Torquay, jövünk! - Corbyn Head Hotel

2019. május 25., szombat


Még csak utána sem olvastam, utána sem néztem a helynek. Halottam, hogy ott szép a part, és angliában egy szép part megfizethetetlen. Anglia partjaival nem is az az igazi baj, hogy nem szépek, hanem az, hogy mocsarasak és fürdésre alkalmatlanok. Ami az időjárást tekintve az év nagy részében nem is jelent problémát. 

Ahogy a város határába értünk, az Angol riviéra feliratú táblák szinte pofán csaptak. Vegyes érzelmeket keltett bennem a felirat. Egyrész éreztem, hogy most valami olyat fogok látni, ami nagyon meglep, és amire nem számítok angliától. Másrészt eszembe jutott a dal, miszerint nekem a Balaton a riviéra... De tényleg, mióta élek, minden nyarunkat a balatoni nyaralóban töltöttük, és mikor két éve anya olaszországba szervezett családi nyaralást, valósággal bűnösnek éreztem magam, hogy balatoni szezonban máshol süttetjük a hasunkat. Persze a bűntudat hamar elmúlik, mikor az ember jól mulat. 

Az egész a munkahelyi frusztrációval, és egy hirtelen ötlettel kezdődött. Csak a következő hétre terveztünk kirándulást, de valahogy éreztem a testemben, hogy mennünk kell. Végül addig addig erősködtem, és szenvedtem, érveltem és nézegettem a szállásokat, hogy győzedelmeskedett az élni akarás, és lefoglaltam egy szállást két éjszakára. 

A másfél órás út után már sötétben értünk a Corbyn Head Hotelhez, amit úgy találtam, hogy a leírás szerint közel a tengerhez. Már az úton is láttuk, hogy pontosan a parton helyezkedik el. Persze az ajtó fölé Orchidea volt írva, ami miatt majdnem a mellette levő Corbyn lakóháztömbbe mentünk be. Pár perc kóborlás után, fél órával a határidő előtt betoppantunk. Két nagyon kedves ember fogadott minket, ami feldobta az esténket és jó fényt vetett a helyre szinte azonnal. Egy kedves, barátságos szobához kaptunk kulcsot, ami megintcsak felüdülés volt így a nap végén. Kiderült, hogy a szobánk erkélyes, persze a sötétben nem lehetett pontosan látni, hogy mi van szemben, de balra kivehető volt, hogy a tenger felé nézünk, mert ott látszott a túlpart. Az előttünk tátongó sötétségről azt hittem, tűzfal vagy valami nagy csúnya épület.


Reggel csodálatos kiltásra ébredtem, már hajnali öt előtt a szemembe sütött a nap, és muszáj volt kimennem a kis erkélyre lefényképezni a hajnali tengerről visszatükröződő arany sugarakat. Megunhatatlan látvány. 


A reggeli egyszerű svédasztalos volt, még az angol reggeli része is, de így is pont jól laktunk. A kínálatban szerepelt a kihagyhatatlan tej, narancslé, almalé italkombináció. Műzlik, kenyér pirítósnak, melegentartó tálban kolbászok, szalonna, tükörtojás. Édességnek muffin, a szokásos péksütemények (mini croissant és vaníliás csiga mazsolával), natúr joghurt és hámozott grapefruit. Csak a szokásos, amiért szeretjük.

Természetesen Zsiri az utazó zsiráfom is velünk tartott. 

Reggeli után csak a város körbenézését terveztük a part felől. Elsőre csak ugráltunk a sziklákon, és megnéztük a kihalt oldalt, ahol csak ücsörögtem a köveken, aztán besétáltunk a központba. A szokásos óriáskerék nem maradhat el, az is megtalálható a parton, sajnos időnk nem volt kipróbálni de ha visszatérünk, biztosan az is a listánkon lesz. Fagyit ettünk a parton, és besétáltuk a kikötőt. Találkoztunk egy Ausztráliai magyarral, akinek az ősei Eszterházyak voltak, és övék volt a kastély, és csatlakozott a családunkhoz egy rákcimbora is, Ráki, aki a Torquay feliratot viseli a hátán, hogy örökre emlékeztessen a csodás hétvégére.



























Vacsoránkat ismét a szálláshelyünkön fogysztottuk el a nap végén. Az étlap nagyon szűkös volt, és a választék pont olyan, amit nem szívesen ettem volna. Ekkor találkoztunk is az egyik alkalmazottal, aki nem került a szívünk csücskébe. Szóval az addigi ott tartózkodásunk legkevésbé kellemes élménye volt. Ha ellátogattok Torquay-be nyugodt szívvel ajánlom a hotelt, mert nagyon otthonos és barátságos, gyönyőrű kilátással a tengerre. A szobák nagyrésze a vízre nyílik. Az étterem rész is oda néz, és a társalgó is. Medencével az udvaron. A vacsorát viszont javasolnám kihagyni, mert a városban van más lehetőség az evésre, esetlegesen jobb áron, jobb választékkal.









A város és környéke tele van lehetőségekkel. Komp, és hajó túrák több útvonalon. Dartmouth kastély,  Coleton Fishacre ház és kert, Cockington és a legjobb; gőzmozdonyon elutazhatunk megnézni Agatha Christie gyönyőrű, és nagyrabecsült nyaraló villáját.


Mi az utóbbit választottuk a második napunkon, csak autós megközelítéssel. Reggeli után még kicsit gyönyörködtünk a kilátásban mielőtt leadtuk volna a kulcsot. Nemsokára tovább is indultunk Agatha Christie-hez egy hétvégi gyilkosságra! 

Tartsatok velem a következő bejegyzésben is, amiben erről az élményről számolok be rengeteg képpel! 

További szép estét!



Janome XL601

2019. május 13., hétfő


Végül egy évig tartó türelmes lemondás után újabb hajtóvadászatba kezdtem. Ezúttal olyan varrógép után kutattam, ami nem csak szuper, de még használni is tudom. Jópár márka közötti keresgélésemben véletlenül bukkant fel ez a használt Janome. 

Igazából éppen egy teljesen egyszerű régebbi Berninát kerestem, amikor megláttam a képét. Mindenképpen szerettem volna egy fémtestű Berninát, így elhatároztam, hogy akkor is ettől a márkától vásárolok, ha egy teljesen egyszerű mamám fiatalkorabeli gépet kell vennem. 



Akkor véletlen feljött ez a darab, és árban is/ küllemre is megtetszett. Habár ez a piros fekete nem volt az eléképzeléseim között, azért mégiscsak nagyon csinos. Azon tűnődtem; Ha egy Janome ilyen olcsó, miért vennék Berninát? 

Ez a gondolat volt az első, ami elterelt az eredeti ötletemtől. Beraktam a kívánságlistámra. Volt időm gondolkodni rajta, mert egy 5-6 napos aukciónál járt a gép.  Megnéztem róla néhány videót, és olvastam pár reviewt. Meggyőzött annyira, hogy mindent megtegyek azért, hogy a lehető legkevesebbért sikerüljön megszereznem a gépet. Végül egy másodpercen múlt. Magyarul a szerencsén. 

A gép csendes és szolid. A varrás sebessége a csúszkával állítható, de a pedál is érzékeny a nyomás erősségére. Ez az a dolog, amit kerestem egy varrógépben. Igazából miután rájöttem, hogy a legfontosabb tulajdonsága már megvan, a díszöltések már nem is számítottak annyira. 30 beépített öltése van, amiből egy lyukat varr fűzőnek, van szegő varrata is, néhány díszöltés, és az alap egyenes és cikk-cakk. 

Ahogy olvastam, sokakat idegesít, hogy pittyeg, miközben állítod az öltés számát a digitális kijelzőn. Engem nem. Nem kell azt annyit nyomkodni, hogy zavarjon. Olvastam, hogy gyors varrásnál hangosabban dolgozik a gép. Ez igaz, de nem brutálisan hangosan. Nem sok fajta géppel varrtam  (öreg textima ipari varrógép, más ipari varrógépek, a mama otthoni - talán singer? - házi varrógépe, és az enyém),  de eddig még csak hangosabbat hallottam, úgyhogy én elégedett vagyok vele. Persze elhiszem, hogy aki sok varrógépet tesztel, annak feltűnik, de nem minden esetben szabad az ilyen kritikák miatt elállni a vásárlástól.


Az öltések kinézetével maximálisan elégedett vagyok. Szépek a varratok, feszesek. Az alsó talán túl feszes is. Ez látszik is a cikk-cakk varrásnál. Sajnos még nem jöttem rá, hogy kell átállítani. Ha valaki tudja, tudjátok hol keressetek! - facebook -.

Összességében ajánlom mindenkinek, akinek a gép a klasszikus értelemben vett varrásra kell.



Új varrógép project 2.0

2019. május 11., szombat



Pontosan márciusban volt egy éve, hogy új varrógép keresésébe kezdtem. Sokféle szóba jött. Lassanként rajzolódott ki, hogy mik a jobb márkák manapság. A singer felett sem járt teljesen el az idő, de ha jól tudom, ma már nem piacvezetők. Ennek ellenére alaposan megnéztem egy singert is. Valami díszeset akartam, meg rózsaszínt, meg persze olyat, ami nem ezerrel csak varr fejetlenül, hanem tudom szabályozni a sebességet. Persze mindig elcsábultam a díszöltésektől is. 

Elsőre nagyon megtetszett egy régi husqvarna gép, amin számos szép díszítő öltés is található, de valahogy a design is megfogott. Persze nem rózsaszín és virág mintája sincs, de az ő esetében elnézhető. 

Valahogy tavaly nem néztem meg olyan tüzetesen a varrógép piacot. Persze rátaláltam a drága Berninára, és rájöttem hogy digitális kijelzős gépeket is gyártanak. Mármint.. Tudta valaki, hogy ilyen létezik? Én nem. Amikor először megláttam a rosegold berninát kijelzővel, azonnal kinevettem a varrógépre szánt összegemet. Nagyjából 100 fontot szerettem volna költeni, és láttam berninákat 8000-ért. Segítek. A szomszédom 12ezerért mercit vett. Csak a régi és használt kombó lehetett a nyerő számomra. A többi gép nagyon kiesett abból a minőség kategóriából, amire számítottam volna. 

Végül egy Brother gép mellett döntöttem, amiben a "Laura Ashley" is közre működött, ettől ez a gép már nem csak quiltingelni tud, hanem rózsaszín is és virág mintás. Nincs rajta "tévé", de van egy mini kijelzője, amin számológép stílusban számokat jelenít meg. Itt láthatjuk a feszesség/hosszúság értékeit. Különböző talpakkal érkezett, bővítő asztalkával és újonnan. Két nyelvű könyvecskével. Tökéletesnek tűnt.


A bonyodalmak ott kezdődtek, amikor rájöttem, hogy hiába rendeltem meg amerikából most 89 fontért + posta költség, és hiába volt hatalmas üzlet, és hiába tudok átalakítófejet venni olcsón. Mert az USA feszültség más, mint az angol, és a fej nem konvertál. Magyarul egy éve megvan a varrógépem és még nem tudtam használni. Visszaküldeni nem lehetett, és eladni sem tudom így. 

Idén tavasszal nagyobb fába szerettem volna vágni a fejszém. Hímzőgépre vágytam, amivel meg tudom csinálni az anyáknapi ajándékot, amit kitaláltam.  A berninák nagyon tetszettek, de még mindig nem szerettem volna ennyi pénzt költeni egy gépre. Félő ugyanis, hogy a hozzáállásom miatt kidobott pénz lesz az egész. Nem mindegy, hogy 100 vagy 1000 font értékben porosodik a varrógépem a szekrényben.  

Miután számításba vettem a berninákat a legolcsóbbtól a legdrágábbig, végül rájöttem, hogy ez nem az én márkám. Legalábbis nem most. Most csak adunk egy új esélyt a varrásnak. 

Husqvarna, Janome, Brother és Pfaff jött még szóba. Ezeket ajánlom akárki másnak. Minden review és minden fórum hozzászólás őket dicsőíti és aki használja, elégedett velük. Igazából majdnem megvetem egy 80-as évekbeli berninát is, de valaki élelmesebb volt. A bernina az a márka, aminek a régebbi verzióit is mai napig érdemes megvenni, és a máig nem kapható 500 font alatt. Az új gépeik szoftveréről azonban nem ennyire pozitívak a meglátások. Indokolatlanul gyakran adnak ki fejlesztéseket, és habár ilyenkor létező félhasználóként olcsóbban vehetünk fejesztést a már meglevő szoftverünkhöz, de így is félezer fontért. Majd a régebbi verziók az újabb windows op megjelenésével használhatatlanná válnak. 

A janome nagyon felhasználóbarát. Újonnan is adnak olcsó gépeket, amik egyszerűbbek, mint amire talán vágyunk, de jó áruk és jó minőségük akár életünk végéig elkísérhet, mint nagyanyáik varrógépei. 

Ha valaki fullextrásabb gépet szeretne de olcsóbban, annak a Brothert ajánlom. Talán ők gyárják az említettek közül a leggyengébb minőséget, és nekik a jobbak között is vannak olcsóbb gépeik. Ennek ellenére még minidg a piacvezetők között van, népszerű, egyszerű és kiváló minőségű. 

Nagyon elkeseredtem, hogy még mindig nem tudom mit is szeretnék igazán. Már majdnem fel is adtam a varrást, amikor találtam egy aukciót ebayen, ahol addig nyomtam a bidet, hogy végül enyém lett a Janome XL601. Legközelebb ezzel a témával érkezem!



Üzemeltető: Blogger.
Theme Designed By Hello Manhattan
|

Copyright

My own photos and words since 2009 MARIONETTANNIE.