Ismét egy esős napot köszöntöttünk kontinentális reggelivel. Reggeli után pár perc vagy akár egy óra is eltelt, mire kisütött a nap. Legalább kisütött. Azonnal szorgalmaztam az útnak indulást, amíg még süt. Legalább ha már elindultunk, nem fogunk visszafordulni, ha mégis esni kezd.
A tavalyi tervnek, vagy inkább vágynak megfelelően a hajótúrára vettünk jegyet, egy figura történelmi információkat szavalt mikrofonba egész úton Brixtonba. Amint megláttuk a túlpartot, sötét foltokban összemosódott felhők jelezték az esőt, amibe éppen tartottunk. Ezek szerint mégis esni fog. Torquay felett persze nem esett csak egy jól látható kis foltban Brixton környékén, ami inkább vicces volt, mint kellemetlen. Habár az esőtől csak kicsit tudtunk körülnézni, nem maradtunk le sok mindenről, hiszen a városka kicsi volt, és boltokon kívül egyébbel nem büszkélkedhetett. Végül az utolsó fél óránkat egy étteremben teázással töltöttük. Az úton ismét sütött, amint kiértünk a Brixham feletti sötét felhők alól.
A szállásra visszafelé felfigyeltem a magányosan árválkodó körhintára, és hirtelen nem tudtam kiverni a fejemből, hogy milyen romantikus sorozatba illő jelenet lenne, ha felülnék most hogy nem ül rajta senki, és nem is jár arra sok ember. Ennél jobb lehetőségem nem is adódhatott volna, ígyhát ez az álom is megvalósulhatott, pedig ezt nem is terveztem igazán... csak titokban vágytam rá. 2017-ben olaszországban is akartam volna, de valahogy túl kínos lett volna. Így K mellett valahogy nem volt az, főleg, hogy alig lézengett néhány ember az utcán.
Másnap reggel már a hazautazásra készültünk, amikor megtudtuk, hogy használhattuk volna a szálló medencéjét. Gyorsan el is mentünk fürdőruháért, hiszen az esős idő miatt nem volt nálam. Út közben felfedeztük, hogy pont egy hétvégi piac van. Ezen is átsétáltunk, de végül nem vettünk semmit. Kézműves termékeket, nyomtatott pólókat és porcelánokat árultak, gyerekjátékokat. Végül útba ejtettünk egy szerepjáték boltot is, mivel ez a téma mindkettőnek foglalkoztat valamelyest.
A napot egy jégkrémmel zártuk a szálló mini hűtőjéből, amit már az első napon kinéztünk, azután ismét elbúcsúztunk Torquay városkájától. Irány vissza a valóságba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése