Tébolyultak, a remake

By 3:31 du. , , ,


A film, amit az osztálytársaim ajánlottak, mert nekem való. 

Már vagy 2 napja meg akarom nézni, de soha nem úgy alakult. Ma pedig igen, mert ma nem érdekel semmi, és megnéztem.

Szóval a Tébolyultak remake. [Egy 1973as George A. Romero film remakeje.]

Mivel imádom az öreget, a bugyuta zombi észjárását, és a filmjeit, gondoltam megéri. Nagyon is megérte. Az eredeti filmet sajnos még nem volt szerencsém látni, így lehet, hogy ezért vagyok ilyen véleménnyel a remakeről, de ha ez ilyen jó volt, akkor milyen lehet az eredeti? 

Na jó, ne túlozzunk.. Annyira nem volt jó. De ha előtte nem olvastam volna utána is megmondtam volna, hogy ez egy George A. Romero film remakeje. Ugyan az a sablon, egy kisváros vagy a világ. Megfertőzve (ebben nem egészen zombik, de majdnem) az emberek kétségbeesettek, sokan meghalnak. Néhányan élnek. Zombis viselkedés, és az a furcsa hangulat. Az a barátságtalan, de hívogató. Pedig ez csak egy REMAKE!!! 

Milyen jónak kell már lenni ahhoz, hogy az ember így átjöjjön egy olyan filmben, amihez végülis nem is volt sok köze? (csak annyi, hogy ő már elötte megcsinálta ezt a filmet) 

A film egyik különleges tulajdonsága volt számomra, hogy olyat mutatott, amit eddig még nem láttam. Még fiatal vagyok, és nem láttam olyan sok filmet, de elmondhatom, hogy annyit láttam, hogy le tudjam vonni a következtetést. A horror filmben nem halnak meg gyerekek. Általában nincs is benne, de ha van, akkor megmenekül, vagy felnőtt lesz mire meghal. Ebben volt, és meg is halt, amilyen gyorsan csak lehetett. 

Mint mindig most is sikerült kijelölnöm az egyik hullajelöltet kedvencnek, és az elvesztése megint ugyan olyan volt, mint mindig. 

Most néhány szóban összefoglalnám, hogy miért is szeretem a horrort. Hogy miért nem nézek olyan agypusztítást, mint a többi nyálas csaj. Pl romantikus vígjátékot... :D 

Egy jó horrorban szélesebbek a határok, mint egy sima filmben. Ha valaki sokkolást akar, azt nem úgy érik el, hogy bömbölő női fejeket mutatnak, hanem ... Megismertetnek néhány embert. Közéjük kerülsz. Része leszel a csapatnak. Átéled a bulit. Már megvan az is, hogy kit nem szeretsz, és ki az akit igen. Aztán jön a bolond gyilkos és megöli egyenként a társaságot, majd megmarad a legártatlanabb. Ő általában csaj, mert milyen lenne már, ha egy keménycsávó maradna a végére. Ez csak egy átlagos sablon, de a lényege mindnek az, hogy vannak néhányan és lassan elfogynak a film végére. Mindegy, hogy ki és miért vagy hogy, de megöli őket. Szellem, zombi, őrült gyilkos, álombeli rémalak, vagy a saját fantáziájuk. 
Nekem szerencsém még, hogy könnyen azonosulok a szereppel, és olyanná válik az érzés, mintha oda csöppentem volna. Mikor lelkileg kötődni kezdek a "haverokhoz" meghalnak. ... Ettől lettem olyan, amilyen vagyok?

Még csak néhány éve nézek horror filmeket. Amikor kicsi voltam féltem már akkor is, ha láttam, hogy horror jön, mert azt mondták, rossz. Csakhogy az iskolában rajtam kívül mindenki azt akart nézni délután a napköziben. (igen. oda is kellett járnom) Az első film, amit láttam az a Tudom mit tettél tavaly nyáron... 
és még féltem is utána egyedül haza menni. Aztán a Paris Hilton korszakommal elkezdődött a horror korszakom is. A Viasztestekkel, ami meg annyira bénán nem volt se ijesztő, se érdekes... Aj... Nem véletlen kapta meg az Arany málnát. 
(gondolom mindenki tudja, hogy ez mit jelent) 
Aztán csupa jó Zombi film jött. Imádom a zombi filmeket!!! :D 

Megint rám jött a rajongói rinyálás, már nem tudom, hogy hova akartam kilyukadni, mert olyan fáradt vagyok. Legalább ide is írtam. :D

You Might Also Like

0 megjegyzés