A ragyogás (1997)

2011. november 29., kedd


Épp most fejeztem be, lelkesen kirohantam, és elmeséltem itthon. Azután azonnal ide jöttem, és egyből le is írom, amit gondolok, még mielőtt az idő változtatna az első benyomáson. 

A film egy mini sorozat. Eddig azt hittem, hogy a mini sorozat azt jelenti, hogy kevés rövid rész, de rájöttem, hogy kevés hosszú rész is az. Nagyon hosszú. Az egész egyben 273 perc. Azt végig ülni se semmi, de én az egyszerűbb utat választottam. 3 különböző napon néztem meg a különböző részeket, amik kb másfél órásak. 

A történet kicsit eltérően kezdődik, mert egyből azt mutatja, amikor Jack már megkapta az állást, és Watson bemutatja a kazánnak. Ez a lenti rész egészen hasonlított az elképzeléseimhez, bár a szereplőket nem egészen így képzeltem el. Watson rövidet alakított, így nem foglalkoztam vele, de Jack azért megzavart. Túl jámbor arca volt a szerephez, először ezt gondoltam. Majd láttam, ahogy halad a film, és mikor kezdett becsavarodni rájöttem, hogy jó. Jobb még Jack Nicholsonnál is, akire nem passzolt a szerep. Wendyt talán fiatalabbnak képzeltem, de még mindig jobban emlékeztetett a könyvbeli Wendyre, mint a másik. Danny az elején zavart, aztán megszoktam. Talán nem volt olyan okos, mint a könyvben, és 2 évvel idősebb is volt talán. A legjobb szereplője Halloran!!!

A hely ezerszer jobb, mint a másik. Jobban hasonlított az elképzeléseimhez is. Viktoriánus stílusra emlékeztető külső borítása, ami akkoriban a hajógyártás fellendülése miatt lett divat, sokkal inkább illett a korhoz, amiben épült. A másikban egy hatalmas öreg viskó kinézetű volt, ebben egy gyönyörű épület, ami az 1920-as években még bőven épülhetett. 
A sövény állatok, amit a másiknál úgy hiányoltam... Tökéletesen aranyosak voltak, de én azt hittem, nagyobbak, és úgy emlékeztem, hogy csak 5 volt 3 oroszlán, 1 nyúl és egy kutya. Ehez képest tele volt kicsi állatokkal a játszótér előtti ösvény szélénél. 
Bár a könyvben kicsit másképp van leírva - amit még én is átalakítottam fejben - azért a szálloda tökéletes. Több helyen tökéletesebb, mint elvárnánk. A történetben apró változtatások; Jack nem nyírta meg a sövény állatokat. Nem egy nagy eltérés, de ennyit tudok felmutatni:D Több apró figyelmemre méltatlan eltérésre is emlékszem, de már nem tudnám megmondani. Nem zavaró tényező. Kivéve, mikor Dannyre támadtak a sövényoroszlánok. A könyvben egy feszültséggel teli menekülő jelenet volt tele pánikkal a kisfiúban, a filmben nem is vette észre, hogy közelítenek felé. Gondolom a kisfiú jeleneteit azért játszotta nagyrészt inkább az apját alakító színész, hogy ne bántsák a lelki világát vagy csak nem tudta volna eljátszani. A 217-es jelenetet azonban megkapta. A film egyik csúcspontja!:D Három helyen tér el nagyon, de ezek nem zavaróak. Az egyik, hogy Wendy menekülős jelenetében nem kellett felmennie a lépcsőn, mert a földszinten laktak, pedig a könyvben az első emeleten volt a személyzeti lakás. A másik, hogy Dicket nem támadta meg a sövény oroszlán, amikor befelé ment. Ez nem is baj. A könyvben is tökre féltettem. Az utolsó és a legnagyobb, a vége. A könyvben Dick elvitte őket ahhoz a szállodához, amiben dolgozott, és a közelében bérelt nekik házat. Később Marylandbe költöztek. A film vége a 10 évvel később történő ünnepség, ahol Dannyt mutatják, a diplomaosztóján. A könyv még a Panorámában nyilvánvalóvá tette, hogy ki is Tony, ezt a film a végére hagyta. Dick is megjelent az ünnepségen. Sőt, még Jack is ott volt. Azt hiszem ennél meghatóbb filmet nem láttam. :D Ehhez hasonló csak a Holtsáv könyv elején volt, mikor Johnny kómába került. 

Annak ellenére, hogy nem bírom az érzelgős pillanatokat, jó volt. Nézhető, jobb, mint a másik. Sokak szerint nem, mert nem valami pörgős. Ha valakit csak az érdekel, hogy gyorsan essünk túl rajta és, öljük meg a történet lényegét, akkor tényleg a másik. Ha meg valakit a történet érdekel, és nem sajnálja kiülni mind a 273 percet, akkor az 1997-es mini sorozat változatot ajánlom inkább!

A ragyogás (1980)

2011. november 27., vasárnap


Épp az előbb fejeztem be a Ragyogást. A filmet, amit 1980-ban mutattak be. Tehát nem a későbbit. 
Ezt azért kell közölnöm, mert megvan róla a véleményem. Vegyes... 

Azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó film... lehetett volna. A baj csak az volt, hogy már olvastam a könyvet. Nem csak olvastam, de az egyik legjobb, amit eddig olvastam, és azok között is, amit majd fogok. Tökéletes ötlet, szerethető karakterek, és hosszú, de pörgős jelenetek a végén. Vontatott, de érdekesek az elején. 
Sajnos a filmben ez nem volt meg. Semmit nem adott vissza a könyvből. Lépjünk túl azon, hogy a környezetet nem sikerült megfelelően ábrázolni. Bár nehéz, lépjünk túl a semmitmondó sövénylabirintuson a sövény állatok helyett. A kihagyott párbeszéd részleteken, amik fontosak lettek volna. Azon a furcsa sövénylabirintus maketten, aminek később nem lett semmi szerepe. Azon is, hogy tele volt ellentmondásokkal a múltjuk. 

De miért mutatták be a hotelt felülnézetből, ha tudák, hogy az elképzelésük szerint mellette van a sövény labirintus. Mert ugye az elején nem volt az épület mellett tabirintus, de később lett. Persze ez még semmi. 

Sajnos annyi jelenetet átírtak, hogy már képtelen voltam szeretni. Hogy kevésbé zavarót említsek ott van, hogy Danny-t megvizsgálja a doktornő. Az a probléma vele, hogy mikor Jack állásinterjún volt, akkor ő az út szélén ülve várt rá. Várta, hogy haza érjen és megjavítsa a játékát. Ekkor jött Tony, és mutatta meg neki először a Panorámát. Mármint, hogy mi fog ott történni, így akarta megakadályozni, hogy oda menjenek és meghaljanak. De ez a jelenet a filmben a fördőszoba tükör előtt történt, és azonnal kihívta az orvost az anyja, mikor a könyv szerint az anyja aludt egyet délután. 
Persze sajnos ennél a kis változásnál, még elnéző voltam, de a későbbiekben egyre bénább lett a helyzet. A könyvben nagyon sokáig volt még őszi idő, és sok dolog történt ez alatt, ami bemutatta a szereplőket, és közelebb hozta őket hozzánk. Mint egy régi ismerőst. Volt múltjuk, és ezt is meg lehetett volna mutatni néha néha egy emlékben. És persze most adódik a kérdés, hogy mikor lett volna idejük emlékezni? Természetesen olyan rövidke, uncsi, de fontos jelenetek közben, mikor pl Jack ír, vagy mikor szerelte a zsindelyeket. Mert a könyvben nem csak beköltöztek a Hotelba, hanem munka is volt. Többek között a rossz fűtőberendezéssel is kellett volna foglalkozni egy csöppet, meg azzal, hogy kb. visszakapjuk a filmben is az érzelmek tömkelegét, amit a könyv gyönyörűen leírt. Azt, hogy milyen szoros a kapcsolat Danny és Jack között, mutatni kellett volna, hogy játszanak, vagy hogy időt töltenek együtt, mert ilyen jelenet egy sem volt. A köyvben Jack teljesen normális volt velük végig, majdnem végig. Wendyvel szerették egymást. A filmben csak három ember volt összezárva. Szinte idegenek.

Danny csak mellékszereplőként került néha képbe, pedig a legtöbb borzasztó dolgot ő látta, majd az apja is (Persze Nickolson mellett hogyan szerepeltessenek egy gyereket, nem igaz?). Ez kergette az őrületbe lassan. Ami szintén egy olyan érzelem, ami a filmben nem volt jelen. Mint ahogy a szálloda iránti érdeklődése, és rajongása. 

Multat idéző jelenetek sem voltak, csak a bár. A kutyás fazont pedig fölösleges volt bele tenni, mert nem volt értelme az egésznek. Főleg, hogy egy másik fontos szereplő kimaradt, akinek még szövege is lett volna. Mert ugye Watson kimaradt. Ahogy az is kimaradt, hogy ki is valójában ez a Tony. Aki Danny volt idősebb korában. Daniel Anthony Torrance. A robbanás kihagyása volt még egy fölösleges dolog. A leghülyébb döntés pedig Dick Hallorann félreállítása volt. 

A filmet is be lehetett volna mutatni a különböző karakterek szemszögéből. Ahogy ezt a könyv is tette. Ugye volt egy csomó kihagyott mellékszereplő, és sokkal fontosabb szereplők is. Például Al, Jack alkoholista pajtása, aki gazdag és tulajdonos a Panorámában. Így kerültek végülis oda. A meglepő az, hogy volt olyan jelenet is, ami nem hiányzott. Az, amikor Al és Jack autóbaleset áldozataivá válnak. Végülis ezért tették le a piát. A film szerint Jack azért nem iszik már, mert megígérte miután eltörte Danny kezét. 

A végén a labirintus jelenet jól megoldotta a problémát, de akkor is béna volt. Meg mi is történt Jackel, ami miatt meghalt? Mert Danny csak egy kötött pulóverben volt ő meg egy kabátban. Nem volt sebesült ha leszámítjuk azt a karcolást a kézfején. 

Nem értettem, hogy a Donner csoport minek került bele, ha a többi ilyen mellékes dolog kimaradt. Miért volt ez fontos, ha később semmi szerepe nem lett? Kicsit inkább olyan volt az egész, mintha újként akarnák eladni ezta régi történetet. 

A Gradyvel való találkozás sem volt valami jó. Persze ez nem egyzavaró válzotatás. A nő, akivel táncolt. a fehér ruhás... na, ő kimaradt a filmből, és talán ezért is került be az a jelenet, mikor a fürdőkédas nő kimászik a kádből, és akkor még csinos aztán lesz csak rohadt. 

Sajnos egy csomó fontos magyarázat kimaradt belőle. Ennek ellenére mégiscsak KÉTÉSFÉL órás lett, a sok fölösleges butaság miatt. Az írógépes jelenetet, mikor Wendy megtalálja a papírokat, a könyv lapjait, ami egy mondatból áll, azt nem értettem, hogy miért fontos. Ahogy azt sem, hogy miért akarta a film beállítani Jacket egy szemét alaknak már az első pillanattól fogva. Mert ugye a könyv szerint meg akart javulni. 

Hiányzott nagyon a jelenet, ami leginkább bizonyította a kötődésüket, mikor Danny a szörnyeteg apjához szól, hogy ez nem is ő. Amikor Jack rá szól, hogy fusson, csak ne felejtse el, hogy mennyire szereti. Aztán az is hiányzott, hogy Wendyt megveri, ahogy az is, hogy Dick életben marad. A Happy End pedig a legjobban hiányzó jelenet volt. A balta pedig egyenesen rémes volt. A könyvben egy Roque ütővel ámokfut, de mindegy. Vagyis nem az, mert ez is a szálloda múltjához kapcsolódik, és nem elhanyagolható. Ahogy Horace Derwent sem lett volna felejthető apróság.

Aztán a szereplők. Jack még elment, bár én fiatalabbnak képzeltem először, de ilyen jó színésszel könnyű túllépni rajta. A baj csak az volt, hogy elejétől őrültnek akarták beállítani, és így elveszett az a szál, hogy gonosz a szálloda. Vagy a megőrülés lassú folyamata.
Wendy sem lett volna még rossz, ha kicsit kevésbé nyafka és buta. A könyvben pedig szőke volt. Nem értettem, hogy miért is lett fekete a haja? Legalább egy parókát rá tehettek volna. (az, hogy mennyire át van írva a szerepe ott volt a legfeltűnőbb, amikor odament Jackhez, mikor dolgozott. A könyvben örült, hogy végre ír, és nem piszkálta volna) Danny aranyos volt, bár én nem ilyennek képzeltem, ő teljesen olyan volt, amilyennek leírta a könyv is. Dick Halloran a legjobb a filmben, és mégis ilyen béna, és befejezetlen hatású véget ért. A többi mellékszereplő béna volt, főleg Ullman, de a Doktornő az elejéről se túl jó. Más dolog, hogy ez senkit sem érdekel.

Hogy ne tűnjön úgy, mintha nem tetszett volna a film, azért megjegyzem, hogy nagyon jól meg volt csinálva. A kamera beállítások, és a fények jó hangulatúak voltak, a zene is oda illett. Ha kicsit kevesebb lett volna a fölösleg, és több a magyarázat, és persze nem olvastam volna még a könyvet, akkor nem is lenne ez olyan rossz film.

Könnyű az írás, mégis olyan nehéz

2011. november 18., péntek


Reggel, amikor iskolába megyek, mikor kilépek az ajtón. Röviddel az után, hogy elfordítom a kulcsot, aztán kihúzom a zárból. A kapu felé indulok, és már nem amiatt aggódom, hogy Jaj, megint elkések!. Nem jár a fejemben semmi rossz, nyugtalanító. Még tiszta vagyok, friss. Látom a szomszéd házat, és a kopasz fákat. Látom, amint lehullik az utolsó levél. Látom a gyönyörű ködöt, a hidegtűrő madarak hangját hallgatom, és tökéletes békét érzek. Hihetetlen gondolatok futnak át akkor az agyamon. Tájleírások megfogalmazódnak, aztán amint kigondoltam el is tűnnek. Szeretnék néha leülni egy fa tövébe, és elővenni egy jegyzetfüzetet. Azok a reggeli gondolatok még nincsenek megfertőzve. Tiszták, békések és gyönyörűek. Kipihentek, pont mint a természet. 

A korán kelés talán egyetlen előnye, hogy látod a természet ébredését, és ez újra meg újra eszünkbe kéne, hogy juttassa mekkora kincs nekünk. De mi csak rohanunk. Nehogy elkéssünk. Szinte bűn lenne. Pedig néha elnézni a távolba és elgondolni messzire pihentetőbb, mint egész éjszaka aludni, és rádöbbent. Rádöbbent minket magunkra, másokra, a természetre, az időre, a haladásra. 

Mennyire egyszerű lenne szépeket írni, ha mindig ott lenne egy jegyetfüzet, és rengeteg idő, felírhatnám a gondolatokat. Néha csak úgy dől belőlem, de amint írni kezdek, vége. 

Az ősz füstös, hűvös késő délutáni illatáról. A barna csizmám alatt ropogó száraz falevelek jellegzetes hangjáról. Arról az érzésről írnék, ami bennem van akkor. Akkor, amikor a száradó fák színpompájában haladok el. Arról, ahogy lassanként napról napra egyre hidegebb az idő, hűvösebb a levegő. Ahogy változnak az érzések. Azok az emlékek régről. Amikor a villany sárga, barátságos fényében anya sütit sütött ősszel, és közben szellőztetett. Kinyitotta az ajtót, pedig kint hideg volt. Aztán felmosta a konyhát. Kint furcsa illat volt. -én azóta is őszillatnak hívom.- Az ég sötét, a borostyán velem szemben susogott, és a szomszéd házának a tetején még mindig ott volt a rózsa. Évek óta állt már ott. Egyszer felfutott oda az az egy, és ott virágzott, de nem rohadt el, csak kiszáradt, és még évekig ott díszelgett. Akkor még rokon élt ott. A tévében az a nyomozó atyás sorozat ment. Emlékszem, pedig nem is néztem. Ez az emlék a legerősebb az őszről. Már rég közölni akartam valakivel, vagy inkább mindenkivel. Ki akartam kiabálni, hogy Héj! Még erre is emlékszem! Pedig olyan régen volt, és én olyan kicsi voltam. 

Bár élethűen le tudnám írni, hogy más is érezze. Hogy mindenki lássa, mert nekem ezek az emlékek jelennek meg a fejemben, amikor megérzem a tiszta csípős, füstös levegő illatát, és a jeges szellő érintését.

Túléltük a szalagavatót...

2011. november 12., szombat


Ezt a bejegyzést másodszor írom meg, mert amíg először írtam kijelentkezett EZ... Tehát az egész eltűnt. 
Így most az írás vége is változik, mert azóta a szalagavató is megtörtént. 
Tehát az egyik leglazább hét végén itt ülök, még takarítani akarok, és közben nézem az EastEnderst. De elötte megírom ezt, másodszor, de többet már nem. 

Tehát hétfőt túlélve (amikor is elengedett minket az utolsó óráról a tanár, mert az órarendváltozás miatt nem számított az óránkra) kissé álmosan, és bambán mentem az iskola felé. Találkoztam 3 osztálytársammal, azzal fogadtak, hogy az iskolából jönnek, és csőtörés van. Tehát csak 3 óránk lesz megtartva, az is a szombati pótlás elkerülése érdekében. Szóval korán elengedtek, és nem kellett ott haldokolni. :D 
Szerdát is túléltük valahogy. Bár a tanár nehezen elviselhető magatartása megnehezítette a helyzetünket. :D 
Csütörtökön nem kellett mennem, készültem a szalagavatóra. Ki tudta, hogy 90 perc kell nekem 6 gomb és 1 patent felvarrásához? 

Tegnap szalagavató, 1 órával korábban ott voltunk a próbán. Egész nap nem ittam, és hideg is volt. Ennek ellenére nem is volt olyan szörnyű, mint gondoltam. Bár lehet, hogy ez azért van, mert alig kellett csinálnom valamit. 

(Ez az írás elsőre 3× ekkora volt, de kinek van már kedve órákig írogatni másodszor is.)

Szalagavató? -.-"

2011. november 7., hétfő


Éppen csak az őszi szünetet átlépve egy hatalmas cipővel, már a nyakunkon a szalagavató. Vagyis pénteken lesz. Nem hiányzik. Próbálok minél kisebb ügyet csinálni belőle, és csak annyit költök rá, amennyit muszáj. Még télikabátom sincs! Egy jegy meg 1500 forint. Egyéb költségek a csokor, a világító vackok és a blúz, amit nekünk kellett megcsinálni és az anyagot is nekünk kellett kiválasztani. Nem volt könnyű. Mindenki mást akart. Mindenki más szín ellen tiltakozott. Én minden színes ellen. 
Mindig fehér volt az ünneplő feketével, és általában lázadó vagyok, de azért szorult még belém némi hagyomány tisztelet is (vagy csak azért állok ki a hagyomány mellett, mert ezzel is lázadok?). Ez is egy az ellentmondások közül, ami a lelkemben bujkál. Ez úgy van, hogy mindennek ellent mondok. Ha valaki az én elveim szerint akar gondolkodni, hát annak is ellent mondok, mert én így vagyok más. Nem akarok beállni a sorba, és így jön ki. Néha rossz. Rossz, ha valakivel egyet értek. 

De ugorjuk át a hablatyot, mert csak fél tízig van időm, hogy meglegyen a nyolc óra pihenés... :D 

Szóval, mindenki erről beszél, erre készül, erre költik a pénzt. Pedig lezajlik néhány uncsi óra alatt, és alig fogjuk várni a végét. Sokan több, mint 14 centis sarokkal fognak majd ott állni, és nyomni fogja őket a cipő, meg törni. Én nagy okosságomban eldöntöttem, hogy a fekete csizmámban leszek. Nem magas szárú, elegáns. Illik a macskanadrág egyenruhánkhoz, és csak 10 centis a sarka, így remélhetőleg nem leszek magasabb senkinél. 1 számmal nagyobb nálam, ami ebben az esetben kifejezetten szerencsés. A sarka megfelelő helyen van, így kényelmesebb a legtöbb tornacipőnél magasabb sarkú cipőnél. 

Aztán még itt ez a jegy. Az az ócska papír, amiért képesek voltak ennyi pénzt elkérni. Persze tudom, hogy a bérletre kell a pénz, de miért fizessek az állóhelyért ugyanannyit, mint az ülőért?

Azt se tudom, hol van pontosan ez az átkozott rendezvény... Az osztályról készült dián pocsékul nézek ki. Csak rossz képek vannak rólam. Régen, mindig olyan jók lettek. Valahogy állandóan arra figyeltem, hol a kamera. Azt hiszem, erre vissza kellene szoknom. Amúgy is sztár akarok lenni:D (NEM)

Pontosan még az idétlen próbát sem tudom, hogy mikor hol van... 

Az órarend is folyton változik. Ha nincs nálam füzet nem tudok figyelni órán, tanulni meg képtelen vagyok. Hogy vizsgázzak így, hogy minden ilyen szervezetlen? Néha komolyan azt gondolom, hogy nem kellett volna ilyen makacsul ragaszkodnom ehez az iskolához. Már idén érettségiznék, és legalább ez meglenne rendes körülmények között. 

Az agyam már pép. Idegesítenek az ott járó-kelő, önmagukat diáknak álcázó akárkik. Üvöltenek, legtöbben a saját nemüket szeretik, és nekem ez nem is lenne probláma. Semmi közöm hozzá, de nekem mért kell hallgatnom? Miért kell ezt néznem? 

A Wc-ben kilóméteres sor áll minden egyes szünetben. Állva kell ennünk a folyosón, mert a projektorok, és a számítógép miatt be kell zárni az ajtókat. Nincs egy gombostűhegynyi hely sem a folyosón szünetekben egymást taposva, lökdösve jutunk el a büfébe, wc-be, vagy éppen ki az utcára, már aki elmúlt 18. Az aki nem, ott kell ülnie egész nap. Vagyis állnia, ha nem akarja, hogy össztetapossák. 

Alg várom, hogy megszabaduljak végleg ettől az iskolától, és ezt annak ellenére mondom, hogy az osztályfönüküt kivéve, aki egy önző liba, minden tanár nagyon aranyos, és többen még jól is adják az anyagot. (Persze néha nekik is vannak rossz pillanataik, de elnézhető) 

Tehát az iskola egy trágya. Ezen már túlléptem, csak közölnöm kellett... 

Most vidámabb dolgokról... Hétvégén újra megnéztem kedvenc filmtrilógiám ELSŐ részét, egyik kedvenc színészemmel a főszerepben. Ezen nőttem fel. Najó, nem titkolom tovább... Szóval a "Vissza a jövőbe" ELSŐ részét. Ez talán a legjobb, és bár milliószor láttam meglepett, hogy mennyire nem emlékeztem a részletekre. Pedig ezen nőttem fel. Talán ezért is vagyok ilyen dinka. Talán ezért hiszem szentül, hogy az időutazás létezik, csak valakinek fel kéne találni. Csoda egy ötlet! :D 
Tehát megnéztem, mert az utóbbi időben akár mennyire is fel akartam volna idézni, nem sikerült. Csak az utolsó jelenet jutott eszembe az utolsó pillanatban. Vagyis az utolsó fontos jelenet. 

Aztán kedvenc Angol bandám is vagy legalábbis az egyik énekese, hasonlóképpen imádja a filmet. Névszerint a McFLY! és igen. Állításuk szerint Marty McFly után lett épp ez. :D Nem kételkedem. Tom az egyik énekes azóta beszerzett kb egy hónapja egy Vissza a jövőbe II. cipőt. Amit elvileg az idén dobott piacra a NIKE. 2015-re Marty érkezésére már lesz önbefűzős is, legalábbis ezt ígérgetik. Azt hiszem gyűjtenem kell. :D 

Na, mára elég a butaságaimból, mert nem tudom rávenni magam reggel, hogy kitépjem magam az álmok édes világából a zord iskolai életbe taszítva ezzel érzékeny kis lelki világomat;)

Üzemeltető: Blogger.
Theme Designed By Hello Manhattan
|

Copyright

My own photos and words since 2009 MARIONETTANNIE.