Fleming szegény skót farmer volt. Egy napon, miközben valami megélhetést próbált szerezni a családjának, segélykiáltást hallott egy közeli mocsárból. Eldobta a szerszámait és odaszaladt a láphoz. Derékig merülve a fekete iszapban egy rémült fiút talált ott, aki kiáltozva próbálta kiszabadítani magát.
Fleming farmer megmentette őt a hosszú, borzalmas haláltól.
Másnap egy díszes hintó gördült a skót szegényes portájára. Elegáns nemesember szállt ki belőle, s a megmentett fiú apjaként mutatkozott be.
- Szeretném megfizetni neked, hogy megmentetted a fiam életét.
- Nem fogadhatok el fizetséget azért, amit tettem – válaszolta a skót farmer, és egy legyintéssel elutasította az ajánlatot. Ekkor a farmer saját fia jelent meg a család viskójának ajtajában.
- Ez a te fiad? - kérdezte a nemesember. - Igen, válaszolta büszkén a farmer.
- Akkor egyezzünk meg. Hadd biztosítsam neki azt az oktatást, amit az én fiam fog kapni. Ha a gyermek olyan, mint az apja, bizonyosan olyan ember lesz belőle, akire mindketten büszkék leszünk.
Így is lett! Fleming fia a legjobb iskolákba járt, s amikor eljött az ideje, diplomát szerzett a St. Mary’s kórház orvosi karán, Londonban. Nemsokára az egész világ megismerte a nevét: ő volt a kiváló Sir Alexander Fleming, a penicillin feltalálója.
Évekkel később, ugyanannak a nemesembernek a fia, aki megmenekült a mocsárból, tüdőgyulladást kapott. És ekkor mi mentette meg az életét?
A penicillin!
Úgy hívták a nemes embert: Lord Randolph Churchill. És a fiát: Sir Winston Churchill.
