Egy pillangó szárnycsapása is hurrikánba torkollhat.

2017. április 7., péntek



Március 9.-én ismét találkozhattam Hegedűs Erikával (aki így írt az esetről). Mint velem kapcsolatban semmi más, ez sem ment zökkenőmentesen. Az Allee-ban találkoztunk, a Costa cafe-t jelölte meg helyszínként. Korábban érkeztem, így jó 10 percet vártam, mire kaptam tőle egy üzenetet, hogy a felső szinten vár... persze én a földszinten ültem. 

A fő célom az újratervezési napló megszerzése volt, de természetesen mindenképpen újra beszélgetni szerettem volna Erával. Két éve márciusban találkoztunk, érdekes volt hallgatni, amit gondol rólam. Habár az ember az igazságnak ritkán örül. 

Korábban egy virágot nyomott a kezembe, én pedig megígértem a bejegyzés alatt kommentben a magyar bloggerek csoportban, hogy csinálok belőle egy nyakláncot. Kérte, hogy küldjek képet. A nyaklánc azóta parkolópályán pihent az angol szótárban, préselődött és várakozott.  

Amikor kitaláltam a nyakláncot, azt akartam, hogy emlékeztessen arra a beszélgetésre és arra az érzésre, amit akkor hirtelen éreztem. Mintha valami változás felé haladnék, és akkor még egészen máshogy képzeltem azt. Volt az a tervem a nemmondjukkianevét városban vidékebbre és a legnagyobb változásom az volt, hogy nagyon igyekeztem nyíltabban viselkedni. Azután egy egész másik úton indultam el.

Bevallom, az első napon azon túl, hogy rendkívül inspirált voltam, úgy gondoltam, hogy bizonyos vonalon Era tanácsai falrahányt borsóként fognak odaszáradni a múltba, ahogy halad az idő. Nem tetszett például, ahogy azt gondolta, hogy képes vagyok létezni anélkül, hogy másért legyek. Önző gondolatnak tartottam, hogy kisajátítsam magam, és csak azzal foglalkozzak, ami nekem jó. Persze a tőlünk kívülálló események olyan irányba sodortak, hogy jó hasznát vettem a tanácsoknak és sikerült felfognom, hogy a magam előtérbe helyezése és egyénként kezelése nem arról szól, hogy mást kizárok, letojok és egyedül halok meg. Egyszerűen csak arról van szó, hogy nem hagyom magam alátemetődni egy rossz kapcsolatnak. Mindig tudni kell megkülönbözteti azt, akivel együtt él az ember, és akiért élnie kell, mert az adott személyt amúgy hidegen hagyja.

Végül elhagyódtam másért, Németországban kötöttem ki, kirándultam, megfordultam Hollandiában és végül Angliában kötöttem ki, amin belül nemrég Skegnessből Bristolba költöztem és ezek csak felszínt kapargató állítások. Ezalatt rengeteg mindent kipróbáltam, mind a munka, mind a szórakozás és a magánélet terén. Rengeteg emberrel találkoztam. Ez a virág jelenti azt, aki akkor voltam, amikor ez a beszélgetés lezajlott. Az, hogy változom és fejlődök, nem szabad hogy azt jelentse, hogy elfelejtem, honnan indultam. A virág azt a napot jelképezi. Egy boldog nap volt. Ami után sok szomorú és nehéz nap jött. Most megint boldog napok vannak, de ezek után is jönnek még nehéz napok. És az a virág tud erre emlékeztetni. Akkor még egyszerűbb értelme volt. Egy egyszerű és hozzám képest bátor cselekedetet jelentett. Mert számomra annak számított, hogy jelentkeztem a Több vagy kihívására. De mára egészen kiforrt és az azt követő események hatására megváltozott a jelentése is:) Valószínűleg nem indultam volna el ezen az úton, ha akkor nem zajlik le ez a beszélgetés csak magamba süppedek és valamikor kigyógyulok a bánatból, hogy minden maradhasson annak, ami volt. De utólag visszanézve, hiába volt nehéz az utam, és hiába vannak még hegyek előttem, amiket meg kell mászni. Nem cserélném vissza arra ami lehetett volna.

Előzmények

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Üzemeltető: Blogger.
Theme Designed By Hello Manhattan
|

Copyright

My own photos and words since 2009.