Egy gyorsan nézhető, könnyed, kedves kis sorozat következik. Munka után naponta pár részt néztem kizárólag takarírás közben. Azért választottam, mert egyszerű szerelmes mézes-mázos sztorija van, amire nem kell feszülten rákoncentrálni ahhoz, hogy mindent jól megértsünk, közben pedig nem is köti le annyira a figyelmünket, hogy elvonja a takarításról.
Risa, egy fiatal egyetemista vidékről költözik Tokyoba, mert felvételt nyert az egyetemre. Életét néha megnehezíti félénk természete. Gyakran hívják bulikba, randira, de Risa a gondolattól is allergiás reakciókat produkál. Legalábbis majdnem.
Egy szép (vagy talán kezdetben kevésbé szép) napon egy férfi kezdi zaklatni Risát a Coffe & Vanilla nevű kedvenc kávézójában, ahova gyakran jár egyedül, habár nem is szereti a kávét. Risa menekülni kezd a kávézóból, miközben ő kér elnézést a támadótól, amiért nem adja meg a telefonszámát és randizni sem hajlandó. A jelenet annyira butuska és kínos, hogy az már-már megindító. Én inkább csak gyorsan túl akartam rajta lenni!
Ekkor megjelenik Fukami úr, kiöltözve, elegánsan. Átkarolja Risát, és úgy tesz, mintha hozzá jött volna és a lány egész eddig őrá várakozott volna. Ezzel az első férfivá válik, akivel Risa szimpatizálni kezd. A lány aztán a korán kezd aggódni, mivel jóval idősebb, közben gyanús hogy átverés áldozata, hiszen egy ilyen tökéletes férfi hogyan is szerethetné éppen őt, amikor annyi csinos, szép magabiztos lány is van még a világon, ő meg olyan félénk.
[Spoiler]
A hirtelen jött érzelmekről aztán kiderül, hogy nem is olyan újkeletűek. Személy szerint nekem ez volt a kedvenc részem, amikor kiderül, hogy a férfi dolgozónak álcázva már találkozott a lánnyal, és megkínálta őt egy olyan kapucsínóval, ami a lánynak is ízlett. Mert nem volt kávé íze.
[Spoiler]
A jelenet után, azt hittem laposabb lesz, idealisztikusabb, ami bizonyos értelemben így is lett. A karakterek összeköltöznek, és ennél a lépésnél éreztem rá, hogy a sorozatban az idő talán gyorsabban telik, mint ahogy mi nézzük. Talán akik angol, amerikai sorozatokhoz vannak szokva, érdekes lehet a sietség de valójában nincs itt sietség, csak elkerüljük a felesleges köröket, és háttérbe szorírjuk az idő múlásának ábrázolását. Helyette mozgalmas a sorozat még úgy is, hogy csak egy szerelmi történet.
Van benne egy kis extra dráma is, pl a legjobb barátnő, aki beleszeret a főhősbe. De ez a kérdés japánosan oldódik meg, hidegvérrel. Egymás furkálása nélkül, önzetlen szeretettel viszonyul egymáshoz a két lány, s így a férfi dolga eldönteni, hogy kihez tartozik. Meglepő ilyet látni európaiként, közben pedig igazán helyesnek tűnik. De közben perverz üldöző és a gazdagság általi nyomás meg nem létező veszélyérzet keltése is kialakul, amikor minden előjel nélkül hirtelen közli a nővel, hogy nincs mellette biztonságban, de nem igazán lehet tudni, hogy egy népszerű kávézó tulajdonosa miért is lenne veszélyes parti.
Risa végül enged a nyomásnak, és elhagyja Fukami-sant. De nem azért mert számára veszélyes ez az élet (ok nélkül), nem is azért mert nem szereti többé a férfit. Egyszerű önzetlenségből, mert azt képzeli, hogy nem elég jó hozzá. A férfi pedig ugyanezért nem is keresi. De ezzel még nincs vége egészen.
Érdemes megnézni bárkinek, aki csak egy langyos szerelmi sztorira vágyik, vagy éppen japán nyelvet szeretne tanulni. Aktív tevékenység közben is könnyen értelmezhető. Ellentétben a Scum's Wish című sorozattal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése