1A Park Rd, Stapleton, Bristol BS16 1AZ, Egyesült Királyság

Szívmelengető szivecskés lattézás

2020. november 2., hétfő


 Szemetelt az eső és viharos szél próbált felkapni, amikor végeztem a munkahelyemen. Nehéz napon voltam túl, és csak a nyúlra tudtam gondolni, amit munka után varrok a varrós szobácskámba kuckózva, elbújva a szél elől. 


Ahogy a hideg éles cseppek az arcomat verték, azon tanakodtam hogy vajon mikor tér majd vissza az élet általunk megszokott rendje. A járvány előtti "csodálatos" habár inkább főként kényelmes élet. Hogy mikor tudok végre felmondani, és mikor lesz normális munkám, pontosan hol is lehetne olyan. 


Hogy mikorra érem meg, hogy ne érezzem magam megalázottnak a munkahelyemen ahogy ma, hogy dobálnak össze-vissza mert felvesznek egy rakás embert és a 3 és fél éves munkaerőnek már jóformán nem jut hely. Ma 2 órán át kutattam munkaeszközök után, becsúszott egy tűzjelzés a hideg novemberi szélben és éppen kisomfordáltam, elmenekültem a 4 óra túlórám elől, ami lehetett volna. De elegem lett és otthagytam. Opcionális. 


Hazafelé bandukoltam a eső mosta aszfalton nyomot hagyva a munkavédelmi cipőmmel. A hazaút alatt a nap már kisütött, amolyan sápadt, fehér majdhogynem télies fénnyel. Minden vakítóan ragyogott, a felállványozott templommal szemben pedig éppen nyitva volt a kedvenc kávézóm. Kis családi vállalkozás. Elmentem mellette. Koszosan és csúnyán. De jó lenne pedig beülni a csütörtöki országos lezárás előtt, gondoltam. Mikor fogom kiróbálni a tökös lattét? Mikor legutóbb voltam, nem vettem észre, mire legközelebb lesz, eltelik egy év. Megtorpantam pár lépéssel az ajtó után és vissza cammogtam. Amikor benyitottam, egy bácsi döcögött ki a mosdóból. A lány a pult mögött a telefonját nyomkodta. 


- Hello, van pumpkin spice lattétok elvitelre? - kérdeztem. A starbucks és a costa arra tanított hogy előbb kérdezzem meg hogy egyáltalán van-e, amit kérni fogok. A lány kedvesen, de meglepetten felelt mintha természetes lenne hogy mindig van az éppen szezonális ízből. Azonnal beütötte a gépbe, lecsippantottam a kártyám. Néztem ahogy habosítja a tejet. Kicsit irigykedtem is. Ez biztos jobb munka mint az enyém. Figyeltem ahogy ráönti a szokásos szivecskéjüket, majd ráteszi a fedőt. A tömeg lattékon sosincs szív, de ez a kedves családi vállalkozás elvitelre sem fukarkodik a szívvel. Megmelengette a szívemet ezen a szeles napon. Nagyon remélem hogy ki tudnak még nyitni. Nagyon sok vállalkozás megy tönkre a járvány miatt. 


Örömmel bandukoltam tovább a haza vezető úton. Nem bántam hogy nem ültem be a szörnyű kinézetem miatt, inkább csináltam pár képet és ittam a finom lattémat. Nem éreztem különbséget egy sima lattétól, mégis jó érzéssel töltött el, hogy ez tökös. Visszatöltötte a lemerülőben levő őszi hangulatomat. 










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Üzemeltető: Blogger.
Theme Designed By Hello Manhattan
|

Copyright

My own photos and words since 2009.