Last minute szülinapozás ^^

Augusztus első napjával számomra eljön a visszaszámolás ideje. Egytől kilenc éves koromig számtortával - azután simával -, családdal, és barátokkal ünnepeltünk. Lufik mindenűtt és persze szerpentin, az elmaradhatatlan barátjával, konfettivel. Egy-egy ilyen buli után napokig kellett takarítani, mire nagyjából eltűnt a sok konfentti, de a következő szülinapig is minden nap felbukkantak újabb szemek innen-onnan. Kivétel nélkül felcsendült mindent évben a boldog születés napot, és életemben először a szülinapomon használtam dezodort, mikor elég nagylány lettem. 

Volt olyan év, mikor a kézzel írott meghívóimat a szomszéd gyerekek postaládájába dobtam, máskor szétkürtöltem az iskolában. Olyan is volt, hogy a legtöbb vendég jelölt éppen nyaralt. Nyári gyerekként nehéz az élet. 

Tavalyelőtt szűk körben iszogattunk. Előrelátóan Jack Daniels vettem magamnak ajándékba, hogy meg tudjam itatni a vendégeimet, az akkori újdonsült barátaimat. A régi "barátnőm" ugyanis lelépett miután megivott egy cidert az ő stílusában - valamennyit az alján hagyva. Az egy nagyon kedves születésnapom volt ennek ellenére, ami akkor nagyon közel sodort valakihez.
Tavaly pedig kastélyt látogattunk ugyanazzal a személlyel, távol a családomtól, és habár nem csendült fel a boldog születésnapot, igencsak jól sikerült. Idénre is hasonló programot szerveztem volna. Illetve meg is volt a helyszín, az útvonal és a szabadnapom is.

Aztán a sürgős családi krízis megvétózta az akaratom. Már úgy volt, hogy idén egyedül maradok a napommal angliában bármiféle ünneplés nélkül. Elég elszomorító gondolat, hogy valakinek nincs szülinapja. Illetve van, mert emlékeznek rám, anyától egy gyönyörű 3 részes festményt kaptam olaszországból, meg egy láda édességet egy párnával, amin én vagyok az ominózus pillanatban, mikor életemben először gondolázom. - Anya mindig mindennek megadja a módját! :D - Mindezt egy hatalmas dobozban küldte, még a futár is fellelkesült a csomag láttán. Egy héttel a szülinapom előtt érkezett, amikor még tervben sem volt egyikünk hazaútja sem. Este rózsákat, sütit és likőrt találtam az asztalon, mikor későn érkeztünk haza. Szóval már korábban is emlékeztünk rám, mégis örültem, hogy haza jöhetek ezen a napon.

Természetesen nem ezért jöttem haza, és úgy terveztem, hogy én maradok dolgozgatni meg unatkozgatni egyedül. Rajzolok pár képet, felidegesítem magam a metrón, és megnézek valami unalmas sorozatot...Végül aztán az utolsó pillanatban egy elejtett megjegyzés határása minden következményével együtt vállaltam az utat, lett meg a jegyem, és mindent félredobva jöttem haza. Azonnal riasztottam anyát; torta helyett hidegtálat kértem - de végül torta is lett. Szóltam, hogy kb 5 napja van arra, hogy hidegtálat, kaját és vendégsereget intézzen, én meg viszem a többieket, ha úgy alakul. Végül az utolsó pillanatra alakult úgy, hogy mind tudtunk menni, és nagyon jól sikerült az egész. Összességében örülök neki, hogy így alakult.

A díszes társaság

Nem tudom, ki hogy van a szülinapjával, ismerek olyat, aki elutasítja a sajátját, és tudomást sem akar róla venni. Nekem is volt ilyen időszakom... igazán akkor lett fontos, mikor elveszítettem a lehetőségét annak, hogy anya beéget a vendégsereg előtt a boldog szülinapot című dallal. Az ember azt gondolná, hogy fellélegzik majd, hogy elhagyja a régi szokást, ami nem volt túl jó már a végefelé. Mármint kiöregedve éreztem magam.. Aztán anya nem vett részt a dalával két szülinapomon, és torta sem volt. Vágyni kezdtem a szokásaimra. Összességében jó, hogy így alakult, mindenki kisebb sokkot kapott, hogy mindent hátrahagytam és itthon kötöttem ki. Még én is.