Csajos nap Annával az Itsuban

2021. május 26., szerda


Hosszas zárvatartás után most ismét beülhetünk a kedvenc helyeinkre, így Annával elhatároztuk, hogy kihasználjuk a lehetőséget, mielőtt újra elvennék tőlünk. Azonnal reggelizni idultunk, hiszen evés előtt indultunk el otthonról. Az általam ajánlott reggelizőhely zsúfolásig volt, így valami ismeretlen felé vettük az irányt. Végre lehetőségünk nyílt kipróbálni az Itsut, ami alapvetően előre elkészített hideg ételeket árul hűtőpulból, italokat, smoothiet, mochit, instant kinézetű miso leveseket és tészta ételeket. 

Reggelire ezeket a töltött tésztafalatokat és sárkány tekercset választottunk mochival és én smoothiet is ittam. Ezeket a smoothiekat előre bekészítve a pultból lehet kiválasztani még turmixolás előtt. Ebben a zöldben, spenót volt, avokádó és láttam benne petrezselymet is, ami nagyon megtetszett. Sajnos turmixolás után kiderült, hogy csak felületesen néztem meg, és valójában az koriander volt - mindig összekeverem -, így is iható, de azért nem villanyozott fel. A sushi finom volt, a mochi pedig mango sajttortás, azaz sűrű puding vékony mochiba csomagolva. Meglepően finom volt ahhoz képest, amire számítottam. A reggeli alatt kellemesen elcsevegtünk az aktuális kedvenc animénkről a Fruits Basketről, aminek később külön posztot szentelek majd. Rég nem csevegtem már ilyen jót valamiről, ami éppen fokozottan érdekel és lázba hoz. Olyasmit éreztem, mint mikor régen elkezdtem nézni a Narutot, sikerült rávennem a húgomat is, hogy ő is nézze, és aztán órákig elemeztük, hogy mi a véleményünk az aktuális részről. Gondtalan gyermeki érzés volt.

A reggeli után bevásárlókörútra mentünk a szakadó esőben. Szükségem lett volna egy új fekete bőrdzsekire, mert a régi már nagyon tönkrement és nem tudom hordani. Végül nem vettem semmilyen ruhát, mert semmi nem tetszett. Még a fekete bőrdzseki sem, amit a primark kifejezetten alacsony áron szinte utánunk vágott. A kínai bolt majdnem elcsábított egy olcsó porcelán ételhordó szettel, és egy tradícionális tea készlettel, de végül ott sem vettem semmit, mert hirtelen úgy éreztem semmire nincs szükségem. Pánikot akkor éreztem, amikor viszont láttam egy ruhát, amire régóta vágytam, és azt hittem már nem árulják, de végül úgy éreztem, arra sincs szükségem. Nem tudom, hogy ez ideiglenes mellékhatása-e a bezártságnak, de úgy éreztem, nincs értelme ilyen szép ruhát megvenni, hiszen úgysem lesz alkalmam hordani. 

Betévedtünk a TK Maxba is, de csak megnézni a kínálatot. Én imádom a cipőket, így azonnal a cipők felé vettem az irányt, hátha találok valami csinos magassarkú szandált a nyárra. Anna azonnal kiszúrt egy gumi szandál cipőt, gondoltam viccből. Amikor gyerek voltam, az ilyen dolgokon mindig szörnyülködtünk, úgyhogy csak nevettem és néztem tovább a szandálokat. Anna azonban máshogy látta azt a cipőt, és felpróbálta. Vagy talán viccből vette fel, de végül rájött, hogy nem is áll rosszul, sőt egészen jó. Mintha rá öntötték volna, és amikor megláttam hogy milyen lelkes, én is megirigyeltem. Miuták közöltem vele, hogy mostmár nekem is kell, addig keresgélt, hogy az összes hasonló cipőt odahordta nekem, és én is találtam magamnak valót. Szerelem szeretet 


Végülis ebédre visszatértünk az Itsuba, ahol shushi tálat vettem, és gőzgombócot. Mindennel elégedett voltam, habár ez a félre rakott, lehűtött sushi egészen más, mint a házi, illetve az étteremben készített. A gőzgombóc finom, puha és meleg volt a melegítőpultból. A hely hangulata egyszerű, de stílusos. Maga az élmény, hogy ott ülünk, és beszélgetünk, boldoggá tett. Valahogy volt a helynek egy otthonos hangulata, ami miatt bármikor szívesen beülnék oda akár egyedül is, blogolni. Vagy ketten blogolni, amikor már kifogyunk a szóból. 


Mire befejeztük az ebédet, és eljött a boltok zárási ideje, a nap is kisütött egy rövid időre, mielőtt alá bukott volna a horizonton. Ez csak szokásos, a nap kora reggel, és napnyugtakor süt akkoris, ha esős vagy borús napról van szó, de ez is csak emelte a hangulatunkat, és egy ráadás sétára ösztönzött az új gumicipőnkben. A délutáni égbolt mesebeli látványáról eszembe jutott a világ, amiben a helyi stúdióban tartott yoga után felfrissülten más szemmel nézek a világra. Egy világ, amiben mindig csak halasztottam, hogy beiratkozom kung-fu oktatásra, és addig húztam, ameddig tényleg elveszítettem rá a lehetőséget. Most meg is ígérem magamnak, hogy ha újra kapunk lehetőséget beiratkozom!






A szabadság valódi jelentése - elmélkedés



Egyik lezárás a másik után, bezárt boltok, kávézók, éttermek. Így telt a tavalyi év. Legutóbb tavaly novemberben volt lehetőségem egy kicsit elkolbászolni a városban és bejárni a boltokat. Volt idő, amikor minden szabadnapomon vásárolgatni jártam, még ha nem is vettem semmit. Az a novemberi nap így aztán hosszú ideig volt az egyetlen, ami a régimódi életünkhöz kapcsolt, és kapaszkodóként időnként arra használtam, hogy ne felejtsem el, hogyan lehetnének és hogyan voltak a dolgok valaha. Az ember ugyanis hamar hozzászokik az új helyzetekhez és idomul a környezet adta lehetőségekhez. Ahogy hozzászoktam ahhoz, hogy Angliában nem tudok minden nap sült császárszalonnát enni reggelire és vacsorára, úgy lassan ahhoz is hozzászoktam, hogy az arcomon van a maszk, és néha el is felejtem. Lassan közeledik az idő, amikor talán újra nem lesz szükség maszkra, és az emberek ahhoz is hirtelen nehezen szoknak majd hozzá, miután ilyen hosszú ideig kényelmes volt maszk mögé rejteni az arcunkat, lesznek majd napok, amikor úgy érezzük magunkat maszk nélkül, mintha nem vettünk volna fel bugyit. Ez azonban ugyanolyan hamar el fog múlni, amilyen hamar hozzászoktunk a maszkunk állandó öblítő szagához, és ahogy hozzá szoktunk, hogy nincsenek nyitva a kedvenc boltjaink.


Az ember rugalmas élőlény, talán épp ez az, ami miatt a hosszú évezredek során ahelyett, hogy megtizedelődött és kipusztult volna, inkább elszaporodott a földön. Egy erős faj, talán erősebb a csótánynál, és ez nem inzultus, nem inzultus a világ legszívósabb, erősebb élőlényéhez hasonlítanom magunkat.


Hosszas huzavona után most újra kinyitottak a városunk központjának boltjai, éttermei, kávézói így Annával tegnap elhatároztuk, hogy ezúttal beülünk valahová és kiélvezzük ezt a valaha oly természetesnek tűnő örömöt, amelyet bármikor ismét újra elvehetnek tőlünk, amikor csak a kedvük tartja.


Anna nagyon független, és amikor vele beszélek, árad belőle a magabiztosság a vágy a szabadságra és arra, hogy a saját kezében tartsa az életét, és a lehető legjobban ki tudja azt élvezni. Mindig azt gondoltam, hogy az olyan fajta emberek, mint ő tudnak igazán szabadok lenni, mert bármikor beugorhat egy kávézóba, elmehet egy hétvégére vagy akár egy másik országba egyedül. Bennem nincs ennyi bártorság vagy legalábbis akarás. Jól megvagyok itthon, szívesebben olvasok a tó mellett a parton a kacsák társaságában, mert az idegen emberek társasága sokszor feszélyez. Ha megyek valahova, jobban szeretek valakivel menni. Ezért mindig irigyeltem azokat az embereket, akiket nem kötnek meg ilyenfajta érzések, azaz ők szabadok. Valahogy a vírus miatt a szabadságról alkotott elképzeléseim megváltoztak. Most hogy a város a lezárás alatt kiürült, most hogy nem ülhettünk be kávézókba, rájöttem, hogy az a fajta szabadság, amit a civilizáció adta környezetben kiélvezhetünk, mások által korlátozott, és a valódi szabadságunk az, amikor nem függünk már tőlük. Amikor az életemet ugyanúgy tudom élvezni a civilizáció nélkül, mint vele együtt. S habár nem utazhatunk haza, vagy legalábbis sokkal nehezebb. Nem nyaralhatunk külföldön akárhol, mert elég bonyolult és pénzigényes a vírus miatt, és be vagyunk zárva egy országba, ami nem a miénk és idegen... Valahogy az én életem nem változott. Lezárás ide, vagy oda. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkahelyem nem zárt be, és a közeli kacsató mindig nyitva áll. Bármikor piknikezhetek, amikor nem kell dolgoznom, és bármikor sétálhatok a közeli parkban.


Szabad nem vagyok, hiszen nekem is dolgoznom kell, de most döbbentem rá, hogy mennyivel szabadabb vagyok, mint azok az emberek, akik azon sopánkodnak, hogy a lezárás miatt nem tudnak semmit csinálni...





Tavasz II. - Fotóblog

2021. május 8., szombat


Nagy gyönyörűségemre ismét itt a tavasz. A kedvencem a Cseresznyevirágzás, ezeknél a rózsaszín, fehér gyümölcs és nem gyümölcsfáknál szebbet nehezen lehetne találni. A lakókörnyezetünk is ilyenkor a legszebb. A templomnál ez a gyönyörű rózsaszín fa pompázik, a házak előtt színes tulipánok, sárga nárciszok sorakoznak. A fák rózsaszín és fehér virágokat növesztenek. Virágzik az aranyeső és a magnóliafa. A levegőt betölti az édeskés virág illat... úgyhogy gondoltam megosztok veletek néhány képet, hogy együtt csodáljuk ezt a gyönyörű évszakot! Nico Nico





















































Üzemeltető: Blogger.
Theme Designed By Hello Manhattan
|

Copyright

My own photos and words since 2009.