Még csak utána sem olvastam, utána sem néztem a helynek. Halottam, hogy ott szép a part, és angliában egy szép part megfizethetetlen. Anglia partjaival nem is az az igazi baj, hogy nem szépek, hanem az, hogy mocsarasak és fürdésre alkalmatlanok. Ami az időjárást tekintve az év nagy részében nem is jelent problémát.
Ahogy a város határába értünk, az Angol riviéra feliratú táblák szinte pofán csaptak. Vegyes érzelmeket keltett bennem a felirat. Egyrész éreztem, hogy most valami olyat fogok látni, ami nagyon meglep, és amire nem számítok angliától. Másrészt eszembe jutott a dal, miszerint nekem a Balaton a riviéra... De tényleg, mióta élek, minden nyarunkat a balatoni nyaralóban töltöttük, és mikor két éve anya olaszországba szervezett családi nyaralást, valósággal bűnösnek éreztem magam, hogy balatoni szezonban máshol süttetjük a hasunkat. Persze a bűntudat hamar elmúlik, mikor az ember jól mulat.
Az egész a munkahelyi frusztrációval, és egy hirtelen ötlettel kezdődött. Csak a következő hétre terveztünk kirándulást, de valahogy éreztem a testemben, hogy mennünk kell. Végül addig addig erősködtem, és szenvedtem, érveltem és nézegettem a szállásokat, hogy győzedelmeskedett az élni akarás, és lefoglaltam egy szállást két éjszakára.
A másfél órás út után már sötétben értünk a Corbyn Head Hotelhez, amit úgy találtam, hogy a leírás szerint közel a tengerhez. Már az úton is láttuk, hogy pontosan a parton helyezkedik el. Persze az ajtó fölé Orchidea volt írva, ami miatt majdnem a mellette levő Corbyn lakóháztömbbe mentünk be. Pár perc kóborlás után, fél órával a határidő előtt betoppantunk. Két nagyon kedves ember fogadott minket, ami feldobta az esténket és jó fényt vetett a helyre szinte azonnal. Egy kedves, barátságos szobához kaptunk kulcsot, ami megintcsak felüdülés volt így a nap végén. Kiderült, hogy a szobánk erkélyes, persze a sötétben nem lehetett pontosan látni, hogy mi van szemben, de balra kivehető volt, hogy a tenger felé nézünk, mert ott látszott a túlpart. Az előttünk tátongó sötétségről azt hittem, tűzfal vagy valami nagy csúnya épület.
A reggeli egyszerű svédasztalos volt, még az angol reggeli része is, de így is pont jól laktunk. A kínálatban szerepelt a kihagyhatatlan tej, narancslé, almalé italkombináció. Műzlik, kenyér pirítósnak, melegentartó tálban kolbászok, szalonna, tükörtojás. Édességnek muffin, a szokásos péksütemények (mini croissant és vaníliás csiga mazsolával), natúr joghurt és hámozott grapefruit. Csak a szokásos, amiért szeretjük.
Természetesen Zsiri az utazó zsiráfom is velünk tartott. |
Reggeli után csak a város körbenézését terveztük a part felől. Elsőre csak ugráltunk a sziklákon, és megnéztük a kihalt oldalt, ahol csak ücsörögtem a köveken, aztán besétáltunk a központba. A szokásos óriáskerék nem maradhat el, az is megtalálható a parton, sajnos időnk nem volt kipróbálni de ha visszatérünk, biztosan az is a listánkon lesz. Fagyit ettünk a parton, és besétáltuk a kikötőt. Találkoztunk egy Ausztráliai magyarral, akinek az ősei Eszterházyak voltak, és övék volt a kastély, és csatlakozott a családunkhoz egy rákcimbora is, Ráki, aki a Torquay feliratot viseli a hátán, hogy örökre emlékeztessen a csodás hétvégére.
Vacsoránkat ismét a szálláshelyünkön fogysztottuk el a nap végén. Az étlap nagyon szűkös volt, és a választék pont olyan, amit nem szívesen ettem volna. Ekkor találkoztunk is az egyik alkalmazottal, aki nem került a szívünk csücskébe. Szóval az addigi ott tartózkodásunk legkevésbé kellemes élménye volt. Ha ellátogattok Torquay-be nyugodt szívvel ajánlom a hotelt, mert nagyon otthonos és barátságos, gyönyőrű kilátással a tengerre. A szobák nagyrésze a vízre nyílik. Az étterem rész is oda néz, és a társalgó is. Medencével az udvaron. A vacsorát viszont javasolnám kihagyni, mert a városban van más lehetőség az evésre, esetlegesen jobb áron, jobb választékkal.
A város és környéke tele van lehetőségekkel. Komp, és hajó túrák több útvonalon. Dartmouth kastély, Coleton Fishacre ház és kert, Cockington és a legjobb; gőzmozdonyon elutazhatunk megnézni Agatha Christie gyönyőrű, és nagyrabecsült nyaraló villáját.
Mi az utóbbit választottuk a második napunkon, csak autós megközelítéssel. Reggeli után még kicsit gyönyörködtünk a kilátásban mielőtt leadtuk volna a kulcsot. Nemsokára tovább is indultunk Agatha Christie-hez egy hétvégi gyilkosságra!
Tartsatok velem a következő bejegyzésben is, amiben erről az élményről számolok be rengeteg képpel!
További szép estét!