Eleinte nem értettem, mert azt hittem a főhős egy nő. Mármint maga a levél írója. Az elején olyan megszállott imádattal részletezi a gazdát, akitől lakhelyét bérli, hogy teljesen azt hittem egy nő. Eleinte azt feltételeztem, hogy erről fog majd szólni, ahogy egymásra talál a kettő. Nem is vettem észre, hogy nem egy nőről van szó, amíg fel nem figyeltem rá, hogy rendszeresen úrnak szólítják. Ez volt gyanús.
Mikor rájöttem, hogy a főszereplő férfi, (Néhány fejezettel később, mikor századszor szólították úrnak.) az egész más megvilágításba került, és őszintén megrémültem. De azután megjelent kedves mesélőnk Ellen Dean, vagyis Nelly. Ő az egész történetet Heathcliffről, és az Earnshaw családról, majd Lintonékról elejétől a végéig elmesélte. Nem volt pörgős, sőt elég vontatott végig. Szinte semmi érdekes nem is történt benne, mégis olyan volt, mint mikor valaki mesél valamit, és akarom hallani a végét, akkor is, ha nem érdekel.
Valamiért talán Catherine Earnshaw emlékeztetett magamra, és talán így lehet, hogy annyira szerettem Heathcliffet, pedig ő volt a gonosz lelkű. Akár milyen rossznak, csúfnak írta le a könyv mégis annyira kedves volt nekem. Bár szerintem maga Emily sem érezte át a karakter szenvedéseit és lelki világát, pedig ő találta ki, én másképp láttam őt.
Emily eleinte együttérzően írta le, hogy miken ment keresztül, aztán utálnivalónak tekintette már ő is. Nem tudom, hogy személyes tapasztalat-e, vagy csak kitalálta, de én szerettem Heathcliffet.
A végén először szomorú lettem, hogy ő is meghalt, de mikor megtudtam, hogy emberek látni vélték őt és Catherinet együtt a hegy lábánál, rájöttem, hogy az élet nem volt boldog neki Catherine nélkül. Illetve arra, hogy a halál több boldogsággal kecsegtetett számára.
De nem volt teljesen szomorú az a könyv. Végül szegény Hareton is boldog lett, és az ifjabb Cathy.
Szóval az a helyzet, hogy olyan volt az egész, mintha valaki elmesélne egy történetet az életéről, amiben egyre szerethetőbb részvevők bukkannak fel, és már muszáj egyszerűen kivárni a végét. Azt leszámítva, hogy maga az elbeszélés is egy levél leírásából kerül a kezünkbe lényegében.
Mai butítáás POWAAA.. avagy, hogy lehet ilyen lökött stílusban elemezni egy klasszikust? További szép napot!:D
