I Bought My Boyfriend on a Loan (2018)

2020. december 23., szerda

 


Ebben a pillanatban sikerült befejeznem a sorozatot. Mikor elkezdtem, nem néztem meg, hogy hány részes lesz szóval az volt a megérzésem, hogy most még valahol az elején járunk a történetnek. Amikor kisgyerekként anyával argentín sorozatokat néztünk, sosem gondoltam volna, hogy egy napon majd belekezdek egy sorozatba, ami nem nyúlik majd mint a rétes tészta, hanem hamar végetér, mint egy film. 


Erről a sorozatról pont ez volt a benyomásom. Elkezdődött, megtörtént és vége lett, anélkül hogy vártam volna, anélkül hogy rá kellett volna néznem, hogy még hány rész van hátra. Pedig nekem aztán lett volna ötletem, hogy még mi történhet! Követni kicsit nehezebb volt, és jobban kellett figyelni a megannyi hadarás miatt, és mert a szöveg sem volt olyan egyszerű, mint a Noble boys esetében. Eközben biztosan nem tudtam volna főzni. 


Tehát a történetünk középpontjában egy fiatal lány áll, akinek az az álma hogy gazdag férje legyen aki háztartásbelivé, főállású háziasszonnyá teszi. Meg is van már az alapanyag, aki aztán újra és újra felbukkan más nők társaságában. A lányt megviseli a dolog, de annyira elvakultan háziasszony szeretne lenni, hogy még egy megcsalós házasságba is hajlandó belemenni. Ahol őt csalják meg.

 

A történet érdekes a lány felfogása miatt, aki úgy véli hogy ha a férfi csalja meg a nőt, akkor az egészen más mintha fordítva lenne. Miközben a férfi nem csal, csak kísérletezik és ismerkedik közben, mert mindenképpen a tökéletes nőt akarja választani. Azt a nőt, aki cuki kiáll mellette, elviseli, támogatja és gyerekeket is szül.


Alapvetően meg is van a párocskánk, kár hogy nem pendülnek egy húron. De nagyon nem. A lány egyfolytában félreérti a férfit, míg a férfi erről mit sem sejt. Szóval egy nap a lány félig-meddig balesetként, megvásárol egy fiút a Darkweben. (én is tudom, hogyan hangzik ez, de nem akarok mindent pontról pontra elmondani!Nihihi


Na én itt elképzeltem, hogy micsoda hosszú és küzdelmes legalább 30 rész lesz, mire ebből valami kisül. De ők máshogy gondolták. 8 részben lerendezzük, és még fordulatok is férnek bele. Továbbá egy újabb önzetlenül szerető fiút ismerhetünk meg. 


[Spoiler]


Szóval hőseink eljutnak addig a pillanatig, amire mind várunk. Valaki eljegyzi a lányt. Igaz mind arra vágyunk, hogy a vásárolt fiú vegye el, de ezzel mindketten nagyon szörnyen járnának, ezt beismerve magának Jun, akit Tae végig bántalmaz, üt, ver rúgdos, szemétnek nevez. Sőt, azt is mondja nem ér annyit sem, amennyit kértek érte... ez a fiú felforgatja a várost egy munka után, amivel tisztázni tudják a tartozást és amiből el tudja tartani a lányt. Kár, hogy azt sem tudja, mi az az excel, mert amúgy jól áll neki az öltöny, Végül összetalálkozik a gyanútlan vőlegénnyel, és kitálal neki a lány érzéseiről. Olyan őszintén, és megértően ahogy még a lány sem tudta volna magát prezentálni. Ezzel elérve hogy a lányt ismét eljegyezzék.

 

Vőlegényünk végre megérti, hogy a női lélek bonyolult, és nem szabad teljesen háttérbe szorítani a munkával szemben és második gyűrűvel is eljegyzi a lányt, aki boldogan hozzá is megy, habár korábban rájött, hogy Junt szereti. 


A történet keserédes módon ér véget. Jun kifizeti a tartozását, és eltűnik a lány életéből, Tae pedig egy évvel később máris a szülésre készül. Ekkor tudja meg, hogy Jun ismét visszakerült a piacra, s ekkor kap új lehetőséget, hogy újra lássa és újra megmenthesse. Amit gondolkodás nélkül meg is tesz, és a kettejük kapcsolata az utolsó mondattal lesz igazán édes, és jelentőségteljes. 

Amikor a lány;


- Okaeri - Üdv itthon! 

- Tadaima - Megjöttem, itthon vagyok! 

Azért nekem innen még hiányzik egy-két rész, vagy akár egy egész évad attól függően, hogyan tud még alakulni. Mert ez így nagyon lezáratlan számomra. Például itt ez a fiú. mi lesz vele beköltözik ő is a gazdag házba? Hogy magyarázná ezt ki a csaj? Csak látni szeretném a férj arcát amikor közli vele a felesége, hogy; Szívem, Jun mától hozzánk költözik! Mégis mit lehet erre reagálni?! 



Mármint értem én, hogy ez a sorozat nem volt ennyire csacska és kínos, mint a többi. Mégis. Ott van benne a potenciál, és nem élnek vele. Talán éppen ettől tetszik most ennyire ez a sorozat.



Noble boys (2020)

2020. december 22., kedd

 


Egy újabb idei sorozat. Idén valahogy nagyon rákapcsoltam. Tudtomon kívül. Ez például még ment, amikor elkezdtem, és még csak nem is tudtam róla. Akkor koppantam, mikor a Viki kiírta, hogy még két napot kell várnom a részre, én meg azt hittem ez valami sunyi pénz kunyerálás lesz megint (ha nem fizetsz, várnod kell, ha fizetsz, nem kell. Mint a chatlinx-es játék.) De nem az volt, csak frissen ropogósan érkeznek a részek! Múlt szerdán nem tudtam megnézni, amikor felkerült, így csak ma este néztem meg az utolsó két részt.


A történet egy álmodozó lánnyal indul, Mugi-chan odáig van az egyik gazdag hírességért, aki konkrétan azért híres, mert gazdag. Egy nap Mugi egy hirdetésbe botlik, melyben 4 gazdag, híres és tehetséges fiú feleséget keres köztük kedvence is. Az álmodozó lány jelentkezik is, és csodák csodájára be is válogatják.


Egészen érdekes az, ahogy a tehetősebb réteg lenéz azokra, akik egyszerűbbek. Ez elég hangsúlyos ebben a sorozatban. Kivéve természetesen a fiúk részéről, akik amúgy földre szállt angyalok, mégis mindig sikerül úgy kijönniük minden szituációból, hogy az negtív legyen rájuk nézve a lányok számára.


Meglepő, hogy a három lány közül csak egy ármánykodik, és ő is csak egyszer, de azt is megbánja. A műsor mégis mozgalmas, Mugi időről időre Taiga és Riku karjai között találja magát, persze csak képletesen és szigorúan a fejében.


Riku az elutasító de sármos megmentő, Taiga pedig a kedvence, akinek a képét az öltözőszekrényében tartja. A csinos fiúk megmagyarázhatatlan okból idítják a show-t, és nem tudnak rá igazi magyarázattal szolgálni. Főként Taiga karaktere érdekes ebből a szempontból, mert roppant egyenlőtlennek tartom, ahogy ő Mugit megítéli azalapján, hogy jómódú férjet szeretne egy szebb jövő reményében, miközben ő egy showműsorban éppen átveri (vagy mégsem?). Riku pedig lassanként megszereti a szétszórt bohókás lányt, s belső harba keveredik önmagával, akit másik nőhőz köt az ígérete.


Tsubaki karaktere az utolsó részben nyer értelmet. A végig gonosz, háttérből irányító lány indítékai lassanként napvilágra kerülnek és kezdhetjük megérteni, hogy nem gonosz, csak nem olyan önzetlen, mint az átlag japán karakterek többsége. Végül még ő is pozitív csalódássá válik a szememben. Személy szerint, nekem Riku volt a kedvenc fiúm! Nihihi


A sorozat hangulata vidám, kedves hangulatos. Mindig jóérzéssel tölt el látnom. Sosem szomorkás, vagy mély. A részek 15 percesek, ezért kettesével adták őket a tévében. Éppen a múlthéten ért véget. A karácsonyi jelenetek is beütöttek. Pont, amikor szükség volt rájuk. (A tvben a jelenet is a filmből van. A dekorációik feldobták a napom!)




Karácsonyi előkészületek #3: Mama töltöttkáposztája

2020. december 20., vasárnap


 Olajon pirítjuk a hagymát, később felöntjük vízzel, hogy puhuljon. Ha már elég puha, jöhet az 


őrölt paprika,
füstölt disznó comb kockák,
oldalas
savanyú kaposzta

 


A káposzta ha túl savanyú, kimoshatjuk, vagy csak kicsavarjuk a levét. Ezt felöntjük vízzel, még egy kis (vagy jó sok)

őrölt paprika
bors
babérlevél.

 


Amíg lassútűzön főzzük, a
 
darált húst keverőtálba tesszük.
Rizst adunk hozzá, kevesebbet, mint amennyi a hús.
Egy tojást ütünk rá,
vörös hagymát aprítunk,
fokhagymát.
Őrölt köménnyel,
sóval,
borssal,
paprikával ízesítjük.

 


A töltelékeket gombóccá formáljuk és savanyított káposzta levelekbe tekerjük. Kiveszünk az apró káposzta egy részét az edényből. Belesorakoztatjuk a töltöttkáposztákat, a kiszedett apró káposztát visszatesszük a tetejére, én adtam még hozzá egy kis vizet, sót és a tetejét letakarjuk egy fejeskáposzta savanyított levelével, aztán lasú tűzön 2-3 órán át (vagy amíg a töltelék is teljesen átfő) hagyjuk rotyogni. 


Coffee & Vanilla (2020)

2020. november 20., péntek



Egy gyorsan nézhető, könnyed, kedves kis sorozat következik. Munka után naponta pár részt néztem kizárólag takarírás közben. Azért választottam, mert egyszerű szerelmes mézes-mázos sztorija van, amire nem kell feszülten rákoncentrálni ahhoz, hogy mindent jól megértsünk, közben pedig nem is köti le annyira a figyelmünket, hogy elvonja a takarításról. 

Risa, egy fiatal egyetemista vidékről költözik Tokyoba, mert felvételt nyert az egyetemre. Életét néha megnehezíti félénk természete. Gyakran hívják bulikba, randira, de Risa a gondolattól is allergiás reakciókat produkál. Legalábbis majdnem. 

Egy szép (vagy talán kezdetben kevésbé szép) napon egy férfi kezdi zaklatni Risát a Coffe & Vanilla nevű kedvenc kávézójában, ahova gyakran jár egyedül, habár nem is szereti a kávét. Risa menekülni kezd a kávézóból, miközben ő kér elnézést a támadótól, amiért nem adja meg a telefonszámát és randizni sem hajlandó. A jelenet annyira butuska és kínos, hogy az már-már megindító. Én inkább csak gyorsan túl akartam rajta lenni! 

Ekkor megjelenik Fukami úr, kiöltözve, elegánsan. Átkarolja Risát, és úgy tesz, mintha hozzá jött volna és a lány egész eddig őrá várakozott volna. Ezzel az első férfivá válik, akivel Risa szimpatizálni kezd. A lány aztán a korán kezd aggódni, mivel jóval idősebb, közben gyanús hogy átverés áldozata, hiszen egy ilyen tökéletes férfi hogyan is szerethetné éppen őt, amikor annyi csinos, szép magabiztos lány is van még a világon, ő meg olyan félénk. 

[Spoiler]

A hirtelen jött érzelmekről aztán kiderül, hogy nem is olyan újkeletűek. Személy szerint nekem ez volt a kedvenc részem, amikor kiderül, hogy a férfi dolgozónak álcázva már találkozott a lánnyal, és megkínálta őt egy olyan kapucsínóval, ami a lánynak is ízlett. Mert nem volt kávé íze. 

[Spoiler]

A jelenet után, azt hittem laposabb lesz, idealisztikusabb, ami bizonyos értelemben így is lett. A karakterek összeköltöznek, és ennél a lépésnél éreztem rá, hogy a sorozatban az idő talán gyorsabban telik, mint ahogy mi nézzük. Talán akik angol, amerikai sorozatokhoz vannak szokva, érdekes lehet a sietség de valójában nincs itt sietség, csak elkerüljük a felesleges köröket, és háttérbe szorírjuk az idő múlásának ábrázolását. Helyette mozgalmas a sorozat még úgy is, hogy csak egy szerelmi történet. 

Van benne egy kis extra dráma is, pl a legjobb barátnő, aki beleszeret a főhősbe. De ez a kérdés japánosan oldódik meg, hidegvérrel. Egymás furkálása nélkül, önzetlen szeretettel viszonyul egymáshoz a két lány, s így a férfi dolga eldönteni, hogy kihez tartozik. Meglepő ilyet látni európaiként, közben pedig igazán helyesnek tűnik. De közben perverz üldöző és a gazdagság általi nyomás meg nem létező veszélyérzet keltése is kialakul, amikor minden előjel nélkül hirtelen közli a nővel, hogy nincs mellette biztonságban, de nem igazán lehet tudni, hogy egy népszerű kávézó tulajdonosa miért is lenne veszélyes parti. 

Risa végül enged a nyomásnak, és elhagyja Fukami-sant. De nem azért mert számára veszélyes ez az élet (ok nélkül), nem is azért mert nem szereti többé a férfit. Egyszerű önzetlenségből, mert azt képzeli, hogy nem elég jó hozzá. A férfi pedig ugyanezért nem is keresi. De ezzel még nincs vége egészen. 

Érdemes megnézni bárkinek, aki csak egy langyos szerelmi sztorira vágyik, vagy éppen japán nyelvet szeretne tanulni. Aktív tevékenység közben is könnyen értelmezhető. Ellentétben a Scum's Wish című sorozattal.



Scum's wish (2017)

2020. november 13., péntek



A rakuten vikin keresgéltem pénteken. A hétvégém első napján. Csak a takarításhoz kerestem valami unalmasnak tűnő sztorit, hogy a háttérben halljak egy kis japán beszédet. A sorozat első részében bele is csöppenünk a dolog közepébe. Még azt sem tudjuk miről szól igazán, máris ott vagyunk ahova a legtöbb sorozatnak csak a végén jutunk el. Nem hagynak tanácstalanul, a következő jelenet azonnal elmagyarázza, miért történik ez. 




Hanabi kislány kora óta ismeri a tanárát, testvérekként nőttek fel a szomszédban lakó jóval idősebb fiúval. Hanabi beleszeretett az azóta férfivá érett fiúba, aki azonban nem viszonozza az érzéseit. Sőt. Beleszeret az iskola "csinos" tanárnőjébe. (A tanárnő számomra nem volt szép, valahogy olyan mű arca volt, mintha műtéteken esett volna át, a férfiak viszont odáig voltak érte. )

Hanabi egyik nap egy fiút pillant meg, amikor a tanárai alakuló románca után leskelődik, ahogy szokott. Ezen a napon megismerkednek. 

A történet innen érdekes fordulatot vesz. A tingli-tangli romantikus nyavajgás helyett pszicho-drámába csöppenünk, az ember érzéseinek legsötétebb bugyraiba. 

A fiú és a lány egyezséget kötnek.
1, Nem szeretünk egymásba.
2, A kapcsolat véget ér, amint az egyikünk szerelme beteljesül.
3, Bármikor kielégítjük egymás fizikai igényeit.

Amíg az iskola diákjai irigykedve nézik az új, boldognak tűnő párocskát, a háttérben egy bonyolult történet zajlik. A két fiatal szenved, és néha kisegítik egymást a bajban. Aztán megnyugvást keresve másokhoz fordulnak időnként segítségért. Ez így nyersen, ahogy van egészen elfogadhatatlannak tűnhet elsőre. Ám a szereplők helyébe képzelve magunkat, néhány döntésük már-már érthető, még ha nem is helyes. A sorozat minden része tele van érzelmekkel, de nem a tipikus romantikus édes módon. Ez inkább keserű, szenvedésselteli egyoldalú szerelem a fiatalok számára, ahogy az üres tanárnő néhai gondolatai is inkább sötétek, mint boldogok. Talán az egyetlen vidám karakter a tanárúr. Optimista alkat, aki nem veszi észre mi folyik körülötte, és mikor megtudja, sem zavartatja magát. 

A tanárúr karaktere egy példaértékű ember. Bemutatja a szerelemnek azt az oldalát, amiért a szerelem igazán gyönyörű, mégis sokszor ér szomorú véget. Olyanfajta önzetlenséget tanúsít, amelyet napjainkban talán már senki, és ezzel nyer. A sorozat igazi nyertese egyedül ő. 

A két fiatal pedig fiatalkori bakikat követ el, és szenvedik el az ezeket követő belső harcokat. Tipikus gyerekek, akik az első szerelmi csalódást nem a szobájukban sirdogálva, hanem más dolgokat, érzéseket felfedezve próbálják feldolgozni.  Sok szenvedés, mély sötét érzelmek jellemzik a sorozatot. Azért örülök egy kicsit hogy az én tinikoromba nem sok jutott ilyenfajta élményekből. Illetve én inkább a szobámban kesergős típus voltam. Talán ez a kissé mocskos módja valamivel élvezetesebb lehet. Furcsa azonban hogy a karakterek egyre mélyebbre merészkednek, ezer éves barátnőkkel, régi osztálytársakkal, sőt lány a lánnyal is... mégsem ítélkezhetünk felettük joggal. A sorozat egy manga alapján készült. Anime is létezik. Nem ajánlom azonban azoknak, akik csak egy cuki-muki sorozatot akarnak látni. 

Mit gondoltok, ti belemennétek egy ilyen kapcsolatba egy ilyen cuki-muki fiúval? Képesek lennétek nem beleszeretni végül?


1A Park Rd, Stapleton, Bristol BS16 1AZ, Egyesült Királyság

Szívmelengető szivecskés lattézás

2020. november 2., hétfő


 Szemetelt az eső és viharos szél próbált felkapni, amikor végeztem a munkahelyemen. Nehéz napon voltam túl, és csak a nyúlra tudtam gondolni, amit munka után varrok a varrós szobácskámba kuckózva, elbújva a szél elől. 


Ahogy a hideg éles cseppek az arcomat verték, azon tanakodtam hogy vajon mikor tér majd vissza az élet általunk megszokott rendje. A járvány előtti "csodálatos" habár inkább főként kényelmes élet. Hogy mikor tudok végre felmondani, és mikor lesz normális munkám, pontosan hol is lehetne olyan. 


Hogy mikorra érem meg, hogy ne érezzem magam megalázottnak a munkahelyemen ahogy ma, hogy dobálnak össze-vissza mert felvesznek egy rakás embert és a 3 és fél éves munkaerőnek már jóformán nem jut hely. Ma 2 órán át kutattam munkaeszközök után, becsúszott egy tűzjelzés a hideg novemberi szélben és éppen kisomfordáltam, elmenekültem a 4 óra túlórám elől, ami lehetett volna. De elegem lett és otthagytam. Opcionális. 


Hazafelé bandukoltam a eső mosta aszfalton nyomot hagyva a munkavédelmi cipőmmel. A hazaút alatt a nap már kisütött, amolyan sápadt, fehér majdhogynem télies fénnyel. Minden vakítóan ragyogott, a felállványozott templommal szemben pedig éppen nyitva volt a kedvenc kávézóm. Kis családi vállalkozás. Elmentem mellette. Koszosan és csúnyán. De jó lenne pedig beülni a csütörtöki országos lezárás előtt, gondoltam. Mikor fogom kiróbálni a tökös lattét? Mikor legutóbb voltam, nem vettem észre, mire legközelebb lesz, eltelik egy év. Megtorpantam pár lépéssel az ajtó után és vissza cammogtam. Amikor benyitottam, egy bácsi döcögött ki a mosdóból. A lány a pult mögött a telefonját nyomkodta. 


- Hello, van pumpkin spice lattétok elvitelre? - kérdeztem. A starbucks és a costa arra tanított hogy előbb kérdezzem meg hogy egyáltalán van-e, amit kérni fogok. A lány kedvesen, de meglepetten felelt mintha természetes lenne hogy mindig van az éppen szezonális ízből. Azonnal beütötte a gépbe, lecsippantottam a kártyám. Néztem ahogy habosítja a tejet. Kicsit irigykedtem is. Ez biztos jobb munka mint az enyém. Figyeltem ahogy ráönti a szokásos szivecskéjüket, majd ráteszi a fedőt. A tömeg lattékon sosincs szív, de ez a kedves családi vállalkozás elvitelre sem fukarkodik a szívvel. Megmelengette a szívemet ezen a szeles napon. Nagyon remélem hogy ki tudnak még nyitni. Nagyon sok vállalkozás megy tönkre a járvány miatt. 


Örömmel bandukoltam tovább a haza vezető úton. Nem bántam hogy nem ültem be a szörnyű kinézetem miatt, inkább csináltam pár képet és ittam a finom lattémat. Nem éreztem különbséget egy sima lattétól, mégis jó érzéssel töltött el, hogy ez tökös. Visszatöltötte a lemerülőben levő őszi hangulatomat. 










Háztartási keksz

2020. október 30., péntek


Nyáron esett meg, hogy egy barátunkat vártam, és sütőkolbászt sütöttem ebédre a fiúknak. Kenyér hiányában én csak egy nagyon keveset ettem az enyémhez. Másnap reggel nagyon rosszul éreztem magam. Anya olyankor mindig főtt krumplival, cukrozatlan kamilla teával és háztartási keksszel gyógyított, ahogy legtöbbünket. Sajnos itt szinte lehetetlen háztartási kekszet beszerezni, így addig kuttattam, amíg rá nem találtam erre a könnyű, finom, omlós receptre.

Eszközök:
 
Tepsi
Szaggató
Mérő edény
Mérleg
Keverőtál
Nyújtófa
Kenő ecset

 

Hozzávalók:

40 dkg liszt
8 dkg cukor
4 tk sütőpor
1 csipet só
12 dkg ráma
2 db tojás


Elkészítés:

A hozzávalókat gyúrjuk össze és 30 percre tegyük a hűtőbe. Ezután lisztezett felületen nyújtsuk ki és szaggassuk tetszőleges formára. Én beszurkáltam a tetejét, hogy olyan leszen, mint egy bolti keksz. Sütőpapíros tepsin 200 fokon süssük.







 

Meow, the secret boy (2020)

2020. október 17., szombat



Pár hónapja valami egészen mást kerestem a Vikin, amikor ez a kedves kép bukkant fel, mulatságos címmel. A címből és az első 5 percből nekem az jött le, hogy ez egy vicces sorozat lesz arról, hogy ez a lány befogad egy macskát, aki sunyiban fiúvá tud változni. 


De ez ennél egy kicsit másmilyenebb irányba ment. Sol-Ah egy önmagát elvesztett lány, egy művész, aki nem találja meg a hangját a rajzolásban. Ekkor visszatér a városba a fiú, akiért iskolás korukban teljesen odáig volt, de az felültette majd le is lépett. A lány teljesen érthető módon nem akar vele találkozni, ám muszáj lesz, amikor apja úgy dönt hogy eladja a lakásukat és vidékre költözik titokzatos barátnőjéhez. A nőnek azonban van egy háza, amit felajánl Sol-Ahnak, aki egyedül nem tudna fenntartani egy lakást. Ez a ház van pont szemben Jae-Sun kávézójával (ami talán egyben otthona is, mert egy kertvárosi részen található, lakóház formája van, és ott mindig mindenki megtalálja zárás után is). 

Jae-sun bajban van, mert visszakap egy macskát, amit ajándékba adott valakinek. A macska története lassan bontakozik ki. Eleinte pl nem tudjuk miért ajándékozta el, és honnan van. Azt tudjuk, hogy Jae-Sun macskaallergiával kűzd. Amit a macska megjelenik, ő tüsszögni kezd. Hamarosan ismét meg kell válnia Sergei nevű cicusától. 

Sol-Ah végül felajánlja hogy vigyáz a macskára, ameddig új gazdára nem talál. Vonakodva, de Jae-Sun is beleegyezik. Ettől a pillanattól lesz macskából ember. Sol-Ah személyének közelében, környezetében. Tőle, a dolgaitól. Ami már nem olyan vicces, mint amire elsőként számítottam. 

[Én azt gondoltam, hogy egy laza kis sztori lesz arról, hogy Sol-Ah és Jae-Sun egymásba szeretnek miközben az emberré váló macska folyton bekavar. Ehelyett...]

Sol-Ah tévesen azt feltételezi, hogy az emberré Vált Sergei (akit azóta ő átnevezett Hong-Jonak, ami elvörösödést jelent, arcpirt, a szó Jae-Sunra emlékezteti.) egyenlő a háztulajdonos fiával, így a macska gond nélkül jár kell emberként anélkül, hogy lelepleződne. Legalábbis amíg fel nem bukkan az igazi Guk-Bong. 

A történet zavarosnak tűnhet, de sokkal nyugodtabb és összeszedettebb, mint japán társai. 

Az egyetlen, ami kicsit abszurddá teszi, az az, hogy a lány lassanként beleszeret a hamis Guk-Bongba, aki valójában Hong-Jo a macska. Magyarul egy emberi lény beleszeret egy macskába. Ez nem is olyan iszonytató, amilyennek hangzik. Egészen addig, amíg ki nem derül, hogy Hong-Jo csak limitált alkalommal képes átváltozni, továbbá macska révén hamarabb is öregszik majd, mint a lány. 

A történet egy csodás szerelemről szól, ami a legkevésbé sem szokványos. Sol-Ah Hong-Jo élete végéig kitart a macska mellett, akkor is, ha az már csak öregemberré tud majd változni. Ha tud. Sok olyan véleményt olvastam, hogy beteg a dolog meg taszító. De mégis mi annyira taszító egy macska-ember szerelemben egy olyan világban, amiben teljesen természetes, hogy egy férfi női ruhában jár, vagy éppen egy férfi férfinak nő pedig nőnek a szerelme. A legtöbb amerikai műsorban már nem is látni klasszikus párt, pedig emlékezzünk vissza, hogy 1-2 évtizeddel ezelőtt még a meleg szerelemről is ugyanez volt a közvélemény. Én azt mondom, hogy Hong-Jo és a macska társai is megérdemlik, hogy szerelemre leljenek. A macskáknak is van lelke, mint minden élőlénynek, és ki mondja, hogy csak macskába szerethetnek bele? A szerelem a lélek sajátja, HA szeretni nem a testünkkel tudunk, hanem főként a lelkünnkel, akkor ez a macska dolog sem olyan beteg, mint amilyennek hirtelen hangzik.. 

A témáról a ti véleményeteket is szívesen olvasnám kulturált formájában!:D



27. Szülinapom #3 - Várva várt hajókázás!

2020. szeptember 5., szombat


Ismét egy esős napot köszöntöttünk kontinentális reggelivel. Reggeli után pár perc vagy akár egy óra is eltelt, mire kisütött a nap. Legalább kisütött. Azonnal szorgalmaztam az útnak indulást, amíg még süt. Legalább ha már elindultunk, nem fogunk visszafordulni, ha mégis esni kezd. 

A tavalyi tervnek, vagy inkább vágynak megfelelően a hajótúrára vettünk jegyet, egy figura történelmi információkat szavalt mikrofonba egész úton Brixtonba. Amint megláttuk a túlpartot, sötét foltokban összemosódott felhők jelezték az esőt, amibe éppen tartottunk. Ezek szerint mégis esni fog. Torquay felett persze nem esett csak egy jól látható kis foltban Brixton környékén, ami inkább vicces volt, mint kellemetlen. Habár az esőtől csak kicsit tudtunk körülnézni, nem maradtunk le sok mindenről, hiszen a városka kicsi volt, és boltokon kívül egyébbel nem büszkélkedhetett. Végül az utolsó fél óránkat egy étteremben teázással töltöttük. Az úton ismét sütött, amint kiértünk a Brixham feletti sötét felhők alól. 

A szállásra visszafelé felfigyeltem a magányosan árválkodó körhintára, és hirtelen nem tudtam kiverni a fejemből, hogy milyen romantikus sorozatba illő jelenet lenne, ha felülnék most hogy nem ül rajta senki, és nem is jár arra sok ember. Ennél jobb lehetőségem nem is adódhatott volna, ígyhát ez az álom is megvalósulhatott, pedig ezt nem is terveztem igazán... csak titokban vágytam rá. 2017-ben olaszországban is akartam volna, de valahogy túl kínos lett volna. Így K mellett valahogy nem volt az, főleg, hogy alig lézengett néhány ember az utcán. 

Másnap reggel már a hazautazásra készültünk, amikor megtudtuk, hogy használhattuk volna a szálló medencéjét. Gyorsan el is mentünk fürdőruháért, hiszen az esős idő miatt nem volt nálam. Út közben felfedeztük, hogy pont egy hétvégi piac van. Ezen is átsétáltunk, de végül nem vettünk semmit. Kézműves termékeket, nyomtatott pólókat és porcelánokat árultak, gyerekjátékokat. Végül útba ejtettünk egy szerepjáték boltot is, mivel ez a téma mindkettőnek foglalkoztat valamelyest. 

A napot egy jégkrémmel zártuk a szálló mini hűtőjéből, amit már az első napon kinéztünk, azután ismét elbúcsúztunk Torquay városkájától. Irány vissza a valóságba! 













8A Scarborough Rd, Torquay TQ2 5UJ, Egyesült Királyság

27. Szülinapom #2 - Valóravált álmok


Meleg napsugarak simogatták az arcomat reggel. Ígéretes napnak indult a szülinapom. Örömmel kiugrottam az ágyból hat óra körül, még le is fényképeztem az örömteli reggelt, a gyönyörű kilátást a tengerre. Utánna egy picit visszabújtam az édesem ölelésébe és elaludtam. 

Fél 8 körül keltünk újra, hogy fel tudjunk készülni a reggelire ami 8-tól 9-ig tart. Addigra az ég is beborult. A reggelink sem volt olyan bőséges, mint amilyet eddig más helyeken tapasztaltunk. Talán ez volt a szállás egyetlen kis negatívuma. Habár ez sem volt igazán negatív. 


Mire befejeztük a regglit, eleredt az eső. Szomorkás előérzetem támadt a szülinapi kívánságaimmal kapcsolatban. Ráadásul rájöttem, hogy nincs nálam a dezodorom (ezt még mindig magyarországról rendelem, mert tizenéves korom óta ezt használom, és nagyon jól működik) a kamerám pedig merül és nincs nálam töltő... hirtelen minden egészen reménytelenre fordult. A legnagyobb esőben felkerekedtünk tescot keresni, útközben pedig találtunk egy elektronikai boltot is, ahol éppen volt töltő a kamerámhoz, és egyébként is szerettem volna igazi törtőt, ami nem csak egy adatkábel dugó nélkül. Közben egy nagyon csinos kabátot találtunk 5 fontért egy turiban. A kis fagyos sétánk alatt pedig nemcsak megáztunk egy egy gyönyörű csábító sütiboltra bukkantunk, ahol igazán volt választék a többi angol pékséggel ellentétben. A széles üvegkirakat felett piros napernyő adta a filmes hangulatot.


Délutánra kisütött a nap, csak mérsékelten, de nagy boldogságot okozott. Az első sugarak láttán azonnal visszamentünk a hangulatos kis pékségbe. Hallottatok már a Take away krém teáról? Szóval a két kis sütit, a krémet és a lekvárt egy dobozba rakta, mellé kést és szalvétát. Pár perccel később már a tengerpart felé tartottunk egy Subway szendviccsel, egy teával és a krémtea szettel elvitelre. Lényelmetlenül, de büszkén leültünk a lépcsőre és élvezve a nap első, de lassan utolsó napsugarait, megettük a szedvicset a sütit és megittuk a teát. Közben egy önveszélyes gyereket néztünk, aki úszógumival egymagában bement a jéghideg vízbe. ÉS ÉLVEZTE! 


Még szivárványunk is volt!


Mielőtt a nap végleg alá bukott volna a horizonton, még volt úgy egy óránk. De abban az egy órácskába igazán kitett magáért és a legszebb arcát mutatta. Ebben az egy órában volt szerencsénk megvalósítani az egyik álmomat. Visszatértünk Torquay-be hogy mehessek a körhintán. (Csodálatos volt a kilátás. A szülinapi vlogban ezt is láthatjátok.) 



A körhinta után még sétálni szerettem volna, de K határozottan vissza akart menni a szállodába. Puffogtam. Utolsó napsugarak meg minden. Végülis nem bántam, mire visszaétünk a szállásra, le is ment a nap. K azt mondta, elmegy felfedezni a szállodát. Egyedül hagyva a szobában... 

Rövidesen visszatért és ragaszkodott hozzá, hogy menjek le vele. Bevezetett az üvegházba, leültem. A rövid út alatt egy idősecske férfi le is szólított, K elmagyarázta, hogy ő a tulaj. Aztán a tulaj újra megjelent, nagy fehér dobozt rakott az asztalra, hogy bontsam ki. Ez a csodaszép torta várt az alján, hogy végre örömet szerezhessen. 

Akkor a tulaj felkiáltott, azt mondta ma van a szülinapom és mindenkit éneklésre buzdított. Aztán mindenki énekelte, hogy Boldog szülinapot. Hihetetlen érzés volt, hogy egy rakás idegen nekem énekel, mert szülinapom van. Azt hiszem, ez valami olyasmi lehet, ami csak angliában eshet meg. Valahogy az emberek kedvesek, nyitottak és nem sajnálják jobbá tenni a másik napját valami kedvességgel. Általában akkor sem, ha nem kedvelik (és utána kegyetlenül kibeszélik a háta mögött). 


Azzal az édeskés ünnepi érzéssel a szívemben, a torta joghurtos emlékével a számban félrevonultunk, de még a közösségi térben maradtunk. Azt terveztem, hogy mindenkinek válaszolok a szülinapi köszöntésekre, amikor egy idős csapat leült közel hozzánk. Lassanként bevontak minket is a beszélgetésbe, és csitri tinikként hajnalig beszélgettünk bandába verődve. Annyira jól éreztük magunkat, hogy másnapra is egyeztettünk egy találkozót az esti órákra. 


Nagyon boldog szülinap kerekedett végül az esősnek induló napból. Köszönöm K! dobogás



Abbey Crescent, Torbay Rd, Torquay TQ2 5HD, Egyesült Királyság

27. Szülinapom #1 - Visszatérés Torquay városába - Visto Lounge


Tavaly májusban már ellátogattunk Torquay városába, és annyira mély nyomot hagyott bennünk, továbbá annyi elvarratlan szálat vittünk magunkkal, hogy végül Ide foglaltam szállást a szülinapomra is.

(Csak megjegyzésként; Egyébként Augusztus 23.-án volt 5 éve, hogy megismertük egymást, és nem tudtuk igazán megünnepelni aznap. Helyette én úgy fogtam fel, hogy az utazásunk estéje és az aznapi vacsora még a 23.-hoz tartozik.)

Augusztus 26. Szerda: 

Egész nap jókívánságokat kaptam a munkahelyemen. Látszólag mindenki örömmel fogadta, hogy én is öregszem. Hatalmas mosolyokkal közeledtek azok, akikkel a legtöbbször szoktam beszélgetni, és boldog szülinapot kívántak. Főként a kedvesebb szomáliai barátaim. Valaki nagyon ajánlotta Isle of Wight-ot mint úticél (Torquay helyett Nihihi) és egy marék cukorral jutalmazott szülinapom alkalmából. Munka után a parkolóban K filippinó kis barátja lehúzta az ablakot és a vele bejáró nénivel, akivel egy ideig együtt dolgoztam, kikiabálták, hogy boldog szülinapot! Hát nem aranyosak?

Gyors bepakolás, elkészülés után 5-6 között már úton is voltunk.

Váratlanul megálltunk kb egy óra utazás után, ahol K kiszállt. Nem is nagyon mertem felnézni, nehogy kiszimatoljam, miért állhattunk meg. Mikor vissztértünk az utunkra, még vicceltem is vele hogy ezt az épüetet már láttam, és úgy fogunk járni, mint Micimackóék, amikor "a menyét magával hozta a menyét is" és körbe-körbe sétáltak egy cserjebozótot.

Az út kedélyesen telt, mindketten vidámak voltunk. Valamikor 8 után vagy talán 9 körül értünk oda. A hotel nagy fák árnyékában alig-alig látszott már az félhomályban. Elfoglaltuk a szobánkat, örömünkre ismét a tengerre néző szobát kaptunk. Habár azt hiszem, direkt ilyet is kértünk. A kilátás egy gyönyőrű tündérmesét idézett, főként az első este a rózsaszínű égbolttal. A szoba tiszta volt, kisebb mint az előző szállásunkon tavaly, de ugyanolyan kényelmes. Fürdőkádas fürdőszoba járt hozzá, és az elmaradhatatlan tea.



A recepción megkérdeztük a nénit, hogy melyik éttermeket ajánlaná, ő mondott 2-3 helyet és azok közül választottunk végül a parton.


Az étterem nagyon hangulatos volt. A falakat kopott-barokk mintás tapétával, festményekkel és tükrökkel díszítették. Sajnos a koronavírus mizéria miatt az asztalokat ennek megfelelően rendezték és a földön matricák jelezték, hogy hol kell sorba állni és melyik a helyes irány. Az étterem a tengerre nézett, és nem kellett sokáig várakoznunk a sorban. Ez jó pont. Lepontoznám viszont; elsőkörben a fejetlenség miatt. Habár az italaink nagyon jók voltak. K valam paradicsomosat rendelt, én pedig Rózsakert elnevezésű alkoholmentes, de koktél kinézetű italt.


 Rendelésnél a vírusra való tekintettel a pultnál kellett rendelni. K nem tudta az asztal számát, de a nő megnyugtatta, hogy nem számít, mert majd megtalálnak. Rövidesen meguntuk a várakozást, és K odavonult a pulthoz. A nő közölte, hogy nem vették fel a rendelést az asztalszám nélkül, ráadásul körönként kell fizetni. Ikszdé. Mi van?! Újra rendelt. Az általunk választott étel "elfogyott", így hát valami mást rendeltünk. K levest is. Kisvártatva megérkezik az étel, a nő közli hogy leves is van.

Addigra türelmét kissé elvesztve K morogva megjegyezte leborotvált bajsza alatt, hogy - Amit előételnek rendeltem - mire a nő zavartan felajánlotta hogy vissza viszi a másodikat és kihozza előbb a levest, ami amúgy az "Előételek" címszó alatt szerepel az étlapon.


A zöldség krémleves nem volt rossz, de jó sem... Kissé ízetlen, örültem, hogy nem kértem. A pozitívum; nem kellett szólni, hogy hozza a "főfogást". Amint kiürült a csinos leveses tál, azonnal megérkezett a következő fogás. Jól nézett ki, talán az íze is jó lett volna ha nem lett volna atomcsípős... Amit nem tűntettek fel az étlapon. Normális helyeken - de még a dobozolt készételeken is - kis paprikákkal jelzik, hogy mennyire csípős az étel. Engem nagyon felidegesített, hogy szinte ehetetlenül csípős, pedig én szeretem ha egy bizonys pontig az. (A hangulatos félhomály miatt sajnos minden kép és felvétel rosszul sikerült róla.)


Összességében jól éreztem magam, de ez inkább az édes fiú érdeme és nem az ételé vagy a helyé. Úgy érzem bárhol máshol is ilyen jól éreztem volna magam vele. Ettől függetlenül a hely nagyon szép, hangulatos, és bármikor máskor is szívesen innék abból az italból.



A Torquay feliratú Ráki története, hogy nagyon megkedveltük legutóbbi alkalommal, amikor egy ajándékboltban megláttuk. Azonnal meg is vettük, és ezalkalommal vissza is hoztuk magunkkal. 

(Erről ebben a korábbi bejegyzésemben már olvashattatok: dobogás TORQUAY, JÖVÜNK! - CORBYN HEAD HOTEL dobogás)


Esti Tv nézés Ráki cimborával és az utazó zsiráfommal, Zsirivel.



Üzemeltető: Blogger.
Theme Designed By Hello Manhattan
|

Copyright

My own photos and words since 2009.