2019. 07. 30.-án reggel elkezdtem írni ezt a csodálatos történetet, aztán szorgosan jegyzeteltem az utunk során. Dőljetek hátra, és élvezzétek életem második legrosszabb repülőújának történetét.
Ma reggel 9-kor ismét a wizzair járatán utaztunk volna...
Ma reggel 9-kor ismét a wizzair járatán utaztunk volna...
Miután 9:20-kor végre sikerült mindenkinek gépre szállnia, és leülnie a társaság nem várt technikai problémára hivatkozva elnézést kért a késlekedésért és bejelentette, hogy javítani kellett valamit a gépen, de ők már készen állnak az indulásra. Ezután 40 perccel ismét bejelentkezett a kapitány. Továbbra is a kifutón ácsorogtunk kis gurulgatás után visszaálltunk a parkolóállásra és visszahozták a lejárót is. Már kezdtük sejteni, hogy baj van, amikor 40 percen át sumákoltak és pusmogtak, aztán a lejárót csatlakoztatták a géphez. Délelőtt 10:00 órakor beolvasták, hogy kicsinek bizonyult a gép és egy másikra fognak átszállítani minket, mert Londonban többen fognak felszállni és erre a gépre nem férnek majd fel.
Ami persze hazugság volt. A gép aljából valamilyen folyadék folyt, mintha kancsóból öntenék. Több helyen is. Egy férfi a buszon azt mondta, már sokadjára utazik, de a repülő aljából nem szokott semmi kifolyni. (Mi is sokadjára utaztunk, és ez így igaz.) Egy nő pedig állítólag beszélt az egyik utaskísérővel, aki azt mondta, jobb is hogy nem szálltunk fel mert nem sikerült megjavítani a gépet és amit beolvastak az hazugság. Ezt már a váróban hallottam. Valójában egy működő gépre vártunk. A váróban sms üzenetet kaptunk, amiben tájékoztatnak, hogy a gépünk 11 órakor indul. Fél óra múlva.
Akkor két nyelven kompenzációról szóló papírt kezdtek osztogatni az utasoknak, akiket visszaszállítottak a terminálra várakozni az újabb felszállásra egy másik gépre. Rövidesen - 11 óra után valamivel, bejelentették, hogy 5 perc múlva buszok érkeznek, amik az új repülőhöz szállítanak minket. Mindenki az ajtókhoz csődült. Alig maradt ember, aki ülve maradt, ez tolongást és kényelmetlenséget okozott. 10 perc múlva az emberek türelmetlenkedni kezdtek, mikor még mindig nem volt sehol semmi busz.
Miután 11:30 után mindenki beszállt a másik, "nagyobb" repülőgépbe, a légiutaskísérő bejelentette, hogy a gépet fel kell tankolni üzemanyaggal és addig biztonsági okokból nem csukják be az ajtókat és mi sem csatolhatjuk össze az övünket. Rövidesen ismét a kapitány jelentkezett, aki bejelentette a friss információkat. A repülő 1 óra és 30 percen belül tud csak indulni, közigazgatási okok miatt. Mindenki felszisszent. Volt aki bekiabálta, hogy ő inkább haza megy. Aztán persze meg sem mozdult.
Nemsokkal ezután a pilóta bejelentette, hogy találtak egy alternatív útvonalat, így perceken belül megkezdődhet a felszállás. Akkor becsukták az ajtókat és lassan gurulni kezdtünk, a kifutó előtti vonalnál még ácsorogtunk pár idegtépő percet, aztán megkezdődött a felszállás 12:49 perckor. Végre bejelentették, hogy kapunk valami kis "rágcsálnivalót" és vizet kárpótlásul a késésért.
Ebből annyi valósult meg, hogy egy csomag mogyoró és csoki között választhattunk, meg kóla, seven-up, tea és víz között. Így lett nekem egy ingyen kólám és egy snickersem. Szendvics rendelésnél aztán még az is kiderült, hogy a sajtos és a csirkés szendvics máris elfogyott, pedig a 8-as sorban ültünk. Nagyon valószínű, hogy az már az indulásnál sem volt, vagy csak nem sok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése