Hosszas zárvatartás után most ismét beülhetünk a kedvenc helyeinkre, így Annával elhatároztuk, hogy kihasználjuk a lehetőséget, mielőtt újra elvennék tőlünk. Azonnal reggelizni idultunk, hiszen evés előtt indultunk el otthonról. Az általam ajánlott reggelizőhely zsúfolásig volt, így valami ismeretlen felé vettük az irányt. Végre lehetőségünk nyílt kipróbálni az Itsut, ami alapvetően előre elkészített hideg ételeket árul hűtőpulból, italokat, smoothiet, mochit, instant kinézetű miso leveseket és tészta ételeket.
Reggelire ezeket a töltött tésztafalatokat és sárkány tekercset választottunk mochival és én smoothiet is ittam. Ezeket a smoothiekat előre bekészítve a pultból lehet kiválasztani még turmixolás előtt. Ebben a zöldben, spenót volt, avokádó és láttam benne petrezselymet is, ami nagyon megtetszett. Sajnos turmixolás után kiderült, hogy csak felületesen néztem meg, és valójában az koriander volt - mindig összekeverem -, így is iható, de azért nem villanyozott fel. A sushi finom volt, a mochi pedig mango sajttortás, azaz sűrű puding vékony mochiba csomagolva. Meglepően finom volt ahhoz képest, amire számítottam. A reggeli alatt kellemesen elcsevegtünk az aktuális kedvenc animénkről a Fruits Basketről, aminek később külön posztot szentelek majd. Rég nem csevegtem már ilyen jót valamiről, ami éppen fokozottan érdekel és lázba hoz. Olyasmit éreztem, mint mikor régen elkezdtem nézni a Narutot, sikerült rávennem a húgomat is, hogy ő is nézze, és aztán órákig elemeztük, hogy mi a véleményünk az aktuális részről. Gondtalan gyermeki érzés volt.
A reggeli után bevásárlókörútra mentünk a szakadó esőben. Szükségem lett volna egy új fekete bőrdzsekire, mert a régi már nagyon tönkrement és nem tudom hordani. Végül nem vettem semmilyen ruhát, mert semmi nem tetszett. Még a fekete bőrdzseki sem, amit a primark kifejezetten alacsony áron szinte utánunk vágott. A kínai bolt majdnem elcsábított egy olcsó porcelán ételhordó szettel, és egy tradícionális tea készlettel, de végül ott sem vettem semmit, mert hirtelen úgy éreztem semmire nincs szükségem. Pánikot akkor éreztem, amikor viszont láttam egy ruhát, amire régóta vágytam, és azt hittem már nem árulják, de végül úgy éreztem, arra sincs szükségem. Nem tudom, hogy ez ideiglenes mellékhatása-e a bezártságnak, de úgy éreztem, nincs értelme ilyen szép ruhát megvenni, hiszen úgysem lesz alkalmam hordani.
Betévedtünk a TK Maxba is, de csak megnézni a kínálatot. Én imádom a cipőket, így azonnal a cipők felé vettem az irányt, hátha találok valami csinos magassarkú szandált a nyárra. Anna azonnal kiszúrt egy gumi szandál cipőt, gondoltam viccből. Amikor gyerek voltam, az ilyen dolgokon mindig szörnyülködtünk, úgyhogy csak nevettem és néztem tovább a szandálokat. Anna azonban máshogy látta azt a cipőt, és felpróbálta. Vagy talán viccből vette fel, de végül rájött, hogy nem is áll rosszul, sőt egészen jó. Mintha rá öntötték volna, és amikor megláttam hogy milyen lelkes, én is megirigyeltem. Miuták közöltem vele, hogy mostmár nekem is kell, addig keresgélt, hogy az összes hasonló cipőt odahordta nekem, és én is találtam magamnak valót.
Végülis ebédre visszatértünk az Itsuba, ahol shushi tálat vettem, és gőzgombócot. Mindennel elégedett voltam, habár ez a félre rakott, lehűtött sushi egészen más, mint a házi, illetve az étteremben készített. A gőzgombóc finom, puha és meleg volt a melegítőpultból. A hely hangulata egyszerű, de stílusos. Maga az élmény, hogy ott ülünk, és beszélgetünk, boldoggá tett. Valahogy volt a helynek egy otthonos hangulata, ami miatt bármikor szívesen beülnék oda akár egyedül is, blogolni. Vagy ketten blogolni, amikor már kifogyunk a szóból.
Mire befejeztük az ebédet, és eljött a boltok zárási ideje, a nap is kisütött egy rövid időre, mielőtt alá bukott volna a horizonton. Ez csak szokásos, a nap kora reggel, és napnyugtakor süt akkoris, ha esős vagy borús napról van szó, de ez is csak emelte a hangulatunkat, és egy ráadás sétára ösztönzött az új gumicipőnkben. A délutáni égbolt mesebeli látványáról eszembe jutott a világ, amiben a helyi stúdióban tartott yoga után felfrissülten más szemmel nézek a világra. Egy világ, amiben mindig csak halasztottam, hogy beiratkozom kung-fu oktatásra, és addig húztam, ameddig tényleg elveszítettem rá a lehetőséget. Most meg is ígérem magamnak, hogy ha újra kapunk lehetőséget beiratkozom!