Az Itsu nevű étteremben ücsörgök a város központjában az egyszemélyes asztalnál. Beugrottam ebédelni, miután visszacseréltem néhány fehér ruhadarabot feketére.
Miután összeszedtem az új ruhadarabokat, a pénztárnál előadtam a cserélős sztorit. A pénztáros megkérdezte, hogy mi volt velük a baj.
- A színük - válaszoltam, és ő csodálkozva felnézett - Fekete kellett volna és fehéret vettem - magyaráztam, amit elfogadott, majd kisebb tűnődés után ismét értetlenül felnézett.
- Fekete? Dehát ezek elég különbözőek - emelte ki a nyilvánvalót. Mintha a rózsaszín és azöld nem lenne éppen ugyanolyan ellentét.Persze én megerősítettem, hogy nem csak mellébeszélek, mert külföldi vagyok hanem tényleg fehér ruhát vettem fekete helyett.
¤¤¤
Mostantól szabadok a csütörtökjeim, és minden második csötörtökön teljesen egyedül vagyok rá, hogy úgy töltsem el, ezért vagyok most itt. Emlékszem, néhány hónapja az egyik barátnőmmel ücsörögtem itt, és arról álmodoztunk, hogy olyan munkánk lesz, ami mellett egyedül beücsöröghetünk ide, és csak pötyögünk a blogra vagy bármi más. Csak egyedül ebédelni egy vásárlás után.
Most nem csak az álommelót sikerült megkapni, de ez is összejött. Ne is pocsékoljuk tovább a szót, térjünk rá a dologra.
Február végén megtudtam, hogy az óvoda, amit 7 éve kinéztem magamnak, most óvónénit keres. 7 éve azért nem jelentkeztem, mert kellett hozzá végzettség, ami nekem nem volt meg, és arra nem volt időm, hogy gyorsan tanuljak pár évet, és utána jelentkezzek a munkára, amit most hirdetnek. Viszont ezúttal gyakornoki állást hirdettek a tanulással együtt, így amint megtudtam, azonnal kitöltöttem a jeletkezési ívet.
Nem is sokára, március elejére már jött is a meghívó egy próbanap/ interjúra. A beszélgetésnél a hely managere annyira lelkesen hallgatta a válaszaimat, és mind a ketten annyira rendesek voltak, hogy mégjobban szerettem volna megkapni a munkát, és elég hamar vissza is jeleztek. Végül csak 2 hónappal később keztem, mert a paprmunka elég hosszan tartott, de nem olyan régen végre megkezdődött a munka. Már nagyon a türelmem vége felé tartottam, alig vártam, hogy végre ott dolgozhassak de végre elérkezett a nap, és ledolgoztam az első hetemet.
Szeretnék majd rendszeresen jelentést írni ide az élményeimről, remélem velem tartotok! Hamarosan jelentkezem egy első hetes bejegyzéssel.
