Jópár hete láttam itt egy nagyon kellemes élményeket és érzéseket idéző nosztalgikus bejegyzést. Képek láthatók benne a balatoni nyárról mindenféle 60-as 70-es évekbeli felvétel. Megjött a kedvem hát, hogy én is elhozzam nektek a nyarat a blogomon keresztül, és olyan élményeket osszak meg, ami saját. Riadót fújtam apának, aki megnézte a rendelkezésre álló albumokat, és küldött nekem pár képet.
A koncepció az volt, hogy a képek által átjöjjön, milyen boldog és kedves nyarak voltak, amikor a nyaralónkban kolbászos szendvicset reggeliztünk paradicsommal, paprikával friss pékáruból, amit a mama zelőtt vett, hogy felkeltünk volna. Aztán mentünk barackot majszolni a partra, ahol persze mindig elcsábultunk, amikor a kukoricás ember arra haladva felkiáltott, hogy kukori! Azok a jó sós kukoricák, amiktől ragadtunk utána mindenhol, és az arcunkon maradt a kukoricaszem! A jó gyümölcsleves és a balaton illata. Kinek ne hiányoznának az esti szalonnasütések, és a forró séták. Lássuk hát az én összeállításomat, ami a mi nyarainkat idézi.
Néhány születésem előtti kép a nyaralónál
 |
| Apa a lányok után ácsingózik. Itt még nem léteztem úgy 10 évig. |
és utána...
 |
| Mindig is értettem a menőséghez. Valahogy a véremben van. |
 |
| Anya semmit sem változott, csak kisszőkült!:D |
 |
| Apa és a táplálkozási zavar:D |
 |
| Ez a kő alattam, jelenleg a József Attila emlékmű tetejét díszíti. |
 |
| Szerencsétlenül járt sárkányos úszógumim, amit egy vandál harapás következményeképpen még évekig foltozgattunk, s végül könnyes volt a búcsú. |
 |
| A PÓZ! |
 |
| A kedvenc klumpám.. |
Sajnos a későbbi képek már mind anyánál vannak, így nem tudtam megszerezni azokat a képeket, amik nekem a strandélményt jelentették.
Boldoggá tesz, hogy a gyerekéveimben minden nyáron a Balatonnál nyaralhattam, és magaménak tudhatom ezeket az emlékeket. S habár a varázs számomra már kiveszett belőle, az emlékek sosem kophatnak meg.
