A csirkepörkölt esete a nokedlival, avagy miért is kell nekem nokedlit szaggatni?

2016. március 31., csütörtök





 Cezary egy békés délután, minden előjel nélkül azt kérdezte, tudok-e főzni. Mondtam neki, hogy nem. Nem azért, mert nem tudok semmit megcsinálni, és nem is azért, mert nem akarok, vagy borzasztóan sikerül, ha próbálkozom. Egyszerűen csak tudtam, hogy magyar ételekre gondol, mint például a pörkölt vagy hasonló... amiket otthon nem szerettem. Végülis mindig mondogatta, és annyit emlegette a dolgot, hogy...

 Megígértem, hogy egy nap majd főzök neki pörköltet, de először is mindenképpen kell szereznem paprikát. Igazi magyar pirospaprikát. Azonnal riasztottam is apát, hogy szerezzenek mindenféle paprikát és küldjenek ki, mert nekem mindenképpen pörköltet kell főznöm, itt meg nincs rendes paprika. Magyarízű.. 


 Végül február 13.-ától egészen márciusig vártam a csomagra, idő közben el is költöztem, és megfigyeltettem, hogy jön-e a csomag. Nem jött. Végül lementem polish shopba, ahol háromféle paprikaport találtam. Egyenként megszagolgattam és megkóstoltam őket, majd arra jutottam, hogy kissé keverve egészen jó is lehet. Gondolkodtam, már jó előre pörkölt recepteket is begyűjtöttem azoktól, akiket úgy ismerek, hogy jól csinálják. Végülis anya receptje mellett döntöttem, mert mindigis övé lesz a legjobb pörkölt. Akármi legyen is. Az első próbálkozás kissé túl tejfölös lett, és nem is a legjobb "tejfölutánzatot" választottam. Másodszorra viszont tökéletes lett. Jó lengyel tejfölt használtam hozzá, és úgy három-négy próbálkozás után még a nokedli is sikerült. Csakhogy a fiú, aki mindent megtett értem, terelgetett és vigyázott rám, törődött velem, segített munkát találni, megállni a lábaimon, és megismertette velem a lengyel konyhát, megkapja a pörköltet. 

 Arra viszont nem számítottam, hogy ez a gesztus mennyire meg fogja lepni. Még életemben nem kaptam ilyen hálás reakciót senkitől, és talán soha nem is fogok ezután. Állítólag finom volt, és köszöni, mert még soha nem evett ahhoz hasonló tésztát azelőtt. Ez a megjegyzése volt a korona a sikeremre. 

 Összességében úgy gondolom, hogy ha életemben többet nem is főzök pörköltet, de érte érdemes volt megtanulni és kiszenvedni, hogy a tőlem telhető legjobban sikerüljön, mert ő tényleg megérdemelte. 

Üzemeltető: Blogger.
Theme Designed By Hello Manhattan
|

Copyright

My own photos and words since 2009.