Fruits Basket

2021. július 24., szombat

 


Ebben a pillanatban fejeztem be a Fruits Basket utolsó részét, tudom, hogy késve, hiszen június 28.-én került fel Crunchyroll-ra frissen. Valójában szeretem a szabadságomra fogni, ami július 3.-én egy hazautazással kezdődött, de egyébként ennek semmi köze a csúszáshoz. Egyszerűen csak annyira megérintett a 11. rész vége, és olyan közeli kilátásba helyezte a sorozat végét, hogy jobbnak láttam még egy kicsit érlelgetni az utolsó két részt. Számomra elég hirtelen jött a vége, hiszen valahogy a 10. részig, és azt hittem, hogy ez is egy 25 részes évad lesz, ahogy az első kettő. 


 Igazából eleinte szerettem volna évadokra bontani a kritikát és az elejéről kezdeni, jól szét spoilerezni, de most nem érzem magam felkészültnek erre. Talán majd egy másik alkalommal. Most csak szeretném hirtelen leírni a benyomásaimat erről az általan nagyszerűnek, vagy méginkább csodálatosnak vélt alkotásról, illetve erről a feldolgozásról. 


A történetem ott kezdődik, amikor 2019-ben először megláttam azt a Crunchyroll reklámot, amiben Tohru véletlenül megöleli Kyo-kunt és az macskává változik. Ez elég vicces volt nekem ahhoz, hogy soha ne felejtsem el a címét, és mindig meg akarjam nézni, de nem volt elég vicces ahhoz, hogy azonnal neki is álljak. Utólag aztán kiderült, hogy nagyon jól tettem. Úgy hiszem, hogy nem tudtam volna elviselni, hogy csak heti egy részt kapok. 


Idén tehát egy hirtelen ötletnél fogva valamikor március, április magasságában elkezdtem a sorozatot, aminek nagy meglepetésemre csak 5 részes volt az utolsó évadja. Gyorsan le is daráltam pár nap alatt, így hamar rájöttem, hogy azért annyi, mert még mindig befejezetlen!!!? 


 Így lettem tag a Crunchyrollon, hogy mindenképpen az elsők között láthassam azt, ami még hátra van. 


 A Fruits Basket, amiről azt képzeltem, hogy egy cuki paródia vagy valami vicces dolog arről, hogy egy fiú folyton macskává válik, amikor nem kellene, valami egészen másnak bizonyult. Az első részben láthatjuk, ahogy szerződés köttetik, és létrejönnek a kötések, habár erre akkor még nemigen figyelünk, és nekem aztán pláne lövésem sem volt, hogy miről van szó. 


A történet aztán bemutatja az ügyfogyott főhősnőnket Tohru-kunt, akit valamiért egészen végig a kun utótaggal illettek a többiek, ezért ennek is utána kellett olvasnom, hiszen más animékből én eddig készpénznek vettem, hogy a kun fiúkra vonatkozik, mostanra azonban megtanultam, hogy lányokat is megtisztelhetünk vele, ha kicsit komolyabban akarjuk őket venni. 


Tohru egy sátorban lakik a Soma birtokon, és innen jár iskolába mióta az anyja meghalt, a nagyapjának pedig azt füllentette, hogy vannak barátai, akinél lakhat. Kisvártatva le is bukik, és Shigure megengedi neki, hogy beköltözzön hozzájuk a házba, ameddig a nagypapa lakása el nem készül. Valamiért aztán Kyo-kunt átiratja ugyanabba az iskolába, ahova Tohru és Yuki - a másik lakója - is járnak, és megintcsak valamiért Kyo is beköltözik, mert pont van a házban még egy üres szoba.. 


A kezdeti furcsaságok után aztán olyan sztori indul, ami az elejétől a végéig görcsbe rándítja a kis szívem lányos oldalát legalábbis, kb minden másodpercével. Már rég néztem egy animét ilyen #fangörcs érzettel, amikor csak új rész kaparintottam meg. Minden héten aztán ott ültem a gép előtt, és vártam a másodpercre, amikor felrakják. Annyi humor, és szomorúság van ebben az alapvetően nehéz és komor ötletben, mégis valahogy pont kiegyensúlyozák egymást, hogy könnyen emészthető, és szerethető legyen. Valahogy ők tökéletesen ráéreztek az animáció stílusára, az apró mozzanatokra, amik boldoggá tesznek egy animében, és pont jó elosztásban rendszeresen használték is őket. A korábbi animével és a mangával ellentétben, ahol a rajzolás számomra pocsék. 


Kövezzetek meg, de szerintem kellett ez a remake ahhoz, hogy én így tudjam élvezni a történetet. Valami imádnivaló, ami végre megborzongatta bennem a lányt. Végre nem egy shonen anime hozott így lázba!kiáltás  


Viszlát legközelebb, egy esetleges elemzés keretein belül! Addig is ajánlom ezt az animét




Üzemeltető: Blogger.
Theme Designed By Hello Manhattan
|

Copyright

My own photos and words since 2009.