Ma nem akartam az iskoláról írni, de nem tarthatom vissza ezt. Valakinek el kell mondanom. Mivel mindenki másnak elmondtam, akinek lehetett, de még mindig zavar...
Reggel bemegyek, és ugye az, aki ott mellettem ül nem volt ott. Erre egy másikat ültettek a helyére.
Azt, akit senki nem bír elviselni. Több okból. Rettenetesen hangosan visít, üvöltözik és buta, mint a föld. Ha ez nem lenne elég, még ronda is, és rettenetesen büdös. Ez egy lány.
Eleinte, az első szünetig úgy bírtam ki, hogy alig csináltam valamit, és rendezkedést, meg ilyesmit színleltem. Így nem kellett a helyemen maradnom. Az összes rossz tulajdonságát elviseltem volna, de azt a bűzt nem! Azt már nem aranyom! Amúgy is utálom azt a helyet, de mellette lenni egész nap, kínzás!!!
Szerencsére (bár nem illik, és így ezzel vissza is vonom, hogy szerencse, mert ha beteg valaki az nem szerencse, csak most az enyém) egy másik osztálytársam sem volt bent, és ő elég messze ül attól a helytől. Elöl, biztonságban. Tehát egyből, amint muszáj lett volna csinálnom valamit oda kértem magam, és mivel előre mindig lehet ülni, meg is engedte a tanár.
Tehát, bár reggel reménytelennek, és szomorúnak tűnt a sorsom nemsokára jóra fordult. Nem kellett hátul magányban ülnöm!!!
A később adódó probléma is hamar megszűnt. De tényleg büdösebb volt, mint valaha. A körülötte ülőknek egész nap hányingere volt, és én ültem volna legközelebb. Attól féltem így is, hogy az én cuccaim is felveszik a szagot!!!
Na, de legalább egy kis időre, talán egész hétre előre kerültem, és így jó lesz. :D
