Két éve pontosan ezen a napon a Dyrham parkban jártunk. Csodálkozva láttam az emlékek között, hogy ma már két éve ennek az élménynek is. Szinte a topánkám alatt érzem a száraz füvet és hallom a sercegését azon a meleg nyári napon.
Szokásos módon a tea sem maradhatott el. Habár a teáról nem sokszor van mit írni, itt talán megemlíthető az a kedves kis ötlet, hogy a tej egy csapos üvegben várt ránk a pulton, így tetszés szerint mérhettük ki a csőrös pohárkánkba. Mindenképpen hangulatos élmény volt. Újra is töltöttük jópárszor a mini edénykét.
Egy kedves néni ült a zongora mellett. Úgy tűnt, egész nap csak játszik, és szívesen veszi a kérdéseket a zongorával kapcsolatban. Miután életre kelti a barokkot gyönyőrű művekkel, szelíd hangon mesél a zongoráról. Sajnos már nem emlékszem milyen anyagból készült és mikor, de az oldala kézzel festett. A néni félénk volt, és semmilyen videón vagy fotón nem szeretett volna szerepelni.
A ház egyik legérdekesebb darabja ez a Bartolomé Esteban Murillo festmény volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése