Brecon Beacons négy vízesése - Fotónapló

Habár angol kirándulásnak jelöltem, a Brecon Beacons nemzeti park Wales egyik látványossága. Ezúttal a négy gyönyörű vízesést láttuk, és azt ahogyan az emberek kalandtúrán vesznek részt. A túra egy szakaszán megörökítettem, ahogy leugranak a vízesésről:D Jó nézelődést!

Most pedig vicces sztori következik. Életem legjobb hamburgerét angliában, valójában nem is angliában, hanem Walesben ettem. Vicces, hogy kocsikáztunk egy kicsit és az érzet még mindig megvolt, hogy nem mentünk messzire és angliában vagyunk, de amint beleharaptam abba a hamburgerbe, érezhető volt: Ez most valami más. Még csak rendes étteremnek sem kellett lennie. A Laura's diner nevű, amerikai stílusú kocsi gyorskajálda meghatározó élménye volt a napnak. Gurulni a kietlen pusztaságban, és rábukkanni erre a kis civilizáció töredékre, sziklán ülve a kilátásban gyönyörködve betömni a burgert, szikrázó napsütésben hajtani aztán tovább a limonádéjukat szürcsölve... 

Anglia legrosszabb kiszállító cégei

A nemrég ismét belefutottam egy borzasztó cégbe, akiknek tanácsosabb lenne lehúzni átgondolni a működést, ezt a történetet szeretném elmesélni, és közben NEM ajánlani a szállítócéget.

Április elején végre találtam egy olyan varrógépet, amiről a leírások, videók és képek alapján eldöntöttem, hogy megfelel az igényeimnek. - Erről később bővebben - A hosszas keresgélés után alig vártam, hogy április 4.-én megérkezzen, és kipróbálhassam, illetve elkezdhessem varrni az egyik következő bejegyzésem témáját. A értesítő szerint Royal mail-en keresztül jön a csomag. Nem így lett.

Egy másik cetlit találtam bedobva április 4.-én. Azon túl, hogy nem volt rajta referencia szám, becsületesnek tűnt, hiszen 24 órán belüli kiszállítást ígért és időben itt volt. Ráadásul a royal mail is gyakran lusta feltűntetni a referenciaszámot, pedig nekik csak egy matricát kell ráragasztani.

Türelmesen vártam a másnapot, de a csomag nem jött, így írtam az eladónak, aki közölte, hogy életében először használja a szolgáltatást és az egyszerre feladott két csomagból egyik sem érkezett meg. Sem az enyém, sem valaki másé. Megadta a referenciaszámot, és azzal kiderítettem, hogy a csomag náluk van és arra számítanak, hogy majd én megyek érte. Erről én semmiféle értesítőt nem kaptam. Sőt nekem úgy tűnt, hogy második alkalommal ki sem jöttek. Magyarul ők bedobtak egy papírt, hogy holnap kihozzák, majd lelkesen vártak, hogy elhozzam magamnak.

Mivel nem kaptam értesítőt, nem tudtam volna bizonyítani, hogy az enyém, és a címet sem tudtam, ahova menni kellett volna. A papíron, amit kaptam csak annyi szerepel, hogy MR Kiss csomagja - ez lennék én -, ami megintcsak nem segít, amikor megjelenik egy fiatal lány a csomagért.

Végül a referenciaszámmal, amit nem tőlük tudtam meg, tudtam foglalni egy másik kiszállítást a következő szerdai napra. Ilyenkor nem adnak meg időpontot, hogy nagyjából mikor legyek otthon. Azaz nem tanácsos aznap dolgozni - de muszáj - otthon kéne kuporogni, görcsbe rándulva csendben várni nehogy ne halljam a csengőt, hiszen némelyek egy rövid csengetés után azt sem várják meg, hogy odaérjek az ajtóhoz. Hogyan álmodjak arról, hogy megvárják, hogy hallottam-e?! Most képzeljük el, ahogyan érdekelhetett volna annyira, hogy kivegyek egy szabadnapot és otthon maradjak szerdán, ezzel a 28-ból 1 napot elpazarolva!

Azután a csomag kedden megérkezett. A szerdát megelőző napon.

Szerencsére azt gondoltam, hogy ha nem leszek otthon, amikor hozzák, akkor kirángatom őket mégegyszer, hiszen ők a szállítóscég és nem szívességet tesznek, hanem ki vannak fizetve, így nem pazaroltam el egy szabadságot sem erre.

Összegezve:

• Hamis ígéret - hiszen nem hozták vissza 24 órán belül.
• Helytelenül megadott információ - avagy, nem szólunk, hogy fáradj be a csomagodért. 
• Lustaság, hanyagság - nem írjuk fel a referenciaszámot, hiszen ahhoz elő kellene vennem a tollamat. 
• Hiányos információ/ félrevezetés - hiszen, ha olyan papírt kapok, hogy menjek érte, akkor elmegyek. Cím, referenciaszám és a nevem helyes feltüntetése a kártyán.
• Pontatlanság - hiába jöttök korábban, ha megadtam egy napot, akkor arra a napra számítok, és akkor esélyes, hogy itt is tudok lenni. 

Összességében nagyon csalódott voltam miattuk. A másik cég, akit nem szívesen ajánlanék, az a Hermes. Ők kihozzák, aztán bedobnak egy papírt. Másnap visszahozzák, sőt harmadnap is. Ugyanabban az időpontban, hétköznap. Ha állandó időbeosztásos munka mellett rendelek csomagot, esélyes hogy Hermes által nem tudom majd átvenni, hiszen maximum 3 alkalommal hozzák ki olyankor, amikor nem vagyok itthon, és aztán visszaküldik a feladónak. Némelyik szállítóscég csak unatkozó háziasszonyoknak való, akik a boltba sem mennek el, ha csomagot várnak. Ez a kettő pont ilyen.

Instagram háború? - Az én véleményem.

Szokássá vált az interneten, hogy valaki kitalál valamit, van egy egyedi ötlete, vagy van egy ötlete, ami kevésbé egyedi és azzal sokat keres... mint az instagram. Az emberek szeretik, és kezdetben arra használják, amire kitalálták, aztán mikor a rendeltetésszerű használat a tetőpontjára hágott, és halványodni kezd bizonyos emberek hirtelen jött rajongása, akkor lázadni kezdenek az eredeti funkció ellen. Ennek a legviccesebb vállfaja az, amikor Teréz anyaként indítanak el mindenféle vicces kihívásokat, hogy lerombolják azt, ahogy eddig volt. 

A világ eddig is így működött, hiszen uralkodók jöttek, lázadók mentek, diktatúrák épültek és romboltattak le ember által. Ami egy ideig jó volt, azt az ember megunta és más értelmet nyert neki. Azt hiszem ez történik az instagramon is. 

Április elsején valaki úgy döntött, hogy a tökéletesség ellen fog kampányolni az instán. Aki blogol mind ismeri a kopott körömlakkos képet, amivel újabb kihívás indult el. Vitaindító posztot is képzett legalább egy, de nagyon népszerű blogos csoportban. Summázva oda is leírtam a véleményem, de nem érzem úgy, hogy ki tudtam teljesedni abban a pár sorban, így most ebben a posztban szeretném leírni bővebben azt, amit gondolok a témáról. 

Az instagram egy portál, amely a kreatív fotozás irányába nyit. Segítségével olyan személyek is készíthetnek profi fotót, akik nem értenek hozzá, hiszen a szűrőkkel szinte akármilyen jól beállított csendélet szuperül tud kinézni. Amikor rátaláltam, elsősorban művészi képeket tettek közzé rajta vagy különleges nyaralásos emlékeket, egy jól sikerült reggelit, vagy más étkezést a nap folyamán, egy szép turmixot, egy jól sikerült körmöt vagy hajat igényes kompozícióban hozzá illő színekkel, és a megfelelő szűrővel. Az összes kép négyzet alakú lehetett, nem volt lehetőség másmilyen forma beállítására, ahogy most. Az eredeti képet kockára kellett vágni az alkalmazáson belül, vagy a beépített kamera funkcióval alapból ilyen alakúra fotózni, aminek egy eredetije menthető volt telefonra normál telefonos kép alakban. 

Emlékszem, amikor 2013-ban én azért szerettem volna lecserélni a tökéletesen működő Sony X-peria kitolható billentyűs telefonomat, mert nem ment rajta az insta, és én csak néztem azokat a szép képeket és kívántam, hogy én is rakhassak fel ilyesmit. 

Egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy esetleg irigykedjek másra, amiért ezt ette, vagy itt járt vagy így áll a haja, vagy ilyen alakja van. Azt akartam megosztani, ami az enyém, és közben örültem, hogy láthatom, ami a másé. 

Számomra az instagram arra való, hogy azt osszam meg, amiről sikerült olyan képet csinálnom, ami szép és jól mutat. Legyen az egy törött köröm, vagy egy gyönyőrű virág. Éppen ezért, megvan annak is a módja, hogy olyan képeket mutassunk be, amik a való életről szólnak és nem egy tengerparti nyaralásról. De nem értek egyet azzal, hogy csupán azért, mert irigyek vagyunk, vagy Teréz anyáskodunk és meg akarjuk menteni mások lelkét, rosszul sikerült képeket kellene felraknunk. Az interneten rengeteg olyan fórum van, ahol a nyomorunkat és a rosszul sikerült napunkat tesszük közzé. A legnépszerűbb a facebook, ahova én is kiírtam hajdanán, hogy beleittam a romlott tejbe. Másik jó dolog még a blogolás, vagy a twitter. Az instagram viszont nem azért engedi meg a téglalap alakú képek megosztását, hogy a szép képek ellen lehúzott sliccel lázadjunk. 

Megértem ennek a kezdeményezésnek a jó szándékát, és megértem, hogy sokmindenkinek van szar napja. Nekem is van fent törött körmös kép, és kiömlött meggyszörp. Nekem is lekopik a körömlakkom, és ha úgy tetszik, le is fényképezem. De miért kell ehhez rossz fényképekkel tüntetni. 

"Az instagramra direkt rossz képeket feltölteni pont olyan lázadás a művészet ellen, mintha az amatőr bloggerek a nyelv ellen kezdenének lázadni, és szándékosan pocsék szöveget osztanának meg, tele hibával." 

Tegnap találtam egy gyönyőrű képet egy csinos lányról az instagramon. Irigykedhetnék, amiért ez a kép görögországban készült, de tudom; attól, hogy ő egy képen görögországban pózol, még nem így telnek a mindennapjai. Egy szép emléket osztott meg, amit elképzelhető, hogy sosem élhet át újra. Sarkítsuk egy kicsit... Bűn megosztani azt ami szép, de nem mindennapos? (vagy mégnagyobb bűn, ha mindennapos?) Miért lenne valami mű, csak mert szép? 

Ő lenne az a lány. Igényes smink, csinos ruha, gyönyőrű virágok. Ez egy olyan kép, amit képnek merek nevezni. Ő itt a képen görögországban van, a kompozíció, a harmónia, az összhang, a színek. Csodálatos fotó. Mégis megmutatja vele a valóságát is, hiszen ő maga nem egy topmodel alkat. Ennek ellenére nem áll görbén, nincs elkenve a sminkje, és nem kócos a haja. Nem lázad a szépség ellen, hanem felveszi a fonalat, és ehhez nem fogyott 30 kilót 1 hét alatt. A képen a legjobbat hozza ki magából. Ő is ember, neki is lekopik a körme. De nekünk ehhez semmi közünk. 

"Igényesen is meg tudod mutatni a valóságodat." 

Nem vagy tökéletes, és ezt senki nem is várja el. Mindenki tudja, hogy te is gondokkal kűzdesz. Neked is meghalt egy rokonod, és neked is kiborul a kávé. Te is vagy néha hisztis, és nem minden nap mosogatsz el. De kell ezt megosztani az interneten? Van ehhez bárkinek bármi köze? Ha van, vagy ha akarom hogy legyen. Akkor blogolok, akkor megosztok és ha kell képet is csinálok. De nem fogom kiállítani egy galériában. Ha pedig mégis galériába viszem, nem írom rá, hogy anti-művészet.  Ahogy instagramra is minek anti-insta hashtaggel posztolni. A szerencsétlenség és a valóság is lehet művészi alkotás, de minek az instagram ellen az instagramon lázadni?

Tudom, néha sarkallatos voltam, de remélem megértitek. Főként azok, akik azt hiszitek, hogy az élet csak mások számára tökéletes, és nektek nem. Olvassatok el pár blogot az insta nézegetés helyett, és lehet hogy rádöbbentek: Néha annak van a legrosszabb magánélete, aki a legjobb művészként a legszebb képeket tölti fel. (Például a csodás Vincent Van Gogh, aki megfestette a világ legvarázslatosabb képeit, aztán öngyilkos lett.)

"Soha ne irigyeljetek mástól semmit. Igyekezzetek megélni a saját álmaitokat!"

Ajánlanám még a témában Kónya Beáta videóját, akivel teljes mértékben egyet értek, és sokkal széleskürűbben körüljárja a témát, mint én magam! (ha előbb látom a videót, mint ahogy megírom a cikket, biztosan csak a videót ágyaztam volna be ide ;) )

VINTAGE - Polaroid land camera 1000

Ma a mára történelemmé vált polaroid land camera 1000 típusú fényképezőgépről szeretnék írni.

 Az első néhány alkalmat nem vettem videóra, hiszen csak próbálgattam, és nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy a szerkezet ténylegesen működni fog. 

Tavaly május környékén a régiségboltokat járva bukkantam rá egy 40 fontos instant fényképezőgépre. Végül nem vettem meg, hiszen semmit nem veszek ilyen drágán, amiről nem tudom, hogy működik-e egyáltalán, viszont ezen felbuzdulva ebayen vettem 8 fontért egy polaroid square shootert és aztán bideltem egy polaroid land camera 1000-et. 

 A square shooternek egy bekezdést szántam, ugyanis koszos hengerekkel érkezett, amiket nem is tudtam jól kitakarítani. Azt kell tudni róla, hogy nagyon nehéz filmet szerezni bele, ezért megy le az ára, a megmaradt filmek ára pedig felfelé ível, ugyanis már nem gyártják őket. Végül sikerült viszonylag olcsón szereznem egy 1978ból visszamaradt csomaggal. Végül a gépről is kiderült, hogy nem működik és a filmről is, hogy a benne lévő kémiai anyagok szétfolytak, és beszáradtak. Sajnos az egy sikertelen vétel volt. Kicsit megbántam, hogy felbontottam a filmet, mert azt még lehetett volna nem is olyan rossz áron értékesíteni.

 A land camera 1000 viszont kifogástalan állapotban érkezett eredeti polaroidos táskában hozzátartozó vakuval, eredeti kézikönyvvel, amiben leginkább fényképészeti tanácsok voltak. A legizgalmasabb az az 1979 decemberi számla, ami az eredeti megvásárlás dátumának bizonyítéka. Sugárzott belőle, hogy valaha kedvelt, jól karbantartott gép volt. Néhány hónapig nem mertem filmet venni hozzá, mert nem volt ötletem, hogy mit fényképezzek le, de miután K megnövesztette a haját annyira, hogy elérje azt a hatást, amit a képen látni akartam, végülis 19 fontért megrendeltem a filmet. SX-70 impossible colour film való bele. Mielőtt felbontottam volna, keresgéltem egy darabig, hogy hol az elem helye de hamar rájöttünk, hogy ennek a filmjében van az akksi. Azaz elég a filmet betolni, és Volilá!

 Az első kép egy tipikus munka utáni, még munkaruhás kép lett. 80-as évekbeli hatást szerettem volna elérni, ami látszólag sikerült volna, ám a kép sosem világosodott ki. Éppen csak annyira látszik rajta az alak, hogy meg tudjam különböztetni a többitől.

 A második képnél állítottam kicsit a fényerőn. Nem voltam bizakodó, így egy még el nem rakott ruhakupacot fényképeztem le az ablak előtt. Ez hasonló lett a másikhoz, azaz felismerhető, de csak árnyékkép. 

 Míg a harmadik kép az új rózsaszín vízforralómról készült. Eltekergettem másfelé a fényerőt. Úgy tűnik sötétítettem, mert ez a kép felismerhetetlen, sötétszürkeség maradt. 

 Negyedjére újra kivilágosítva a falon függő álomhálót próbáltam. Szintén nappali fényben, ismét sikertelenül.

 Ötödjére már nem akartam semmit a véletlenre bízni. Mivel egy csomagban összesen 10 van, és nem szeretnék több pénzt gyakolásra meg bénáskodásra költeni.. továbbá ötletem sem volt más, bedugtam a vakut, és megpróbáltam vakuval lefényképezni az indiános álomhálót az ágy felett. Ez meghozta a hatást. Magas fényerejű, elrontott kép keletkezett, de szemmel láthatóan működőképes gép által, rossz fénybeállításokkal. Nem gondoltam volna, hogy vaku nélkül nem is működik a gép, leginkább azért is nem, mert tájfényképezésre is jó.

 Az hatodik kép megérett arra, hogy ismét K legyen a modellem, a fénybeállításokon egyenlőre nem mertem változtatni, de a kép a kis fényességen kívül, ami a kép közepén jelenik meg, tökéletesen sikerült. Azaz 4 lehetőségem maradt, hogy eltaláljam a megfelelő fénybeállítást. 

 A vaku 2 használat után égettnek látszik, az üveg olvadtnak. Az első fényképezésnél erős égett szagot éreztem, olyasmit, mint mikor a gyufa égésénél visszamarad a foszfor szaga. Azt hiszem ez természetes, de ennyi év távlatából nem merem kijelenteni. A lényeg, hogy időnként új vaku kell hozzá, ez már nem egyszerhasználatos vaku. A sajnálatos tulajdonsága, hogy vaku nélkül pedig egyetlen kép sem sikerült, és nem tudom, hogy ez vajon minden más ugyanezen típusú gép esetében ilyen, vagy csak ez a hibás.