Évadzáró | 2023

Nagyon sok dolog történt az idén, nem is tudom hol kezdjem el a sort. 

Az évet munkanélküliként kezdtem, és új hobbimnak hódolva. A januárt sok sok nintendo játékkal töltöttem. Februárban végre megnéztük a Platinum Endet. Márciusig kiolvastam a My hero academia könyveket, hogy neki kezdhessek az idén kijött újnak, amit áprisiban kaptam kézhez. Megnéztük a Jujutsu kaisen első évadát, ami nagyon tetszett, majd hamar ki is ábrándított, amit a neten olvastam róla. 

Szintén Februárban jelentkeztem egy munkára az oviban, amire már régóta szeretnék, de sosem volt bátorságom. Márciusban le is bonyolítottuk az interjút. Most felvettek! Ezután két hónapnyi papírmunka következett, mielőtt még belekezdhettem volna az új életembe. Ez a két hónap aztán nagyon rossz hangulatban telt, mert nem tudtam miért tart ez ilyen sokáig. Kiderült, hogy mindenkinek ennyire sokáig tart.... de csak akkor, amikor nekem már mindegy lett ez az információ. Képzeld el, hogy az első munkanapod előtti napot éled újra és újra két hónapon át! 

Május 5-én kezdem az új helyen és nagyon sok mindent tanultam az első 3 hónapban. El kellett olvasni az összes szabályt és kvízeket kitölteni, netes kurzusokat végig csinálni életmentésről, higiéniáról, terrorelhárításról meg olyasmiről amit máshol nem kell megtanulni. Kész szenvedés volt mire az összes papírmunkán túl lettünk a gyakornokságomhoz, de aztán megkezdtem a nehezét augusztus végén, amikor visszaértem a szabadságomról. 

Augusztusban aztán 3 hétre haza utaztam szabadságra. Évek óta először tudtam hivatalosan szabadságot kapni ebben a hónapban, mert az eddigi munkahelyemen nem adtak ki augusztusra szabadságot. 

A szabadság alatt voltam apával sétálni a Római parton és anyékkal nyaraltunk a balatonon. Rengeteget ettünk a szálláson, ahol nagyon finom volt a kaja. Elmentünk Keszthelyre a Festetics kastélyba, strandolunk és voltunk párkányban is egy középkori paraszt étteremben. Apával Fenyvesen voltunk és nagyon hamar elment az egész szabadság. 

Visszatérve a munkahelyre egy másik szobában találtam magam. Áthelyeztek és több terhelést raktak rám, amiből egészen más módon tanultam, mint az azt megelőző hónapokban. Úgy érzem, hogy egyre jobb vagyok abban, amit csinálok és habár még nagyon nem értem célt, de már látom, hogy lehetséges! Míg az első néhány hónapban a rendszert tanultam és hogy hogyan működik az élet az oviban, mostmár figyelnem kell a kulcs gyerekeimre, speciális igényeikre, étel elvárásokra, szülői kívánságokra. 

Idén megvolt az első szülői értekezletem, fogadtam újoncokat szóval rengeteget kellett idegenekkel kommunikálnom, habár az rengeteg energiát vesz ki belőlem, úgy érzem hogy egyre kevesebbet. 

Az idén 2x2 hetet töltöttem el K nélkül (amiért augusztusi szabadságot vettem ki) és ezek nagyon nehéz időszakok voltak, úgyhogy remélem hogy jövőre ilyen nem nagyon lesz.

A jövő évre erőt és észt szeretnék kérni, hogy sikeresen menjen a tanulás! 

Karácsony előtti hangulat

Idén végre olyan munkahelyem van, ahol alanyi jogon jár a karácsonyi szünet. Az az ma volt az utolsó munkanapom az évben, így szerettem volna egy kis időt szentelni egy rövid összefoglalónak az elmúlt napokból. 

A karácsonyi díszítésért én voltam a felelős, mivel volt az a nagyszerű ötletem, hogy a szülőknek készített kártyának kivágott csillagokból többet készítsünk el, és ami marad azt lógassuk le a tetőszerkezet fém elemein. Ez otthonossá és kedvessé tette a szobát. 

Ahogy egyre közelebb érkeztünk a karácsonyhoz, túl a munkahelyi karácsonyi bulin, elérkezett a karácsonyi vacsora a babákkal. Egy tipikus angol karácsonyi rostonsült vacsorát kell elképzelni, csak a legtöbb zöldség pépesítve volt. Azon kívül pigs in blanket, pulyka szelet és yorkshire pudding fogalt helyet a tányéron. Délelőtt rajzoltunk karácsonyi ebéd alátétet és ragasztottunk karácsonyi koronákat, amit csak egy kisfiú nem dobált a fölre, amelyik úgy falta a maga kis vegetáriánus ebédjét, hogy talán észre sem vette, hogy valaki a fejére húzott egy papírkoronát. Aznap csak fél napos voltam, és a munkahelyről egyenesen a város bevásárlónegyébe mentem összeszedni a titkos mikulásos ajándékom. Egy kedves lányt húztam, aki a bulin elárulta, hogy a science-fiction témakört szereti olvasni, emelett ki kellett töltenünk egy nyomtatványt, amivel adunk ötletet hogy mit vehetünk egymásnak. Szóval volt egy kis fogalmam róla, hogy mit szeretne, de közben tettem bele egy kis ezt meg azt is, ami magyar hogy olyasmit is adjak, ami magától nem tudna akárhol megvenni és amit senki mástól nem tudna kapni a munkahelyen. 

Az utolsó hét hamar elment. 15.-e után megengedett volt elvinni a nevünkre szóló ajándékot a munkahelyi karácsonyfa alól. Az idén jó ajándékot kaptam, biztos valamelyik rendes lánytól amelyiket kedvelem is. Ez az ajándékozás nem úgy zajlott, mint az amin a legutóbb az iskolában vettem részt. Itt nem tudtuk, hogy kitől kapunk ajándékot és olyasmit kaptam, aminek örültem. Örülök, hogy a keserű iskolai emlékek ellenére mégis vállalkoztam erre is. Idén egy kicsit több közösségi eseményben és programban vettem rész, mint amennyiben szoktam, de ez azért van, mert új a munkahely és be szerettem volna illeszkedni. 

Az utolsó héten rengeteg szülő hozott nekünk ajándékot, és a legleleményesebbek a fa alatt hagyták az ajándékot, amit az aulában díszítettünk fel a gyerekek által készített díszekkel. 

Nagy meglepetésemre az egyik gyerekem szülője egy kártyát hagyott mindennyiunknak személyreszólóan benne a kislány képével, ahogy a karácsonyfa előtt örül. Az új évben ausztráliába költöznek, és soha többet nem látjuk, igazán édes búcsú. 

A legújabb gyerekem szülei egy nagy közös ajándékcsomagot hoztak mindenkinek, és mégnagyobb meglepetésemre a két másik gyerekem szülője is hagyott nekem egy kis ajándékot a fa alatt. Az egyik egy nagyon kedves üzenettel, ami úgy érzem löketet ad majd a jövő év kezdésére. 

Ez az idei jóban és rosszban gazad év volt. Örültem és szenvedtem is, de remélem hogy a jövő év jobb lesz minden tekintetben. 

Ezzel a hangulattal vetem bele magam a karácsonyi takarításba, sütés, főzésbe.