Trip to Lincoln

By 11:00 du. , ,


Estefelé üzenetet kaptam Cezarytól, hogy menjek vele és egy közös ismerősünkkel... Bostonba. Végülis bizonyos ilyen meg olyan dolgok és történések hatására inkább azzal az ötlettel állt elő, hogy az illető találjon magának mást aki elviszi, ő meg elvisz engem Lincolnba, hogy megnézzem a gyönyörű gótikus katedrálist. Gondolkodás nélkül mondtam igent, aztán a kérésére kaját választottam... Eredetileg gyrost mondtam, de a kulturális eltérések miatt úgy értelmezte, hogy főzni akarok indulás előtt, így helyesbítettem kebabra. 

A kocsiban a motor zúgása töltötte be a minket lágyan körülölelő kellemes éjszakai csendet. Nem volt az sem feszült, sem pedig kínos... Pedig nem igazán tudok, vagy szeretek beszélni kocsiban. Leköt a látvány, ha néha megszólalt is tudta, hogy valószínűleg nem fogok válaszolni, így csak mondott néha pár szót és csendben vezetett. Azon kevesek egyike, akik nem próbálnak kínos módon valami témát találni, vagy beszélni és beszélni értelmetlenül, amikor nem szólalok meg.

Megnéztük a várat. Majd közelebb sétáltunk a katedrálishoz, hogy jól körbejárjuk... az egyik képem közepén le is oltották a díszítőfényeit. - Ó, Ilyen késő lett? - mondta - Elég késő van már kirándulni. 
Szerintem nem volt késő. Tökéletes volt az időpont. A legszebb voltában láthattam a katedrálist, a legszebb fényeit örökíthettem meg ahhoz, hogy az a nap örökre szép emlék maradjon a hideg ellenére is. 

Körbejártuk azért a hatalmas épületet és elindultunk vissza. Útközben egy igencsak furcsa táblára lettem figyelmes. Egy temető neve állt rajta, meg egy rajz, de sehogy sem értettem, hol lehet a temető... ameddig rá nem sétáltam egy sír kövére, ő pedig rám nem szólt, hogy mit csinálok. Rájöttem, hogy ahol átsétálunk, az nem a park, hanem egy temető. A sírkövek fekve foglaltak maguknak helyet a fák lombjai alatt, s évszázadok óta tűrik a hozzám hasonló tudatlan emberek cipőcskéinek csoszogásait. Ott a város kellős közepén, mindenféle kerítés nélkül, ott ácsorgott a kis temető... 

Egy kedves kis gótikus épület árkádjai alatt viszont színes fények hívták fel a figyelmünket egy aktuális bulira. A város hangulata magával ragadó, kedves. Szépen karbantartott régimódi épületek adják a stílust, melyek ma is használatban vannak a legszokatlanabb módokon is. Összességében gyönyörűnek találtam a várost.

Köszönöm az utat!:)















You Might Also Like

0 megjegyzés