Ma reggel felkeltem, és azonnal a patika felé vettem az irányt. Gyönyörűen sütött a nap, és a madarak már a tavaszi nótákat énekelték. Hamar túl is lettem a dolgon, és néhány másik dolog felvétele után haza indultam. Olyan pihentető és örömet okozó séta volt, amilyeneket télen nem gyakran lehet átélni. Ebből is látszik, hogy a zord télnek lassancskán a végére értünk.
Ma bevállaltam egy túlórát de csak mert nem akartam kihagyni a baba úsztatást. Délre kellett oda érnem, ami kicsit elrontotta a reggeli rutint, de egészen kellemes volt nem reggel bemenni a változatosság kevéért. Ráadásul ma csak 4-ig kellett maradnom, és csak az úszás kedvéért mentem, hogy mindenki tudjon úszni, akinek engedték a szülei.
Gyorsan megebédeltettük a babákat, letettük aludni azokat, akik a következő menetben vettek részt és gyors öltöztetés után elindultunk az út túloldalán helyezkedő uszodába. Ott gyors feladat volt, hogy úszó pelusba tegyük őket és fürdőruhácskába, amit a szüleik előre bepakoltak nekik.
Mind izgatottak voltunk, a szülők, és a többiek is. Viccessé tette számomra, hogy a babáknak viszont fogalmuk sem volt, hogy mi történik velük. Biztos nem értették. Volt egy kis sírdogálás az öltözésnél, de egyébként mindenki egészen nyugodt volt.
Amikor vizet értek, az én babám volt az egyetlen, aki nem kezdett egyből sírni. Szinte azonnal mosolygott és boldogan rugdosta a vizet, mint aki tudja, hogyan kell úszni. Habár a többieknek nem tetszett azonnal, hamar kacagni és pancsolni kezdtek és mindenki nagyon élvezte a mókát.
Az én dolgom egyszerű volt, nekem sikerült a vizes ruhámat is átvenni, mert a baba nem is sírta el magát mikor végre megnyugodott. Eleinte kezdegetett, de aztán sokat beszéltem hozzá és hatalmas szemekkel figyelte a körülötte zajló eseményeket.
Összességében nagyon jó élmény volt és remélem rendszeresen el fogjuk vinni őket úszni!
