Mr. John Woodsnak

2017. október 3., kedd



"A neved még ott áll az ajtón, mintha el sem mentél volna. A szobádat már nagy nevetések közepette kipakolta a családod. A nevetésed még mindig árván visszhangzik a nappaliból, hiszen alig pár hete is úgy nevettél, amikor a családod meglátogatott és nem tudtál róla, hogy jönnek. Szinte hallom, ahogy utánam kiáltasz, hogy menjek oda mert mutatni akarsz valamit. De te sosem mutatod már meg a családi nyaralásokon készült képeidet, nem tanítasz jelbeszédre a könyvedből, ami mellesleg nemrég bukkant fel nálad és te is csak azóta tanulod. 80 felett, öregen, megviselten, betegen és aszottan a halált várva te jelbeszédet kezdtél tanulni, pedig nem is volt szükséged rá itt az otthonban. A szobádban mindig volt egy kis liquorice, pedig mindenki más utálja, hiszen borzalmas. Nálad mindig láttam valami új képet és tudtál mesélni az emlékeidről nevetve, nem úgy mint a többi demenciás öreg az otthonban. A hangodat mindig a mikulás egyik manójához hasonlítottam magamban. Volt is rólad egy ilyen kép a szobád ajtaja mellett. A családod már azt is elvitte. Hatalmas veszteség érte őket azzal, hogy elmentél mégsem látszott rajtuk a gyász. Csak bejöttek, összepakoltak, beszélgettek, nevettek... Aztán elmentek és elvitték, ami belőled maradt én pedig úgy éreztem, hogy jobban fáj nekem egy idegennek a halálod, mint nekik.

Lényegében én senki voltam neked. Csak dolgozom itt és egy ideje elkerültelek. Nem mentem oda, amikor hívtál. Megfogtad volna a kezem és elmeséltél volna egy történetet, vagy rólam kérdezősködtél volna. Neked ez nem jelentett túl sokat, hiszen bárki leült melléd és meghallgatott. Ez a dolguk itt az öregek otthonában. Te bárkinek elmondhattad a sztoridat, és aztán úgysem emlékeztél rá igazán. Azért nem mentem oda, mert cuki öregembernek tartottalak és két papikát már elveszítettem és nem akartam szerezni egy harmadikat.

Alattomos kór támadott meg téged, lassan vetett véget a szenvedéseidnek ezen a földön, te mégis mindig vidám voltál, egy kis napsugár az esőben. Egy mosolygó arc reggel a szürke metróban.

A világ kevesebb lesz nélküled."



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Üzemeltető: Blogger.
Theme Designed By Hello Manhattan
|

Copyright

My own photos and words since 2009.