Augusztus első napjával számomra eljön a visszaszámolás ideje. Egytől kilenc éves koromig számtortával - azután simával -, családdal, és barátokkal ünnepeltünk. Lufik mindenűtt és persze szerpentin, az elmaradhatatlan barátjával, konfettivel. Egy-egy ilyen buli után napokig kellett takarítani, mire nagyjából eltűnt a sok konfentti, de a következő szülinapig is minden nap felbukkantak újabb szemek innen-onnan. Kivétel nélkül felcsendült mindent évben a boldog születés napot, és életemben először a szülinapomon használtam dezodort, mikor elég nagylány lettem.
Volt olyan év, mikor a kézzel írott meghívóimat a szomszéd gyerekek postaládájába dobtam, máskor szétkürtöltem az iskolában. Olyan is volt, hogy a legtöbb vendég jelölt éppen nyaralt. Nyári gyerekként nehéz az élet.
Tavalyelőtt szűk körben iszogattunk. Előrelátóan Jack Daniels vettem magamnak ajándékba, hogy meg tudjam itatni a vendégeimet, az akkori újdonsült barátaimat. A régi "barátnőm" ugyanis lelépett miután megivott egy cidert az ő stílusában - valamennyit az alján hagyva. Az egy nagyon kedves születésnapom volt ennek ellenére, ami akkor nagyon közel sodort valakihez.
Tavaly pedig kastélyt látogattunk ugyanazzal a személlyel, távol a családomtól, és habár nem csendült fel a boldog születésnapot, igencsak jól sikerült. Idénre is hasonló programot szerveztem volna. Illetve meg is volt a helyszín, az útvonal és a szabadnapom is.
Tavaly pedig kastélyt látogattunk ugyanazzal a személlyel, távol a családomtól, és habár nem csendült fel a boldog születésnapot, igencsak jól sikerült. Idénre is hasonló programot szerveztem volna. Illetve meg is volt a helyszín, az útvonal és a szabadnapom is.
Természetesen nem ezért jöttem haza, és úgy terveztem, hogy én maradok dolgozgatni meg unatkozgatni egyedül. Rajzolok pár képet, felidegesítem magam a metrón, és megnézek valami unalmas sorozatot...Végül aztán az utolsó pillanatban egy elejtett megjegyzés határása minden következményével együtt vállaltam az utat, lett meg a jegyem, és mindent félredobva jöttem haza. Azonnal riasztottam anyát; torta helyett hidegtálat kértem - de végül torta is lett. Szóltam, hogy kb 5 napja van arra, hogy hidegtálat, kaját és vendégsereget intézzen, én meg viszem a többieket, ha úgy alakul. Végül az utolsó pillanatra alakult úgy, hogy mind tudtunk menni, és nagyon jól sikerült az egész. Összességében örülök neki, hogy így alakult.
A díszes társaság |
Nem tudom, ki hogy van a szülinapjával, ismerek olyat, aki elutasítja a sajátját, és tudomást sem akar róla venni. Nekem is volt ilyen időszakom... igazán akkor lett fontos, mikor elveszítettem a lehetőségét annak, hogy anya beéget a vendégsereg előtt a boldog szülinapot című dallal. Az ember azt gondolná, hogy fellélegzik majd, hogy elhagyja a régi szokást, ami nem volt túl jó már a végefelé. Mármint kiöregedve éreztem magam.. Aztán anya nem vett részt a dalával két szülinapomon, és torta sem volt. Vágyni kezdtem a szokásaimra. Összességében jó, hogy így alakult, mindenki kisebb sokkot kapott, hogy mindent hátrahagytam és itthon kötöttem ki. Még én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése