28. Szülinap... - valami balszerencsefelhő lebeg a fejünk felett?

2021. szeptember 4., szombat


Idén szerencsésen 4 szabadnapra esett a szülinapom, így ismét hosszú hétvégés kiruccanást terveztünk. Elsőre Bathba szerettem volna ellátogatni, végül mégis Torquay-ra esett a választásom ismét. Ezt a gőzmozdonyt azért csak nem akartam kihagyni... Van még sok más érdekesség, amit nem sikerült megnéznünk Torquayban. 

De ez a szülinap nem az a szülinap volt, amikor minden kis kívánságom tündérmeseként valóraválik. Inkább az a fajta, amit csak az élvez, aki szereti a kihívásokat, és szeret megkűzdeni a kellemes pillanatokért. 

A 2 órás út végére a kocsi zörgő hangot adott, amit tisztán hallottam én is, szóval nem csak a szokásos férfi képzelgés műve volt. A hotelba érve átvettük a szobánkat és indultunk is egy autószerelőhöz. Torqay hegyvölgyes utcáin, én magassarkúban K pedig siet, mert lassan minden bezár. Az első helyen közölték, hogy perceken belül zárnak, és a hérvégére nem is nyitnak ki, de ajánlottak egy másik helyet. Odafelé lemaradtam és visszafordultam, ezalatt ott sem tudtak segíteni csak egy harmadik helyen válalták, hogy másnap reggel megnézik. 


Az első délutánunk, a születésnapom hivatalos napja tehát ebben az aggodalomban telt. A parton ücsörögve csodáltuk az öblöt, és azon agonizáltunk, hogy meg lehet-e javítani, illetve hogy mennyibe fog ez kerülni... estére visszasétáltunk a szállásra, K nem bajlódott tovább a torta eltitkolásával, amikor kiderült, hogy a hotelban nincs konyha és így kés sem lesz. Szóval útra keltünk este a sötétben, hogy találjunk egy tescot vagy akármilyen boltot, ahol lehet kést kapni. 

Abban a helyi mini tescoban persze nem lehetett kést kapni, én pedig nagyon gyanúsnak éreztem magunkat, ahogy éjjel 2 külföldiként egy kést akarunk vásárolni a tescoban... azt mondták, hogy ahol venni tudnánk, 10-kor már bezárt. Csalódottan kullogtunk hazafelé, és már pont arra gondoltam, hogy "nem is olyan nagy baj, majd holnap felvágjuk", mikor egy kínai étterem mellett haladtunk el és K azzal a remek ötlettel állt elő, hogy sétáljunk be és kérdezzük meg, hogy tudnak-e kölcsönadni egy kést. 

Szóval... 

Torquay, éjszaka, két külföldi fiatal besétál egy kínai étterembe és kést szeretne kölcsön kérni. 

A kínai nő a pult mögött elöször elgondolkodott, majd azt mondta, hogy nem adhatnak oda kést. Mire azt kérdeztük, hogy akkor sem adja-e oda ha kifizetjük. Nyilván K nem gondolta végig, hogy mennyibe kerül egy ilyen kés. A nő arra is nemet mondott, így K elmesélte hogy hogy jártunk. A szülinapot, a kést, a tescos bevásárlást. A nő az elutasítás ellenére is végig segítőkésznek tűnt. A szülinapi torta hallatára azonban besétált a konyhába, és elmondta a dolgot a fiúnak és a lánynak, akik ott dolgoztak. A fiú aztán azonnal besétált egy helyiségbe és pillanatokon belül visszatért egy tortakésre nagyon hasonlító tárggyal. Örömmel elfogadtuk, és megígértük, hogy másnap visszaadjuk. 

Valahogy ez a kis akció végül feldobta a szülinapomat. Hirtelen izgatott lettem, amiért valahogy ez a nap is jól sült el minden szerencsétlenség ellenére. 





Másnap reggel sokáig aludtunk, azután az első utunk az autószerelőhöz vezetett, aki azt mondta, hogy a motornak annyi, de ők meg tudják csinálni nagyon sok fontért, ha velük hagyjuk a kocsit, cserébe pedig adnak csereautót. Az áron kívül milyen jól hangzik minden... Ez az információ egy időre megint elintézte a hangulatot. Ez a kocsi már szinte családtag, és ennyi pénzért megjavítani több lenne, mint az ára volt 2014-ben. Nagyjából háromig ügyintézéssel bajlódtunk. Már kezdtem úgy lenni vele, hogy el sem fogunk indulni semerre, csak a szobában ücsörgünk majd egész nap. A kocsin kívül most már az is zavart, hogy a szállás is ki van fizetve, pedig az is kárba megy... amikor egy mágnes csattanása jelezte, hogy mára vége. Persze a gőzmozdony, Cockington, a Paingtoni ajándékboltok, és a komptúra ki volt zárva, de sétára indultunk a városban. Benéztünk néhány ajándékboltba, és vettem egy pulcsit egy turiban. Helyi lekvárt, mézet és teát. 

Késő délután pedig egy kis torta kíséretében visszvittük a tortavágót a kínaiba, a tortától aztán ők is izgatottak lettek. Ha már náluk voltunk, rendeltünk is kesudíós marhát, ami náluk kicsit még finomabb volt, mint máshol. K szerint csak éhes voltam már... Szülinapom alkalmából ingyen volt a kóla, ez kicsit feldobta a kedvem ismét. 

Végülis nem volt ez olyan rossz szülinap, csak a meglepetés nem tetszett! Végül vontatóval utaztunk haza.:'D








 

Üzemeltető: Blogger.
Theme Designed By Hello Manhattan
|

Copyright

My own photos and words since 2009.