Tegnap érkezett a mű. Már alig bírtam kivárni ezt a pár napot, mire végre a ezemben tarthattam. Habár hülyén hangzik, azonnal be is bújtam a kedvenc pokrócom alá az este egy forró teával, hogy neki álljak.
Aztán a kötet magával ragadta a figyelmem. Habár általában könnyű elvonni a figyelmem, és van egy rossz szokásom, hogy manga és könyv olvasás közben is, nézegetem, hogy mennyi van még hátra egy fejezetből, ez itt nem történt meg. Egyszerűen csak tudni akartam, hogy mi lesz.
Őszinte leszek. Az egyik kedvenc otome bloggerem instáján láttam ezt a mangát, és a fülszöveg elolvasása nélkül vettem meg. Szinte biztos voltam benne, hogy Hikaru valami iskolai zaklatás áldozata lesz, és megöli magát. De nem ez történt. Kicsit meglepődtem, hogy valójában egy horror és nem spoilerezek ha elmondom, hogy Hikaru valójában eltűnt a hegyekben egy hétre, majd csodával határos módon előkerült és Yoshiki úgy sejti, hogy ő nem az igazi Hikaru.
A tény, hogy ez nem csak egy szomorú sztori lesz egy fiú haláláról, hanem egy horror, mégjobban meghozta a kedvem a gyűjtögetéshez, így habár sosem terveztem mangt gyűjteni, talán ez lesz az egyetlen sorozat, amit mégis érdemes megvenni.
Még mindig sokk hatása alatt vagyok, amiért együltő helyemben kiolvastam a kötetet újabb tea készítése, wc-re járkálás vagy az értesítéseim ellenőrzése nélkül. Tényleg nagyon lekötött, és már alig várom az október végét vagy a november elejét, amikor a második kötetet is a kezemben tarthatom.
A rajzok gyönyörűek, ai igazán leköti a szemet, és részletesek. Jól játszik az árnyékokkal és a fény egyensúlyal annak érdekében, hogy hozzá adjon a történet hátborzongató aurájához. Szinte vágni lehet a feszültséget, ami Yoshikiban feszül, miközben nem akarja teljesen elveszítei a legjobb bartját/talán szerelmét, de azt is tudja, hogy ahogy a dolgok vannak, az úgy nem helyes.
Yoshiki gyönyörű, mint egy angyal. Egyszerűen nem tudtam megunni, minden oldal élvezet volt. Úgy éreztem legszívesebben megérinteném a kis imádnivaló, unott, elgyötört arcát minden alkalommal amikor a rendezetlen haja a szemébe lógott. Szinte állandóan. Meg tudnék fojtani minde karatert egy kiskanál vízben aki állandóan a frufruját akarja levágni.
Őszintén alig várom a következő részt!
