Lucky strike, avagy hogyan kerültem én a konyhára #3

By 10:58 de. , ,


Ez a bejegyzés lenne a Több, mint 70 óra című bejegyzésem folytatása is... 

Tehát történt, hogy miközben én folyamatosan plusz órákért könyörögtem, egyszercsak végre megtalált egy agency aki megadta az álom éjszakai műszakot a nappali műszakom mellé, így lett több, mint hetven órám hetente. Végtére is úgy számoltam, hogy az két átlagos 8 órás keresetnek felel meg, azaz majdnem annyit kerestem, mint Butlin'sban két és felen. Így már nem is tűnik olyan kárnak, hogy már nem ott dolgozom, igaz? 

Viszont időközben elkezdték szórni a plusz órákat a munkahelyemen, amiket el kellett utasítanom, ha pont a gyári napokra esett. Kiderült hát a turpisság, kérdezték, hogyan bírom és mióta megy ez így... Nem régóta, csak egy hete csináltam, így a főnököm csökkentette az óráimat, mondván, hogy fáradt leszek, és az veszélyes. Nem akartam a jobbik helyen csökkenteni, csak hogy gyárban dolgozhassak, így végül megbeszéltük, hogy abbahagyom a gyári munkát, visszaemeli az óraszámom, és kapok plusz órákat a konyhán. Plusz órák alatt valami napi három órára számítottam maximum, így még mindig nem voltam elégedett..

Egyik nap KT keresett meg, hogy közölje, heti három-négy napot kapok a konyhán zárásig a jelenlegi munkám után, Ez jelentős óraemelkedést jelentett, azonnal rá is bólintottam, majd a heti három-négyből gyorsan hat nap lett. Heti hat napon tizenkét óra munka. Ezzel meg is kerestem azt a pénzt, amit a gyárral kerestem. 

A főnököm minden lehetségest elkövetett, hogy megkapjam a plusz órákat, és ne kelljen többé a gyárban dolgoznom. Pláne nem éjjel és pláne nem 12 órát... de legplánébb... nem a másik munka mellett! Segítőkész és kedves volt mindenben. Ha mégis lett volna valami programom, elintézett egy szabadnapot, és mindig figyelt, hogy senki ne sunyizza el a szünetem. 

Ezekben a napokban rejtett kis sarkokban elbújva, egy-egy kósza üzenetet elküldözgetve tartottam a kapcsolatot azokkal, akik otthon vannak, és akik nem ott dolgoznak. A konyhai hajtás mellett alig jutott energiám másra, de éjjelente még így is sikerült programokat beiktatni, vagy akár azon a heti egy szabadnapomon. Pl friss ruhatár alapjait raktam össze pár hét alatt, és a szobám is új stílusjegyek alapján került berendezésre. Július elejétől augusztus végéig ebben a tempóban hajtva a szekeret rájöttem, miért mondja az angol, hogy csinálja a pénzt. Ám, augusztusra olyan mennyiséget halmoztam fel, ami mellett úgy döntöttem, ideje normális mennyiségűre csökkentenem az óráim, és a minimum 65 maximum 72 órámról 53 órára csökkentettek, ami még mindig nem kevés és még mindig nagyon jó, ráadásul a nyári szünet is lecsengett, lassan vége a szezonnak, a munka minősége is javult. Nyugodtabb, kellemesebb. Lassacskán múlik az ízületi megterhelés miatti fájdalom a csuklóimban és az ujjaimban. Ráadásul ezzel az összeggel, már nekivághatok a költözősdinek, a munkakeresésnek... azaz egy új életnek messze a kezdettől, Skegnesstől. Remélem hamarosan megjelenik a búcsúposztom is!:)


You Might Also Like

0 megjegyzés