Utálatos, mikor valamiből az első van. Főleg, ha az első első. De ez a mai már egy negyedik első volt.
Persze az utolsót, valaminek a végét is utálom, és ez az első egyben az utolsó elsője is.
Az utolsó évem ebben a buta iskolában. A legnehezebb.
Már évek óta erre várok, de most, hogy elkezdődött, rájöttem, hogy ez nem éppem az aminek elképzeltem.
Ki gondolta, hogy ennyit kell majd tanulni, és az a sok hülye duma szép ruháról táncról, meg valami lökött szalagról.
Nem fogok táncolni. Azt el is felejthetik, és nem fogok ilyen fölösleges dolgokra költeni, amikor így is annyi, de annyi vágyamról kell lemondanom azért, mert nem születtem piszkosul gazdagnak.
Szóval azt már nem! És nem fogok egy idióta izé miatt hülyét csinálni magamból egy "ruciban".
Nem vagyok az a fiús fajta, szeretem a csajos ruhákat. Nem azért van ez. Csak... Olyan hülyeség.
Aztán megtudtam, hogy ki lesz az angol tanár. Na, abból se leszek okosabb.
Holnap meg kirándulunk egyet. Még azt sem tudom, hogy mit vegyek fel, de jobb vagyok, mint máskor. Nem veszek magassarkút. Ezt előre tudom.
Tuti elkések, ahogy mindig...
Alig várom, hogy a hülye év végére érjünk, és abbahagyhassam ezt a hülyeséget.
Utálom már ezt az iskolát, és a benne eltöltött napok a legrosszabbak eddigi életemben. Csak legyen végre vége.
Ha ezt szavakba lehetne önteni, mindenki lelki sérülté válna, amint kifejteném, de olyan szörnyű, hogy nem lehet. Ez mindenki szerencséje. :D
