Tavaly májusban már ellátogattunk Torquay városába, és annyira mély nyomot hagyott bennünk, továbbá annyi elvarratlan szálat vittünk magunkkal, hogy végül Ide foglaltam szállást a szülinapomra is.
(Csak megjegyzésként; Egyébként Augusztus 23.-án volt 5 éve, hogy megismertük egymást, és nem tudtuk igazán megünnepelni aznap. Helyette én úgy fogtam fel, hogy az utazásunk estéje és az aznapi vacsora még a 23.-hoz tartozik.)
Augusztus 26. Szerda:
Egész nap jókívánságokat kaptam a munkahelyemen. Látszólag mindenki örömmel fogadta, hogy én is öregszem. Hatalmas mosolyokkal közeledtek azok, akikkel a legtöbbször szoktam beszélgetni, és boldog szülinapot kívántak. Főként a kedvesebb szomáliai barátaim. Valaki nagyon ajánlotta Isle of Wight-ot mint úticél (Torquay helyett 
) és egy marék cukorral jutalmazott szülinapom alkalmából. Munka után a parkolóban K filippinó kis barátja lehúzta az ablakot és a vele bejáró nénivel, akivel egy ideig együtt dolgoztam, kikiabálták, hogy boldog szülinapot! Hát nem aranyosak?
) és egy marék cukorral jutalmazott szülinapom alkalmából. Munka után a parkolóban K filippinó kis barátja lehúzta az ablakot és a vele bejáró nénivel, akivel egy ideig együtt dolgoztam, kikiabálták, hogy boldog szülinapot! Hát nem aranyosak?
Gyors bepakolás, elkészülés után 5-6 között már úton is voltunk.
Váratlanul megálltunk kb egy óra utazás után, ahol K kiszállt. Nem is nagyon mertem felnézni, nehogy kiszimatoljam, miért állhattunk meg. Mikor vissztértünk az utunkra, még vicceltem is vele hogy ezt az épüetet már láttam, és úgy fogunk járni, mint Micimackóék, amikor "a menyét magával hozta a menyét is" és körbe-körbe sétáltak egy cserjebozótot.
Az út kedélyesen telt, mindketten vidámak voltunk. Valamikor 8 után vagy talán 9 körül értünk oda. A hotel nagy fák árnyékában alig-alig látszott már az félhomályban. Elfoglaltuk a szobánkat, örömünkre ismét a tengerre néző szobát kaptunk. Habár azt hiszem, direkt ilyet is kértünk. A kilátás egy gyönyőrű tündérmesét idézett, főként az első este a rózsaszínű égbolttal. A szoba tiszta volt, kisebb mint az előző szállásunkon tavaly, de ugyanolyan kényelmes. Fürdőkádas fürdőszoba járt hozzá, és az elmaradhatatlan tea.
A recepción megkérdeztük a nénit, hogy melyik éttermeket ajánlaná, ő mondott 2-3 helyet és azok közül választottunk végül a parton.
Az étterem nagyon hangulatos volt. A falakat kopott-barokk mintás tapétával, festményekkel és tükrökkel díszítették. Sajnos a koronavírus mizéria miatt az asztalokat ennek megfelelően rendezték és a földön matricák jelezték, hogy hol kell sorba állni és melyik a helyes irány. Az étterem a tengerre nézett, és nem kellett sokáig várakoznunk a sorban. Ez jó pont. Lepontoznám viszont; elsőkörben a fejetlenség miatt. Habár az italaink nagyon jók voltak. K valam paradicsomosat rendelt, én pedig Rózsakert elnevezésű alkoholmentes, de koktél kinézetű italt.
Rendelésnél a vírusra való tekintettel a pultnál kellett rendelni. K nem tudta az asztal számát, de a nő megnyugtatta, hogy nem számít, mert majd megtalálnak. Rövidesen meguntuk a várakozást, és K odavonult a pulthoz. A nő közölte, hogy nem vették fel a rendelést az asztalszám nélkül, ráadásul körönként kell fizetni. Ikszdé. Mi van?! Újra rendelt. Az általunk választott étel "elfogyott", így hát valami mást rendeltünk. K levest is. Kisvártatva megérkezik az étel, a nő közli hogy leves is van.
Addigra türelmét kissé elvesztve K morogva megjegyezte leborotvált bajsza alatt, hogy - Amit előételnek rendeltem - mire a nő zavartan felajánlotta hogy vissza viszi a másodikat és kihozza előbb a levest, ami amúgy az "Előételek" címszó alatt szerepel az étlapon.
A zöldség krémleves nem volt rossz, de jó sem... Kissé ízetlen, örültem, hogy nem kértem. A pozitívum; nem kellett szólni, hogy hozza a "főfogást". Amint kiürült a csinos leveses tál, azonnal megérkezett a következő fogás. Jól nézett ki, talán az íze is jó lett volna ha nem lett volna atomcsípős... Amit nem tűntettek fel az étlapon. Normális helyeken - de még a dobozolt készételeken is - kis paprikákkal jelzik, hogy mennyire csípős az étel. Engem nagyon felidegesített, hogy szinte ehetetlenül csípős, pedig én szeretem ha egy bizonys pontig az. (A hangulatos félhomály miatt sajnos minden kép és felvétel rosszul sikerült róla.)
Összességében jól éreztem magam, de ez inkább az édes fiú érdeme és nem az ételé vagy a helyé. Úgy érzem bárhol máshol is ilyen jól éreztem volna magam vele. Ettől függetlenül a hely nagyon szép, hangulatos, és bármikor máskor is szívesen innék abból az italból.
A Torquay feliratú Ráki története, hogy nagyon megkedveltük legutóbbi alkalommal, amikor egy ajándékboltban megláttuk. Azonnal meg is vettük, és ezalkalommal vissza is hoztuk magunkkal.
 |
| Esti Tv nézés Ráki cimborával és az utazó zsiráfommal, Zsirivel. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése