Egy buszos élmény, és a papír

By 4:35 du.


A buszon néhány hihetetlenül idegesítő, és alpári csaj volt, nem sokkal távolabb tőlem. Először csak irritáló hangmagasságban üvöltöztek, aztán kihangosították a telefonjukat és az ocsmány zenéjükkel fertőzték a reggelemet. Az egyik csaj már rászólt a zenésre a saját társaságából, valahogy szóba került, hogy mért ki ő, hogy nem lehet rászólni. 

Az meg bejelentette, és ki volt? 

Igen, amitól féltem, egy régi kellemetlen ismerős. Azonnal behúztam a fejem, és másfelé kezdtem nézni nehogy felismerjen a mocsok. :D 

____________________________

Már végre haza tartottam. A buszra vártam, mikor egy nő közeledett felém a férjével. Elég erősen látszott már messziről is, hogy a kisebbség táborát erősíti. Aztán rám üvöltött, hogy megy-e ez a busz arra, amerre ő tart. 
Látszott, hogy nem egy jól nevelt. Hangos volt, és gátlástalan. De még mielőtt előítélettel tudtam volna gondolni rá nagyon érdekes dolog történt. A maga módján bebizonyította, hogy bár nem egy jól nevelt, hangos és számomra rémisztő társaság... Azért igenis normális ember. Talált egy papírt a földön. Feltűnő volt, mert esett az eső, és a világos, még tiszta papír rikított a sötét eső áztatta betonon. Felvette, elolvasta. Látta, hogy valami fontos van rajta, ezért mindenkit végig kérdezett, hátha valakinek még szüksége van rá. Mivel senkihez nem tartozott, a kukába dobta. Felvett egy szemetet, és nemcsak kidobta, hanem arra is gondolt, hogy hátha valakinek még szüksége van rá. Ez egy kellemes csalódás volt. 

Mindig meglep ez az emberi faj...

You Might Also Like

0 megjegyzés