhívta őket, ő a profi ebben. Azt állították, hogy csak 2 órától lesz üres parkolóhelyük. Majdnem elsírtam magam, amikor rájöttem, hogy itt állok fél óra kocsiútra Agatha Christie kedves nyaralójától, és nem mehetek be. K felvetette, hogy menjünk mégis komppal, de akárhogy nézelődtünk a neten, sehogy sem találtuk jó ötletnek. Rajtam nem volt rendes cipő, így a gőzmozdonyt is kilőttük - a fél órás erdei séta miatt a házig - pedig azt igazán élveztem volna. K kijelentette, hogy nem baj, odamegyünk és meglátjuk, mik a lehetőségek.
Sima utunk volt, és a kapun befelé is kedvesen fogadott a parkolóőr. Simán beengedett, és volt jópár hely is. Egy gombócban lenyeltem a telefonos nő pofátlanságát, és elindultunk a ház felé. Éppen virágzáskor még a házig vezető út is gyönyörű volt a rododendron és más virágbokrok és hatalmas öreg fák árnyékában.
 |
| Imádta a társasjátékokat, és gyakran játszottak is. |
 |
Agatha kiválló zongoraművész lehetett volna. Sajnos annyira szégyellős volt, hogy még a saját családja
előtt sem mert játszani. |
 |
| Egykor innen nyílt a valaha volt billiárd termes szárny, amit 1938-ban lebontottak. |
 |
| Ebben az étkezőben ünnepelték meg Agatha 80. születésnapját. |
 |
Agatha férje köztudottan archeológus volt. Ezt a buddha szobrot egy ásatáson találta a házban található
információs füzetke szerint. |
 |
Ez a 2013-as rész a Poirot sorozatból ebben a házban játszódott. Furcsa volt belecsöppenni egy rész helyszínébe.
(Lásd: Gloriett a hullának) |
A ház hatalmas, georgiánus stílusban épült. Gazdag múlttal rendelkezett, Agatha Christie már régőta álmodozott róla, mikor végre lehetősége adódott megvenni 1938-ban. Még ebben az évben le is bontottak egy szárnyat, amelyben extra szoba és billiárd terem volt található. A második világháború alatt egy ideig gyerekeket szállásoltak itt, és 1944-45 között amerikai katonák is vendégeskedtek a házban a D-day előkészületeként. Erről sajnos még nem tudok többet, de mindenképpen érdekes történetnek ígérkezik. Nemrég megemlékező estet tartottak a házban, ahol ezzel kapcsolatos történeteket lehetett meghallgatni június 6.-a alkalmából, amikor is a D-day nevezetű hadműveletet ünnepelték.
A házhoz saját kikötő tartozik, és komp kikötője is van, így a vendégek komppal is érkezhetnek. A kaméliáskertet pedig a lehető legszebb formájában, virágzó pompában láthattuk.
Hatalmas élmény volt, és megtiszteltetés, hogy betehettem ide a lábam. Remélem, hogy jövőre visszatérhetek a D-day megemlékezésre is, és többet is megtudhatok a ház történetéről.
