Wraxall, Tyntesfield, Bristol BS48 1NX, UK

Tyntesfield kert

2017. április 11., kedd


Alapinfó: 
 - Imádom a korabeli udvarházakat, a történetüket és látogatni őket. 
 - 2006 óta elhivatottan istenítem a Doctort, második látásra. (A TimeLordot! nem mást)

A sztori: 
 Már vagy két hónapja Bristolban éltünk, én pedig beleszürkültem a munkámba, aztán hazaérvén az itthoni teendőkbe... mikor a munkahelyemen egy bácsi szobájában egy vékonyka kiskönyvre, egy vastagabb prospektusra bukkantam. A felirat hirdette Tyntesfield. Szívesen mondanám, hogy elsőre nem keltette fel az érdeklődésem, visszaraktam és máskor néztem meg, de lényegében mindent azonnal eldobtam, ami a kezemben volt, és átlapoztam a kiskönyvet. Imádnám, ha tovább növelhetném a sztori misztériumát azzal, hogy kijelentem, már ismerős volt a hely, mert sajnos nem. Viszont beleszerettem, és azonnal riadót fújtam, hogy a közelben van egy hely, amit meg kell látogatnunk.

 Ezzel végre visszazökkenhetünk az életbe a szürke hétköznapokból - gondoltam. 

 Közben nyitva tartottam a szemem, és gyűjtöttem az infót. További könyveket találtam, és érdekességeket, amikről a következő posztomban is olvashattok majd. Lényeg a lényeg, látnom kell. Majd netes kutakodásba kezdtem, hogy megtudjam a belépő árát, vagy hogy pontosan hol is található a hely. Azt tudtam, hogy a közelben, és időközben a buszon felfedeztem a táblákat is, nyillal jelzik az irányt. Nos a netes kutatás közben fény derült a tényre, hogy a Doctor Who - a kedvenc sorozatom egy nem is túl régi része játszódott az udvarházban. 

 A Doctor Who-ról annyit kell tudni, hogy egy angol kultuszsorozat, a világ legrégebben futó sorozata, 1963 óta sugározza a BBC, nemzedékek nőttek fel rajta. 2006-ban ismertem meg, csak második látásra vettem fel a fonalat, de azóta szűntelenül szeretem. Nem rajongok, nem imádok... egyszerűen csak olyan értékeket közvetít számomra, amik hihetetlenül fontosak. Olyasmi ez, mint egy hitvallás. Egy lénnyel a középpontban, aki olyan dolgokat hírdet, amikkel egyetértek, és amit követni érdemes. Kicsit kézzelfoghatóbb formában. Ez nem fanatizmus, inkább egyfajta egyetértés, jóváhagyás, támogatás. De természetesen pörgős izgalmas részeivel leköti az embert a lényegi tartalom mellett. 
 Nos, habár a részt már láttam, abszolút nem ismertem rá, így ki kellett keresnem, hogy pontosan melyik az, és belőle képeket nézni, jól lehet a részre emlékeztem. Valószínűleg újra megnézem, mielőtt visszatérek Tyntesfieldbe. 

 Azonnal felbuzdultam, amint láttam a Matt Simth által megformázott Doctort a, mint utóbb kiderült, NEM díszletben. 

A kirándulás: 
 Múlt héten vasárnap, azaz tegnapelőtt soron kívüli szabadnapot kaptam, így elhatároztuk, hogy elutazunk most busszal a városba, ahol dolgozom, körülnézünk, tudomásul vesszük, és lehet, hogy megpróbáljuk gyalog megközelíteni a házat is. Majd ebből az lett, hogy beutaztunk a városba, körülnéztünk, majd visszasétáltunk, és kitűztük célul Tyntesfieldet. Fontos volt, hogy csapatunk harmadik tagja nélkül ne menjünk be a házba, legalábbis nekem, így egyenlőre csak a kertbe váltottunk jegyet. A gyönyörű időjárásra tekintettel is ez volt a legjobb döntés. 

 Már kora délelőtt szembesülnöm kellett azzal, hogy olyannal buszon utazni, aki még nem utazott buszon, ugyanolyan bonyolult, ha nem még bonyolultabb, mint egyedül. Éppen a buszra vártunk, mikor arra lettem, figyelmes, hogy már megjött, és el is ment. Habár útitársam látta a közeledő buszt, amit én nem láthattam háttal, nem intette le, mert nem tudta, hogy kell. Vasárnap lévén a következő buszunk csak 30 perccel később jött (habár azt hiszem hétköznap sem jár gyakrabban), egy másik számú, de ugyanúgy Nailsea-be tartó busz. Ez volt a jó eset, ha ragaszkodtam volna az X9-eshez, akkor egy órát vártunk volna ott. A jóidő ellenére a nagy belvárosi emeletes épület tövében azért egészen csípős volt a hideg, így lemondtam arról, hogy leszálljunk Tynesfieldnél, és bementünk a városközpontba egy másik busszal. 

 Miután életünkben először járkáltunk Waitroseban - ami mellesleg rohadt drága és emiatt inkább senkinek sem ajánlom - majd ettünk egy szendvicset a főtéren, hamar meguntuk a kisvárosi atmoszférát, és elindultunk buszt keresni, ami szintén egy jópofa séta lett emelve kirándulásunk fényét. A busszal két megálló után visszafelé úgy éreztük, pont helyben is vagyunk... majd elindultunk fel ott, ahol a tábla jelezte az utat. Hamar rájöttünk, hogy ez kocsiút, és nem egészen emberi túrázásra szánt terület. Habár találtunk egy ösvényt kicsit feljebb, a telefonom GPSére hallgatva inkább visszafordultunk és egy egyszerűbbnek hitt irányba indultunk el. 

 De a helyzetünkhöz képest nem az volt a legegyszerűbb irány. A keskeny angol vidéki utacskán, járda nélküli bozótosaiban haladva a kerítés mellett haladtunk a kocsik között, közben élvezve a gyönyörű vidéki látványt, amit filmekből irigyeltem még otthonról. Nagyjából 20 perc alatt értünk oda a kapuhoz, ahol végre a National Trust felirata hirdette, majdnem célba értünk.



 Onnantól körülbelül 10 perces, rövid séta vezetett felfelé egy kitaposott területen, mire végre megérkeztünk. Szerintem nekem érdemes lesz tagságit venni, valószínűleg sokat fogok még arra bóklászni. 

 A kert gyönyörű volt, főleg a tavaszi virágzásnak köszönhetően. Élmény volt végre a természetben sétálgatni egy gyönyörű kornyezetben. Feltöltött. 












 



Egy pillangó szárnycsapása is hurrikánba torkollhat.

2017. április 7., péntek



Március 9.-én ismét találkozhattam Hegedűs Erikával (aki így írt az esetről). Mint velem kapcsolatban semmi más, ez sem ment zökkenőmentesen. Az Allee-ban találkoztunk, a Costa cafe-t jelölte meg helyszínként. Korábban érkeztem, így jó 10 percet vártam, mire kaptam tőle egy üzenetet, hogy a felső szinten vár... persze én a földszinten ültem. 

A fő célom az újratervezési napló megszerzése volt, de természetesen mindenképpen újra beszélgetni szerettem volna Erával. Két éve márciusban találkoztunk, érdekes volt hallgatni, amit gondol rólam. Habár az ember az igazságnak ritkán örül. 

Korábban egy virágot nyomott a kezembe, én pedig megígértem a bejegyzés alatt kommentben a magyar bloggerek csoportban, hogy csinálok belőle egy nyakláncot. Kérte, hogy küldjek képet. A nyaklánc azóta parkolópályán pihent az angol szótárban, préselődött és várakozott.  

Amikor kitaláltam a nyakláncot, azt akartam, hogy emlékeztessen arra a beszélgetésre és arra az érzésre, amit akkor hirtelen éreztem. Mintha valami változás felé haladnék, és akkor még egészen máshogy képzeltem azt. Volt az a tervem a nemmondjukkianevét városban vidékebbre és a legnagyobb változásom az volt, hogy nagyon igyekeztem nyíltabban viselkedni. Azután egy egész másik úton indultam el.

Bevallom, az első napon azon túl, hogy rendkívül inspirált voltam, úgy gondoltam, hogy bizonyos vonalon Era tanácsai falrahányt borsóként fognak odaszáradni a múltba, ahogy halad az idő. Nem tetszett például, ahogy azt gondolta, hogy képes vagyok létezni anélkül, hogy másért legyek. Önző gondolatnak tartottam, hogy kisajátítsam magam, és csak azzal foglalkozzak, ami nekem jó. Persze a tőlünk kívülálló események olyan irányba sodortak, hogy jó hasznát vettem a tanácsoknak és sikerült felfognom, hogy a magam előtérbe helyezése és egyénként kezelése nem arról szól, hogy mást kizárok, letojok és egyedül halok meg. Egyszerűen csak arról van szó, hogy nem hagyom magam alátemetődni egy rossz kapcsolatnak. Mindig tudni kell megkülönbözteti azt, akivel együtt él az ember, és akiért élnie kell, mert az adott személyt amúgy hidegen hagyja.

Végül elhagyódtam másért, Németországban kötöttem ki, kirándultam, megfordultam Hollandiában és végül Angliában kötöttem ki, amin belül nemrég Skegnessből Bristolba költöztem és ezek csak felszínt kapargató állítások. Ezalatt rengeteg mindent kipróbáltam, mind a munka, mind a szórakozás és a magánélet terén. Rengeteg emberrel találkoztam. Ez a virág jelenti azt, aki akkor voltam, amikor ez a beszélgetés lezajlott. Az, hogy változom és fejlődök, nem szabad hogy azt jelentse, hogy elfelejtem, honnan indultam. A virág azt a napot jelképezi. Egy boldog nap volt. Ami után sok szomorú és nehéz nap jött. Most megint boldog napok vannak, de ezek után is jönnek még nehéz napok. És az a virág tud erre emlékeztetni. Akkor még egyszerűbb értelme volt. Egy egyszerű és hozzám képest bátor cselekedetet jelentett. Mert számomra annak számított, hogy jelentkeztem a Több vagy kihívására. De mára egészen kiforrt és az azt követő események hatására megváltozott a jelentése is:) Valószínűleg nem indultam volna el ezen az úton, ha akkor nem zajlik le ez a beszélgetés csak magamba süppedek és valamikor kigyógyulok a bánatból, hogy minden maradhasson annak, ami volt. De utólag visszanézve, hiába volt nehéz az utam, és hiába vannak még hegyek előttem, amiket meg kell mászni. Nem cserélném vissza arra ami lehetett volna.

Előzmények

Üzemeltető: Blogger.
Theme Designed By Hello Manhattan
|

Copyright

My own photos and words since 2009 MARIONETTANNIE.