A szabadság...

By 12:12 du. , ,



A drága egyetlen és utánozhatatlan Kiss Csaba inspirálta ezt a bejegyzést egy facebook poszttal, ami a szabadságról szólt, csak éppen túl realista és egyszerű képet festve arról. A bejegyzés alatt az is kiderült, hogy számára a szabadság mintaképe vagyok, vagy valami hasonló... 

Nos, lássuk, miért nincs igazad, Csabi^^ Röviden, tömören a Marionett blogban!

A szabadság a szabadság értelmében, a mai világban képtelen megvalósulni, méghozzá azért, mert a környezetünk már nem alkalmas arra, hogy szabadok lehessünk, és mi sem vagyunk alkalmasak arra, hogy szabadon élhessünk. 


Hogy ki volt igazán szabad? Buddha szabad volt, aki fogta magát, hátrahagyta a jómódot, és belevetette magát a koldus életbe? Buddha elvárásai csupán a teli gyomor és a kipihentség voltak. Megelégedett vele, hogy tengődött, majd evett valamit és kialudta magát. Bizonyos szempontból ő sem volt tehát teljes mértékig szabad, hiszen kötelezően ennie és aludnia kellett, volt két dolog, amit muszáj volt tennie azért, hogy élhessen. Emberi léte korlátozta őt is. De végtére is ne okoskodjunk, amennyire csak lehetett Buddha szabad volt. A lelkét nem kötötte család, érzelmek, nem kötődött tárgyakhoz, otthonához. Vándorolt, tapasztalatokat gyűjtött, és nem azért mert kell. Akart.

A mai világban, ha kimennénk egy hátizsákra való pogácsával, valószínűleg estére meghalnánk. Nem, nem éhhalál. Elcsapna egy kamion, vagy egy ámokfutó lada sofőr, megkéselne egy drogos, vagy belehalnál, hogy nem frissítetted a facebook státuszod. 

Hogy miért nem vagyunk szabadok? Mert egy hálóba ragadtunk... ránk tapadt, körénk tekeredett. A világháló ez. Nélküle élni már nem lehet. Itt tartjuk a kapcsolatot a szeretteinkkel, barátainkkal, rokonainkkal, és idegenekkel ismerkedünk meg a segítségével. Zenét, filmet, játékot nyerünk innen és annyi meg annyi információt! Rosszat és jót, minőségit és szemétre valót. Átfolyik az agyunkon szűretlenül, válogatás nélkül és függetlenül attól, hogy hasznos-e vagy szemét, az egyik oldalon be a másikon ki. 

Nem tudunk már elszakadni a civilizációtól, és a szabadság lényegében a civilizációtól való elszakadás. Visszatérni az egészséges valóságba, felvenni a természet ritmusát. Letenni a telefont, a laptopot. Pihentetni a wifit. Magunkkal foglalkozni, magunkba nézni. Visszatérni a kezdeti állapotba, beton és fémek nélkül. Minden nélkül, ami a mai világ alappilléreit jelenti. 

Ez a test szabadsága ezen földi létünk során, s a léleké a halál.

Hogy hogy definiálnám magamat mindezután? Boldog, Szerencsés. Boldog, mert velem csak jó dolgok történnek, és szerencsés, mert így látom.

You Might Also Like

0 megjegyzés