Reinkarnáció

By 9:28 de. , , , , , ,

Tudom, hogy buta vagyok, ezt ne is kell mondani. Nem csak azért, mert műveletlen vagyok, vagy mert nem vagyok szín jeles tanuló. 

Buta vagyok, mert egy csomó mindent nem értek, és ez így van rendjén, hiszen még fiatal vagyok. De vannak olyan dolgok, amiket megértek, és mégsem tudom elfogadni őket. 

Megértem, hogy miért mondják rossz dolgokra, hogy ne tegyem, és mégis meg kell tennem. Megértem, hogy miért nem emlékezhetünk az előző életünkre, de mégis tudni akarom. 

Sajnos még nem jöttem rá, hogy ki is vagyok valójában, és az egyetlen lehetőségnek, hogy rájöjjek azt tartom, hogy megtudjam ki is voltam legutóbbi emberlétem során. Hogyan gondolkoztam, miként viselkedtem. 

Nem vágyom nagyra. Nem akarom tudni a jövőm. Nem akarok belenyúlni, mert tényleg nem érdekel. Lesz, aminek lennie kell. Lesz, amit kialakítok magamnak. Csak azt szeretném tudni, hogy ki voltam. 

Még kűzdök azzal, hogy ne legyek túl nagyravágyó, hogy ne érdekeljenek az anyagi javak. Kűzdök a korommal járó viselkedés problémáimmal, a sértődékenységemmel, a lekezelő stílusommal. Kűzdök a szürke kisegérség ellen is, és épp ez az ami a legnagyobb probléma. Hogy váljunk eggyé a természettel, ha ennyire eltaszítottuk azt. Hogy lehetünk ilyen hálátlanok. Ezt gondolom, és tudom, hogy igaz, de nem tudom megérteni. Pedig ezt nem mondták nekem, csak tudom, és mégsem értem. Sokszor nem értem magamat. Másokat hogy érthetnék? Nem értem a mai világot, de nem értem a múltat sem. 

Sajnos egy 17 éves átlagos lány vagyok, aki szereti a feltűnést. Szeretem megosztani életem minden egyes lépését az interneten, és szeretek lázadozni is. Pedig ez egyátalán nem kompatibilis azzal, amit hiszek. Amit gondolok, és amit ki is mondok. Tele vagyok ellentmondásokkal, és ezért akarok rátalálni az igazi énre. Hogy végre kiléphessek a mindenből a semmibe, mert az amit látunk semmi, a testünk semmi, a gondolataink semmi, csak a lelkünk van és ha sikerül végre megszabadulnunk tőle, az a valódi semmi, az örök világosság. 

Vagy nem, de már megfordult a fejemben... Ha viszont ez nem igaz, akkor csak egy dolog lehetséges. Eggyé kell válnunk a természettel, és vissza kell állítanunk azt a rendet és harmóniát, ami akkor volt, amikor ide kerültünk. 

Aztán felvetődik a kérdés, hogy miért is kerültünk ide? Vagy, ami mégjobb kérdés, hogyan? Honnan? 

Mi az ég akarata? Van-e akarata az égnek? Vagy minden, amit én gondolok butaság, és van egy nagy vezér, aki szórakozásból küldött ide, ami tiszta lököttségnek tűnik. Vagy lehet, hogy egy véletlen folytán alakultunk ki itt, a sok sok részecskéból, és minden tiszta tudomány? Hogy lehet az, hogy rajtunk minden ilyen tökéletes? Miért tudunk ilyen jó dolgokat ilyen ügyesen véghez vinni? Hogy működik a testünk? Hogy lehet, hogy nem tudjuk megbecsülni, pedig ez a világ legprecízebb szerkezete? 

Nem értem az egészet... Nem értem magamat, nem értem a többi embert. Nem értem a vallásokat. Nem értem, hogy miként működik a föld. Nem értem, pedig annyira akarom!!! De bármennyit is kutatok, bármennyit olvasok minden olyan homályos. Semmi sem biztos, nincs pontos adat. 

Na elég a bugyuta gondolatokból, még elmegyógyintézetbe kerülök...


You Might Also Like

0 megjegyzés