Az idő kevés. Az élet elszáll. Ma épp az jutott eszembe, hogy mennyire kevés egy nap, egy hét, egy hónap, egy év vagy esetleg egy egész évtized. Hiába telnek az évek, szinte semmit sem csinálok. Nincs időm semmire pedig nem is csinálok semmi lényegeset. Ha olvasni akarok, percre pontosan ki kell számolnom, hogy utána mit fogok csinálni, mert észre se veszem és a nap már lement. Soha semmire nincs elég idő. 1 percet sem vesztegethetek bamba bámulásra, mert úgy egy csomó idő veszett el. Mostanában blogot is alig írok. Reggel felkelek és mire észbe kapok, már este van. Mit is csináltam az elmúlt héten. Iskolában is voltam… Amúgy semmi lényegeset. Ha valaki, aki ezt olvassa jobban ki tudja használni a napját, az írjon nekem! Mert szörnyű, hogy megöregszem és rá kell majd jönnöm, hogy az egész életem elvesztegetett idő volt. Az élet rövid és ha nem használjuk ki tényleg nem is érdemes itt lennünk. Szerintem minden napra tűzzünk ki egy olyan elérhető célt, amit meg tudunk valósítani estére, hogy aztán csak az édes elégedettség érzése járja át a testünket, ne a “megint nem csináltam semmit”. Akármennyire is. Sajnos tudom, hogy kell beosztani az időmet… Csak nem sikerül. Nem tudom mi lesz később. Nem is szeretném. Csak azt, hogy egyszer elérjem, hogy a napom elég legyen mindarra, amit meg szeretnék csinálni azon a bizonyos napon.
