Ahogy Márai Sándor mondaná, a barátságot csak a férfi ismeri. Nem tudom, hogy elég kifinomult-e a nő, hogy olyan fontos és mély érzelmeket tápláljon egy másik nő iránt mint a barátság... de azt bizton tudom, hogy nekem legalább három olyan barátom van, aki bármit tesz, megbocsátom ha ellenem vét is. Több is akadt volna, ha éppen éltek volna a lehetőséggel.
Magányosan sétáltam az utcán hazafelé a minap, és alaposan megnéztem a starbuckst. Olyannyira alaposan, hogy a nyitvatartását is ellenőriztem. Normális körülméyek között nem jönnék ide egyedül, de ezek ugye nem normális körülmények. Beültem és munka után öttől kilencig volt időm megvitatni magammal, hogy miért hiányoznak a barátaim.
Sosem voltam az a nagytársasági ember, mindig inkább a háttérbe húzódtam, haza somfordáltam egyedül. Mindig volt ám, aki nem hagyta, hogy lelépjek. Például a legjobb barátnőm Aemy, akit úgy ismertem meg, hogy rámírt az oldalam miatt e-maiben. 14 éves korom óta kitart mellettem, és amellett, aki vagyok, és akivé válok. A korkülönbség ellenére is mindig meg tudjuk beszélni a... MINDENT. Soha egyetlen pillanatra sem engedte, hogy azt érezzem, nem nekem van igazam valamiben. Akkor sem, ha én magam is láttam, hogy nem lehet nekem igazam, vagy teljesen igazam a dologban. De bátorított..
Vagy ott van Virág, akit blogjaink által ismertem meg. Tetszettek a novellái, így hozászólás majd később privát üzenet formájában vettük fel a kapcsolatot, és ezt életem egyik legjobb töntésének tartom. A mai napig napi szinten tárgyaljuk az életünkkel és a sorozatainkkal kapcsolatos dolgainkat, és nagyon hiányozna az életemből, ha nem lenne.
Vagy Amanda, aki fokozatosan engedett magához közel. Hosszú és fáradságos feladat volt megszerezni a barátáságát, de megérte.
Itt angliában kevesebb esély van olyannal barátkozni, aki a te nyelvedet beszéli. Nem, ez nem a külföld, vagy az idegennyelvűség átka. Külföldön a magyar a magyarral nem olyan gördülékeny és kedves. Számító és főlényes. Azzal kezdi az ismerkedést, hogy megkérdezi hol dolgozol és mennyit keresel ezzel. A környékbeliektől hallottam, hogy egyik sem pesti és a "vidéki réteg" esküszik, hogy ez "meg is látszik rajtuk". S talán tényleg igaz. Eddig akármenyi magyart ismertem meg közelebbről angliában egyiket sem sikerült megkedvelnem, mert akinek jobb munkája van vagy több órája vagy több fizetése, az lenéz.. akinek rosszabb munkája van, kevesebb fizetése vagy rossz óraszáma az irigyel. Éppen ahogy a kőkorban. A külföld valahogy megváltoztatja a magyart, mintha átírná a DNSét. A magas beosztású angol minden esetben köszön az alantas magyar munkásembernek, a magyar már nem köszön a magyarnak, ha az a számára alantas munkát végez.
Nehéz a barátság kötése ilyen feltételek mellett. Hiányoznak a barátaim, akikkel elmehetek kávézni, akikel a blogomat vitatom, egy életvezetési tréner, akivel sétálhatok... Hiányzik az anyanyelvem, mégis, mikor esélyem van gyakorolni, az baljós.
Hiányoznak az estek a Sherockban, hiányzik, hogy a nemlétező pénzemet kávéra vagy piára költsem Virág miatt, vagy Aemy meghívjon egy sütire akár akarom, akár nem. Hiányzik, hogy a barátaim meghívnak egy piára, csak mert nem akarok inni. Hiányzik, hogy akármikor, akárhol találkozzak azokkal, akik fontosak számomra, akik igazi barátságot élveznek, az érzést a szívemben. Azt a mély rajongást, amivel kezelem őket, azt a mély szeretetet és tiszteletet, amivel megbocsátom nekik a fogyatkossgaikat, a vétkeiket, amiket elkövetnek, vagy elkövethetnek ellenem... ahogyan ők is elfogadnak annak, aki vagyok még akkor is, ha az a valaki nem mindig hibátlan. Sőt.. Leginkább nem az.
A filmekben rosszul lesz a főhős, ha nyalakodó párokat lát. Itt megtanultam, hogy könnybe lábad a szemem, ha barátokat látok, mintha valaki kitépett volna belőlem egy részt. Őt, Őket, a barátokat. Néha mármár úgy érzem, önzetlenül bármit megtennék, hogy legalább eyikük itt legyen, hogy támogasson, fogja a kezem és elvigyen kávézni és megvitatni az új novellát, vagy regényt.
Mint egy rossz romantikus film, ami a barátságról és annak hiányáról, elvesztéséről szól. Még így is szerencsés vagyok... Nekem a összes barátom megmaradt attól, hogy angliában élek. Mindenki itt van, és arra vár, hogy haza menjek..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése