Én a sátánista avagy újabb agyzsibbasztás.

By 12:19 du. ,


Ez az agyzsibbasztó bejegyzés azért születik meg, mert épp tegnap hallottam egy elméletet, miszerint Sátánista vagyok. Vagy leszek. Nem tudom. A probléma, hogy ezt nem az egyik fogyatékos osztálytársam mondta. Sokkal idősebb, és 2× olyan, hülye, mint a korábban említettek. Ezért már kitüntetést érdemelne, komolyan! 

Az említett személy valójában nem is egy. Két rettenetesen kifinomult elméről van szó. Anya és az egyik nő a munkahelyén. Ez egy olyan nő, amelyik bejelölt engem facebookon, és isten tudja miért, nem akar leiratkozni rólam, ha nem tetszik neki, amit írok. Ennyire primitív, és a probléma, hogy egyre több van belőle. 

Ez ugyan az a nő, amelyiknek a buta fia nem hagyott békén, és a picsába se mertem elküldeni, mert féltem, hogy anyáról pletykálnak majd a tetvek. 

Állítólag a FaceBookon túl sokszor postolok horror filmmel kapcsolatban. Ezért vagyok én sátánista. Ez az elmélet azonban megdől, ha valaki kinyitja a szemét és átadja magát a józan paraszti észnek. 

Az első hiba az állításban, hogy már legalább 3 hete csak és kizárólag a kedvenc színészeimmel kapcsolatban írok ki, ha éppen nem az életem kevésbé érdekes részét vázolom. 
Az egyik Norman Reedus, aki mostanában sokat szerepel nálam. Ez azért van, mert szerintem ő az egyik legjobb színész, és nem tudom visszatartani. Az utóbbi napokban az üzenőfalamon megjelenő filmek és a róluk szóló cikkek linkjeinek annyi köze volt a horrorhoz, mint birkának az omletthez. Kábé annyi, hogy mind a kettő létezik.

De, hogy bizonyítsam írok néhány példát. Volt egy cikk a Mission in Possible új részéről. Ezt azért, mert Jeremy Renner van benne. Őt nagyon szeretem. Aztán volt néhány másik like is. A Boondock Saints I és II. (Testvérbosszú) Norman Reedus az egyik főszereplő. Aztán a Tolvajok városa. Ebben szintén Jeremy Renner van. Eddig megfigyelhető, hogy csak akció. Nem horror. Köze nincs. Aztán a Six ways to Sunday. Ebben megintcsak Norman Reedus. Dráma vagy ilyesmi. Még mindig messze járunk.

Tehát az egyetlen egy olyan, amiből arra lehet következtetni, hogy sátánista vagyok, az egy Trailer volt. A Dahmer című 2002-es filmé. Amiben szintén Jeremy Renner van. Meg egy olyan post, amiben megkérdezem kedves barátaimat, hogy nem tudnának-e egy horrort ajánlani, mert filmnézős kedvem van. 

Hozzáfűzném, hogy egy sátánista nem ilyen zenét hallgat, nem így öltözik, nem így viselkedik, nem így érez, nem ebben hisz, hanem ugye a sátánban. 

Úgyhogy minden redves anyaszomorító, kultúr ismereti hiányosságokkal rendelkező, műveltség és illemtudattól mentes kishaver jól gondolja át, amit mond! Nézzen utána alaposan a dolgoknak, és ha biztosat tud mondani, csak akkor szóljon, vagy kérjen tanácsot és ne mocskolódjon. Pláne ne bélyegezzen olyan embereket, akiket személyesen még csak nem is látott, és akivel még egyszer sem beszélt.

Nem vagyok, és nem is leszek sátánista!

Köszönöm a figyelmet, és az együttérzést!
Kérem elnézni az esetleg előforduló 500 helyesírási hibát. Figyelmetlenül, hirtelen felidulásból írtam!

You Might Also Like

0 megjegyzés