Elsőre meglepődtem, de aztán végig gondolva rájöttem, hogy mennyire nem is becsüljükmeg amink van, mert nagyon hozzá vagyunk szokva ehhez az elkényelmesedett világhoz. Nekünk már nem az udvaron volt a WC-nk így természetesnek vesszük. Olyannyira, hogy az első gondolatod, amikor meglátod ezt a WCs kitűzőt, amit a japán blogom szolgáltatójától hoztam el, hogy "úristen" vagy hogy mi ez a hülyeség, ez megőrült... Ilyesmit. Ahelyett, hogy arra gondolnánk, milyen szerencsések vagyunk, hogy télen a hóban nem kell kicammognunk a ház mögé.
Jobban meg kellene becsülnünk azt, amit kaptunk. Az elődeink sokat dolgoztak érte. Amit mi dolgozunk, az ahhoz képest semmi.
Ma legyünk hálásak, amiért vagy egy szoba a házban, ami be van fűtve és ott tudunk elmenni a WCre. Az összes többi napon pedig legyünk minden másért is hálásak. Például az elektromosságért, az internetért, a hűtőért, a fürdőszobáért és ezért a látszat szabadságért, amiben napjainkban élünk. Jó lenne ha képesek lennénk levetkőzni a tényt, hogy amikor egy WCt ábrázoló rajzot látunk, hirtelen nem az jut az eszünkbe hogy megünnepeljük, hanem hogy fúj ez meg minek van itt.
Ünnepeljük meg, hogy manapság a szegény is hozzávetőleges jómódban élhet. Hiszen az, ahogyan élünk - habár nem ismerjük el - valójában luxus.
Na és ki fogja ma kisúrolni a WCt??? 😏
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése