Szokássá vált az interneten, hogy valaki kitalál valamit, van egy egyedi ötlete, vagy van egy ötlete, ami kevésbé egyedi és azzal sokat keres... mint az instagram. Az emberek szeretik, és kezdetben arra használják, amire kitalálták, aztán mikor a rendeltetésszerű használat a tetőpontjára hágott, és halványodni kezd bizonyos emberek hirtelen jött rajongása, akkor lázadni kezdenek az eredeti funkció ellen. Ennek a legviccesebb vállfaja az, amikor Teréz anyaként indítanak el mindenféle vicces kihívásokat, hogy lerombolják azt, ahogy eddig volt.
A világ eddig is így működött, hiszen uralkodók jöttek, lázadók mentek, diktatúrák épültek és romboltattak le ember által. Ami egy ideig jó volt, azt az ember megunta és más értelmet nyert neki. Azt hiszem ez történik az instagramon is.
Április elsején valaki úgy döntött, hogy a tökéletesség ellen fog kampányolni az instán. Aki blogol mind ismeri a kopott körömlakkos képet, amivel újabb kihívás indult el. Vitaindító posztot is képzett legalább egy, de nagyon népszerű blogos csoportban. Summázva oda is leírtam a véleményem, de nem érzem úgy, hogy ki tudtam teljesedni abban a pár sorban, így most ebben a posztban szeretném leírni bővebben azt, amit gondolok a témáról.
Az instagram egy portál, amely a kreatív fotozás irányába nyit. Segítségével olyan személyek is készíthetnek profi fotót, akik nem értenek hozzá, hiszen a szűrőkkel szinte akármilyen jól beállított csendélet szuperül tud kinézni. Amikor rátaláltam, elsősorban művészi képeket tettek közzé rajta vagy különleges nyaralásos emlékeket, egy jól sikerült reggelit, vagy más étkezést a nap folyamán, egy szép turmixot, egy jól sikerült körmöt vagy hajat igényes kompozícióban hozzá illő színekkel, és a megfelelő szűrővel. Az összes kép négyzet alakú lehetett, nem volt lehetőség másmilyen forma beállítására, ahogy most. Az eredeti képet kockára kellett vágni az alkalmazáson belül, vagy a beépített kamera funkcióval alapból ilyen alakúra fotózni, aminek egy eredetije menthető volt telefonra normál telefonos kép alakban.
Emlékszem, amikor 2013-ban én azért szerettem volna lecserélni a tökéletesen működő Sony X-peria kitolható billentyűs telefonomat, mert nem ment rajta az insta, és én csak néztem azokat a szép képeket és kívántam, hogy én is rakhassak fel ilyesmit.
Egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy esetleg irigykedjek másra, amiért ezt ette, vagy itt járt vagy így áll a haja, vagy ilyen alakja van. Azt akartam megosztani, ami az enyém, és közben örültem, hogy láthatom, ami a másé.
Számomra az instagram arra való, hogy azt osszam meg, amiről sikerült olyan képet csinálnom, ami szép és jól mutat. Legyen az egy törött köröm, vagy egy gyönyőrű virág. Éppen ezért, megvan annak is a módja, hogy olyan képeket mutassunk be, amik a való életről szólnak és nem egy tengerparti nyaralásról. De nem értek egyet azzal, hogy csupán azért, mert irigyek vagyunk, vagy Teréz anyáskodunk és meg akarjuk menteni mások lelkét, rosszul sikerült képeket kellene felraknunk. Az interneten rengeteg olyan fórum van, ahol a nyomorunkat és a rosszul sikerült napunkat tesszük közzé. A legnépszerűbb a facebook, ahova én is kiírtam hajdanán, hogy beleittam a romlott tejbe. Másik jó dolog még a blogolás, vagy a twitter. Az instagram viszont nem azért engedi meg a téglalap alakú képek megosztását, hogy a szép képek ellen lehúzott sliccel lázadjunk.
Megértem ennek a kezdeményezésnek a jó szándékát, és megértem, hogy sokmindenkinek van szar napja. Nekem is van fent törött körmös kép, és kiömlött meggyszörp. Nekem is lekopik a körömlakkom, és ha úgy tetszik, le is fényképezem. De miért kell ehhez rossz fényképekkel tüntetni.
"Az instagramra direkt rossz képeket feltölteni pont olyan lázadás a művészet ellen, mintha az amatőr bloggerek a nyelv ellen kezdenének lázadni, és szándékosan pocsék szöveget osztanának meg, tele hibával."
Tegnap találtam egy gyönyőrű képet egy csinos lányról az instagramon. Irigykedhetnék, amiért ez a kép görögországban készült, de tudom; attól, hogy ő egy képen görögországban pózol, még nem így telnek a mindennapjai. Egy szép emléket osztott meg, amit elképzelhető, hogy sosem élhet át újra. Sarkítsuk egy kicsit... Bűn megosztani azt ami szép, de nem mindennapos? (vagy mégnagyobb bűn, ha mindennapos?) Miért lenne valami mű, csak mert szép?
Ő lenne az a lány. Igényes smink, csinos ruha, gyönyőrű virágok. Ez egy olyan kép, amit képnek merek nevezni. Ő itt a képen görögországban van, a kompozíció, a harmónia, az összhang, a színek. Csodálatos fotó. Mégis megmutatja vele a valóságát is, hiszen ő maga nem egy topmodel alkat. Ennek ellenére nem áll görbén, nincs elkenve a sminkje, és nem kócos a haja. Nem lázad a szépség ellen, hanem felveszi a fonalat, és ehhez nem fogyott 30 kilót 1 hét alatt. A képen a legjobbat hozza ki magából. Ő is ember, neki is lekopik a körme. De nekünk ehhez semmi közünk.
"Igényesen is meg tudod mutatni a valóságodat."
Nem vagy tökéletes, és ezt senki nem is várja el. Mindenki tudja, hogy te is gondokkal kűzdesz. Neked is meghalt egy rokonod, és neked is kiborul a kávé. Te is vagy néha hisztis, és nem minden nap mosogatsz el. De kell ezt megosztani az interneten? Van ehhez bárkinek bármi köze? Ha van, vagy ha akarom hogy legyen. Akkor blogolok, akkor megosztok és ha kell képet is csinálok. De nem fogom kiállítani egy galériában. Ha pedig mégis galériába viszem, nem írom rá, hogy anti-művészet. Ahogy instagramra is minek anti-insta hashtaggel posztolni. A szerencsétlenség és a valóság is lehet művészi alkotás, de minek az instagram ellen az instagramon lázadni?
Tudom, néha sarkallatos voltam, de remélem megértitek. Főként azok, akik azt hiszitek, hogy az élet csak mások számára tökéletes, és nektek nem. Olvassatok el pár blogot az insta nézegetés helyett, és lehet hogy rádöbbentek: Néha annak van a legrosszabb magánélete, aki a legjobb művészként a legszebb képeket tölti fel. (Például a csodás Vincent Van Gogh, aki megfestette a világ legvarázslatosabb képeit, aztán öngyilkos lett.)
"Soha ne irigyeljetek mástól semmit. Igyekezzetek megélni a saját álmaitokat!"
Ajánlanám még a témában Kónya Beáta videóját, akivel teljes mértékben egyet értek, és sokkal széleskürűbben körüljárja a témát, mint én magam! (ha előbb látom a videót, mint ahogy megírom a cikket, biztosan csak a videót ágyaztam volna be ide ;) )
1. Az instagram lehet, hogy neked művészet/művészetről szól, de sokaknak nem. Nem is annak szánták.
VálaszTörlés2. A 10-14 éves kamaszok nem tudják mindazt, amit te. Ők elhiszik, hogy más élete mindig olyan tökéletes, mint amilyen instán. Kutatások támasztják alá, hogy romboló hatással van az alakuló énképükre.
3. Miért baj, ha az instagram inkább a valóságról szól? Ha meg nagyon zavar, hát kövess olyanokat, akik még mindig művészeti galériának képzelik:)
1. Neked is Szia, kedves névtelen.
Törlés2. Én is kisbabának születtem, és én is voltam 14 éves. Nekem is voltak problémáim, és már akkor is divatos volt a közösségi média. Mégsem lettem öngyilkos, és most sem szenvedek.
3. Miért baj? Itt élünk a valóságban. Ha az ember a valóságban akarna élni, nem találta volna ki a szociális médiafelületeket... Szerinted az internet mire való? Arra, hogy mindenkinek arról picsogjunk, hogy az élet egy szar? Nem elég a szarból az iskolákban és a munkahelyeken? Nem elég a szar, ami a hírekből folyik?
Csak azt szeretném tudni; hogy az embernek miért az okoz örömet, ha azt láthatja, hogy másnak sem jó? Miért nem attól lesz az ember vidám, hogyha szépet láthat és törekedhet arra, hogy ő maga is meg tudja mutatni a dolgok szép oldalát? Nem értem, hogy a harmónia és a szépség ellen miért kell harcokat vívni.