Hosszú idő alatt, amióta szellemes filmeket és sorohatokat néztem, irtóra idegesített, hogy a főszereplő mindig összetojja magát, ezáltal magára vonva a figyelmet. Mindig azt gondoltam, hogy a szellemekkel suttogó is jobban járt volna ha a kezdettől fogva eljátszotta volna hogy nem látja ezeket a szerencsétleneket. Azzal elkerülhette volna hogy egész életében másom megkeseredett életének végét próbálja rendezgetni.
Persze, persze. Abban is van valami szép, ha az ember segít. De ha egyszer segített, azután mindig hozzá fognak járni, és az ilyen fajta jóság idővel kihat a magánéletre.
Miko azonban végre pontosan úgy cselekedett, ahogy szerettem volna. Évek óta várom, hogy valaki ilyen szemszögből pillantson a dologra. Hogy valaki végre megpróbáljon úgy tenni, mintha nem látná. Hiszen nem ez lenne a természetes?
Mármint... Gondoljunk bele mélyebben. Ha látnánk egy torz alakot az osztálytársunk mellett, azonnal felkiáltanánk?
Dehogy... Én legalábbis nem. Hanem azonnal arra gondolnék, hogy képzelem, vagy álmodom és ha elmondom mindenkinek, akkor hülyének fognak nézni vagy dilisnek. Mellesleg, amíg nem látott szellemeket, azok addig is körülötte voltak, ameddig nem látta őket. = ha nem látod, nem piszkálnak?
Talán.
Csakhogy szegény Mikonak van ez a barátnője ezzel a különös aurával, ami történetesen pont vonzza a szellemeket. Így végülis elég nehéz eljátszani, hogy nem látsz egy ocsmány szellemet, amikor az arcodba mászik, megnyalja a reggelid, és megfogdossa a barátnődet.
Mellesleg ez a felállás eléggé emlékeztetett a saját barátságomra, de talán ez egy inkább egy másik bejegyzés témája - ami nem lesz, mert nem fogom elemezni a személyiségünket.
Néhány humoros jelenettől eltekintve azonban nem csak tele van olyan kameraállásokkal, amiket nem tudok hova tenni, - hiszen ez a téma egyáltalán nem indokolja a zavarbaejtően rövid szoknyát és a kikacsintó bugyi - de ijesztgetés helyett inkább tele van szívfacsaró jelenetekkel, amikről még az undormány kinézetű kísértetek sem vonják el a figyelmet. Pedig mindig ott rimánkodnak a közepében.
Szerintem az anime főként a barátság témájára fókuszál, mert rengeteg olyan helyzet van, amibe csak azért keverednek bele, mert Miko mindent IS meg akar tenni hogy a barátnőjét békén hagyják a szellemek. Továbbá olyan súlyos témák is felmerülnek, mint az egymás között ki nem mondott szavak, amik ellenére megpróbálunk egymás mellett élni habár nem is ismerjük egymást igazán. Az a frusztráló érzés, hogy itt van körülötted, akinek el lehetne mondani, de nem lehet. Nem tudod.
Olyan hétköznapi közmondásokat is körüljár, mint a madarat tolláról, vagy a ne ítélj a borító alapján. Ami szintén egy megható történetként ér véget benne.
A negyedik rész különösen tetszett, de nem akarnám lelőni a poénját. Nézzétek meg magatoknak.
Habár horror kategóriában kerestem és ezt inkább a slice of life-ba tenném, mégis ajánlom egy könnyed hétvégi délelőttre vagy a reggeli utáni kávéhoz, teához!
