Emberi kapcsolatok és barátság

By 1:02 du. ,


A minap egy kedves munkatársammal érdekes beszélgetésbe bonyolódtunk. Az illető személyazonossága maradjon titok. 

Kedves munkatársam, aki két hete még állította, hogy egy személlyel ő sem szeret beszélni, mert képtelenség megtalálni vele a hangot, vagy egyszerűen csak normálisan kommunikálni vele. Most egyszer kétszer tudott segíteni ezen az illetőn, aki mellesleg nem volt hajlandó beszélni vele azelőtt, csak azután, hogy megsegítették. A lány kifejezetten dekoratívnak titulált kategóriába tartozik mindenkivel jópofizó, a fiúnak pedig évek óta nincs kapcsolata. Szerintem a tipikus helyzet állt elő. Kihasználás. 

Ő most azt mondja, ez a lány teljesen normális, és amit a munka közben produkál, az csak színház, hogy integrálódjon közénk, azaz mindenki közé, a többi ember közé. Egyenesen sértésnek éreztem a többiekre nézve, hogy ezzel az utálatos stílussal próbál integrálódni egy egészen jó társaságba. Nekem inkább úgy tűnik, hogy a társaság veszi fel a ritmusát, rosszindulat, pletyka és mocskos beszéd jelenik meg amerre megy. 

Ha nem lenne ez meg az az ember, akkor én egyedül ülnék az ebédnél? - kérdezte a fiú.

Nos szeretném nyíltan kijelenteni, hogy IGEN! Ha nem lenne olyan ember, akit kedvelek, akkor beülnék egy csapat idegen közé egy könyvvel.

A megfelelő embernek még csak nem is kell olyan nézeteket vallania, amiket én... Egyszerűen csak legyen normális hozzáállása, lehessen vele beszélgetni és ne forgassa ki a szavaimat, hogy úgy tovább adhassa. 

Volt egy barátnőm, aki mélyen keresztény volt, én pedig akkoriban több dolgot is megtudtam a buddhizmusról, ami érdekelni is kezdett. Rengeteg beszélgetésünk volt, és habár próbált meggyőzni arról, hogy amit ő mond, az úgy van, sosem mondta, hogy amit én mondok az nem úgy van. Elgondolkodtunk egymás szavain, és nem próbáltuk meggyőzni egymást arról, hogy nekünk van igazunk, csak egészséges vitát ültünk, aztán ugyanúgy néztünk egymásra. Soha senkinek nem mondogattuk, hogy a másik mennyire idétlen dolgokat gondol vagy akármi mást. Pedig kristálytiszta volt, hogy nem értünk egyet. 

Volt egy barátom, aki pedig a menekülteket akarta pátyolgatni, mert szegények. Nyíltan vagyok ellene a menekültbefogadásnak, és a kígyók melengetésének a keblünkön... mégsem vesztünk össze ezen sosem, mert egymás között értelmes ember módjára közöltük a véleményünket, és elgondolkodtunk egymásén, aztán elengedtük, ami továbbra sem ragadott meg. Minden vélemény és álláspont relatív, nagyban függ a hozzáállástól és a egyén  személyiségétől. Én olyan típus vagyok, aki nem szeret az időjárásról csevegni csak azért, hogy ne legyen egyedül. Amikor K-val nem dolgoztunk együtt, én mindig kifigyeltem, mikor van olyan időszak, amikor nem megy szünetre senki, hogy tudjak olvasni. Nem azért, mert aniszociális vagyok. Azért, mert nekem a szocializálódás nem arról szól, hogy belemosolygunk egymás arcába, és elbeszélgetünk arról, hogy mennyire esik, meg milyen hideg volt reggel. Ha tudom, elkerülöm, hogy naponta 100 emberrel megvitassam, hogy pont aznap süt a nap, amikor dolgozom, és hétvégén biztos esni fog, de szívesen látlak az asztalomnál, ha hozol valami érdekes témát. Amíg nem, addig hagyjatok nyugton olvasni. 

Nekem szellemi táplálék kell, nem jópofi. 

Ez nem jelenti, hogy mindenkivel morcos és bunkó vagyok, vagy hogy mindenkin átnézek. Ha valaki megszólít, én is kedvesen fogom kezelni. Szeretek beszélgetni, őszinte vagyok és nyitott szinte bármilyen témában. Aki viszont visszaél a bizalmammal, az ne is keresse többé a társaságom. 

A fiú végül elérte, amit akart. A társaság együtt megy kirándulni, és közös programokat szerveznek. A lányt viszont azóta senki nem látja szívesen. Most látom csak, mennyi év repült el felettem, mióta angliában vagyok. A középiskolában egy ilyen lány még elment az osztály középpontjának, a felnőttek világában azonban senki sem kívánja a társaságát. Mióta közölte a fiúval, hogy a saját szintjén keresgéljen, azóta ők sem beszélnek. Habár a fiú nem viseli könnyen, ha nem értenek vele egyet és agresszívan, néha már-már bántón akar igazat nyerni, én továbbra is kedvelem, ahogy legtöbben. A lányt viszont azóta mindenki inkább elkerüli.

Nincs szép és csúnya ember, nincsenek szintek. Csak okos és buta ember van, jóindulatú és rosszindulatú.

Azért ti ma se felejtsétek el feltenni a sminketeket! Legközelebb ismét egy udvarházzal érkezem, méghozzá Churchill palotájába látogatunk el. Stay Tuned!




You Might Also Like

0 megjegyzés