Ezt a bejegyzést kaptam Riától a blogszigeten:(

..."Sárga tapéta" című bejegyzését olvasva arra gondoltam, olyan kérdésekre kíváncsi (keres választ), ami bizony a mindennapokban nem mindennapi. Személy szerint tisztelem, hogy megfogalmazza ebbéli érdeklődését, mert bizony van(nak), kik félre értik. Kíváncsisága nem az azonosulásból fakad, hanem éppen a másiktól (a torz lelkű embertől) való elhatárolódásból. Mert az ő lelke ép. Ezért nem érti, ezért kíváncsi AZOKRA. Bizony szeretnék vele beszélgetni ezekről a dolgokról...Mert, bizony mindenkiben munkál torz és gonosz , bizony, hogy valószínűleg bennem is...(Van, aki szembe néz vele, van aki tagadja...) Szeretünk nézni krimiket, mészárlós filmeket..stb? Bevallom, én különösen szeretem a thrilleleket...amikben nem mészárolnak, hanem a lélek, az érzelmek szintjén folyik az adok-kapok...Legelső thrillel-élményem valamikor nagyon régen a "Gázláng" c. film volt, amelyben , ha jól emlékszem Ingrid Bergman főszerepelt ( no, most legalább behatárolható augusztusban betöltendő életkorom:-) Vagy a "Nem félünk a farkastól", melyben Taylor és Burton alakít hatalmasat...melynek cselekményében ugyan -társadalmilag, jogilag, törvényileg elítélendő - semminémű bűntény nem munkál...mégis , halálra marják a másikat. Mert ,ugyan van különbség a testi és lelki halál között...de döntsünk...És el tudjuk-e dönteni, melyik a fájdalmasabb...Erre én azt mondom, próbáljunk ki egyidőben kétféle alternatívát , ráadásul olyanokat, mik a tudat nem azonos szintjeit érintik...Visszatérve arra, hogy bennünk is munkál a gonosz, és a torz. Én (és beszélgetések során megtapasztaltam), hogy nem csupán én ,megéltem azt az érzést, hogy a bűnösnek "drukkolok". No, ezt én is szeretném megfejteni...Miért van ez? Gonosz és torz vagyok? Vagy csak választ keresek arra, amit nem értek magamban... Mindenesetre köszönöm DebMoon-ak...